Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-03-14 / 60. szám

1944 március 14. f1/#S®feLET Hajdanában — danában... Egy érdekes megemlékezés Hamarosan 40 éves jubileumát ülhetjük an­nak a fontos eseménynek, amikor I. Ferenc József osztrák császár és magyar apostoli ki­rály kibékült Kossuth Lajos családjával. En­nek látható jele az volt, hogy Kossuth Ferenc országgyűlési képviselőt, a függetlenségi és 48-as párt elnökét magához kérette a bécsi Burgba s rövidesen utána kinevezte valóságos belső titkos tanácsosává és kereskedelmi mi­niszterré. Abban az időben ez a lépés az uralkodó ré­széről nagy bölcseségről s politikai tapintat­ról tett tanúságot és népszerűségét, főleg az ellenzéki oldalon, rohamosan emelte. Amint a meghívásnak híre ment, a legutolsó ceglédi korcsmában sem folyt másról a vita, mint Kossuth Ferenc kihallgatásáról. A malomalatti politikusok bizony ezer feladaton törték a fe­jüket, hogy hát: milyen ruhában megy Kos­suth apánk fia a császári palotába ott Bécs várában; a botját magával viheti-e; keszkenőt visz-e a zsebében, vagy francia zsebkendőt; németül, olaszul, vagy franciául beszéinek-e majd s ha Ferenc József a császári koronát leteszi és a Szent István koronáját teszi fel, akkor — mint király — magyarul folytatja-e: (a társalgást? A gárdisták tisztelegnek-e Kos­suth apánknak, díszmagyarban állnak-e egy­mással szemben? Ilyen és sok hasonló, kérdés vetődött fel, |ami a jó ceglédi atyafiakat izgatta. Hiszen akadtak még olyanok is, akik a ceg­lédi követváiasztáskor azt kifogásolták, hogy Kossuth Ferenc kitűnő szabású angol redingot- ban, kamásnis lakkcipőben és selyem zsebken­dővel jelent meg iá választói előtt, nem pedig csizmában s magyaros gazdaruhában. Ami­kor meg tüsszentett, hát nem jó falusi szokás szerint fújta ki az orrát, hanem a selyem zseb­kendőjébe. Mondta is az egyik maradi polgár: »Nem olyan ez, mint az apja, nímöt ez mindenben,. Nem szereti a paraszt szagát, inkább az urak­kal cimborái. Mindennap kivasaltatja a pan­tallóját és irtózik a bagaria csizma szagától.« Amikor ezt Kossuth Ferencnek Komjáthy Béla visszamondta, olyan jóízűt kacagott, hogy csak úgy harsogott a képviselőház folyosója. Aztán mosolyogva jegyezte meg: »Tudod-e, Béla, hogy igazat mondott? Csak aztán oda­lenn meg ne tudják!« Ferenc Jóizsefnek is hírülvitték mindezt s az uralkodó szintén jóízűeket nevetett, mert szerette a találó tréfákat. Elő is hozta mindezt az első találkozás alkalmával, amelyen a ma­gyar üdvözlés után részben franciául, részben olaszul társalogtak egymással s mindvégig két nagyműveltségű, előkelő úr szívélyes együtt- féte volt ez a találkozó, majd háromnegyed óra hosszatt. Teljesen megértették egymást. Aztán ,a ceglédiek is megbékültek. Nagyon büszkék lettek a követükre. Színes nyomatban minden házban kiakasztották azt a képet, ami­kor Ferenc József dolgozószobájában fogadja Kossuth Ferencet. Tették ezt annak ellenére, I hogy frakkban ábrázolták, mélyen lehajolva az uralkodó előtt. Egy élelmes sokszorosító vál- ! lalat igen sokat keresett a képpel, mert ügyes reklámmal többszázezer nyomtatványt adtak el országszerte. A magánkihallgatáson történtek nem kerül­tek nyilvánosságra, inkább a találgatásra volt utalva a kiváncsi közvélemény. Köss ith is mondott egyet-mást, Ferenc József is beszélge­tett bizalmas környezetével erről a történelmi találkozásról. Sokat írtak erről, Krúdy Gyula könyvében is megemlékezett az eseményről, de történelmileg természetesen nem lehet min­den sorát hitelesnek elfogadni. Tanúk nem voltak jelen. Kulcslyukon pedig nem lehetett hallgatózni, mert azt a testőrök úgysem en­gedték volna. Az újságírók képzelőtehetségének tág tere (nyílott s a lapok napokon át mással sem fog­lalkoztak, mint a bécsi kihallgatással. Igen megerősítette a helyzetét a Wekerle-kormány- nak. Ebben a koalíciós kormányban a bukott munkapárton kívül minden más párt képviselve volt, még pedig a legtekintélyesebb politiku­sokkal. Wekerle maga mellé vette Kossuth Fe­rencet, gróf Apponyi Albertet, gróf Andrássy Gyulát, gróf Zichy Aladárt, báró Szterényi Józsefet, Nyiry Sándor tábornokot, Darányi Ignácot s a régi politikai világ számos kiváló­ságát. Ki miniszter, államtitkár, ki meg fő­ispán lett s a koalíciós uralom jól indult meg. A képviselőház elnöki székében Justh Gyula és Rakovszky István tündököltek, akikre szükség volt, mert akkor kezdődött a horvát képviselők Zala, Vas, Borsod és Heves megyékben már megkezdődött la honvédelmi munkakötelezett­ség címén való igénybevétele azoknak a me­zőgazdasági munkásoknak, akik február 15-ig önként le nem szerződtek. Az igénybevétel alkalmával a munkások kö­zül többen azzal a kifogással igyekeztek ma­gukat a kirendelés alól kivonni, hogy szer­ződésük már folyamatban van és néhány nap múlva az aláírás is megtörténik. Az igénybe­vételt végző repülőbizottság ezt a kifogást természetszerűleg nem vehette figyelembe és az illetőket mezőgazdasági munka kötelező végzésére kirendelte. Ezenkívül a repülőbizott­ság azt tapasztalta, hogy a mezőgazdasági munkásszerződések megkötésére adott határ­időre vonatkozó rendelkezést helyenként félre­értették. E rendelkezésnek ugyanis azt az ér­telmet tulajdonították, mintha február 15-ike után önként már egy munkás sem szerződ­hetnék, illetőleg a munkaadók február 15-ike után szabadon már nem fogadhatnának fel munkásokat. Illetékes helyről közlik, hogy »obstrukció«-ja Supiló vezetésével. Erre ugyan nem lett volna szükség s mindkét nemzetnek többet ártott, mint használt. Egy tapintatlan vasúti rendelet robbantotta ki, aminek hullá­mait hiába próbálták elsimítani olyan tekinté­lyes horvát képviselők, mint Drohobeczky Gyula körösi görögkatolikus püspök, Csincsek Flórián plébános, volt 48-as vörössapkás fő­hadnagy és a jó öreg Szerb György. A kormány is, engesztelhetetlen maradt, Supiló is. Sker- lecz Iván báró, a népszerű horvát bán fárado­zásai is hiábavalónak bizonyultak. Nemsokára megbukott a koalíciós kormány, az új választások ismét a Tisza Istvánt követő munkapártnak adtak többséget s kilenc év múl­tán jött a világháború, amely felforgatott min dent. Eltűnt a sok kedves emlék életünkből s csak néhány följegyzés maradt meg, amit az új nemzedék már meg sem értene. munkára kirendelést végző hatóság a munkásokat be nem idézte, a munkások továbbra is szabadon szerződhetnek. Az idézés kézbesítésétől kezdődőleg azonban az önkéntes szerződés lehetősége a beidézett munkásokra nézve megszűnik. így például, ha a honvédelmi munkakötelezettség címén való igénybevétel céljából az idézést március 1-én kézbesítették, a f ebruár 29-éig kötött szer­ződést a repülőbizottság — ha csak a szerző­dés nem volt színlelt — elfogadta. Épp így elfogadta az ezen túl kötött szerződéseket is, ha a szerződés aláírása az idézés kézbesítését megelőzte. Az igénybevétel alkalmával azonban már egy munkás sem hivatkozhatik arra, hogy önként kíván leszerződni. Az önként le nem szerződött mezőgazdasági munkások igénybevételét természetszerűleg a legnagyobb eréllyel folytatják, mert nem en­gedhető meg, hogy az egész ország háborús erőfeszítéseiből bárki is kivonja magát. Ki tekinthető hadirokkantnak? Hadirokkantnak kell tekinteni azt, aki az 1939 évi március 11. napjától kezdődően a magyar fegyveres erőnél (honvédség, csend­őrség, székely határőrség stb.), vagy munka- szolgálatnál teljesített nem hivatásos szolgálata következtében, azzal okozati összefüggésben elszenvedett sebesülése, sérülése, vagy meg­betegedése miatt kereső- és munkaképessé­gének legalább 25 százalékát elvesztette. Azt, hogy a rokkantságot okozó baj ártalmát a katonai szolgálat okozta-e és azt, hogy az előrelátható rokkantság foka eléri-e a 25 szá­zalékot, a kórházban a kezelő orvos, vagy a hadigondozó tiszt mondhatja meg. Az ottho­nába elbocsátott hadisérült pedig már rendel­kezik olyan katonai felülvizsgálati lelettel, amelyben fel van tüntetve, hogy mi a baja, azt mi okozta, törődöttsége hány százalékos és gondozásra tekintetbe jöhet-e, vagy sem. A 25 százalékon aluli munkaképességcsökkenés nem rokkantság. addig az időpontig, amíg a honvédelmi MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje MÁVAUT Érvényes 1944. március 6-átói A forgalom vasár- és Za:aegerszeg—Bak—Keszthely- ünnepnap szünetel. Menetdij d f d f d — — 14 45 17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 1000 17-05 T40 — 15-17 17-57 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9-28 16-33 — 8T5 1520 —i. Bak Hangya szövetkezei é. 926 1631 2-50 825 15 45 —•—é. Zalaszentmiháiy—P>xsa p, u. i. 900 16 05 640 10T4 17 19 é. Hévizszenfandrás posta i 7-28 14-33 6 40 * 10-30 17-35 — —é. Keszthely Hungária szálló i. 7T0 14T5 6 40 10 40 17 45 —é. Keszthely pályaudvar i. —• — 14 00 Menetdíj d Bak—Nova d — 8-30 15 25 i. Bak pályaudvar é, 6 55 13 15 — 930 15 30 i Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 1310 2'40 1010 16 10 é. Nova i. 610 12-30 Menetdij Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján c d — ——•_ 17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é.—*— —•— F40 14.30 14-30 1805 i Bak Hangya szövetkezet é. 7-00 1515 240 14.55 14 59 18 19 i. Söjtör Búza-vendéglő i. 6’42 1503 440 —.— 15 50 19 10 é. Bánokszentgyörgy i. 5 50 —■— c = csak kedden, csütörtökön és szombaton. d = csak hétfőn, szerdán és pénteken. f = kedden nem közlekedik. Dr. LÁSZLÓ.ZOLTÁN. A mezőgazdasági munka biztosítása Makói dughagymát azonnali, vagy későbbi határidőre, hosszú­kás aprószeműt 100, nagyobb szeműt 70, gömbölyűt 140 pengőért szállítunk 100 kg- ként. Úgyszintén garantált csíraképes, 1943 évi termésű hagymamagot 10, petrezselyem­magot 10, sárgarépamagot 12, salátamagot 20, céklamagot 16, uborkamagot 20 pengőért szállítunk 1 kg-ként ab Makó, utánvéttel. 10 kg-<os magvak rendelésénél 5 százalék árengedményt adunk. Zsákokat csomagolás­hoz önköltségi árban számítjuk fel. Sárga­répát és petrezselymet a legolcsóbb napi árban szállítunk. STUHL és TÁRSA, Makó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom