Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-02-26 / 46. szám

fr' . x A Magyar Élet Pártja hírei MACT^fkET_________________________5 HAHÓT község MÉP szervezete értekez­letet tartott Jakab József községi pártvezető elnökletével. Az elnöki megnyitó után Geren­csér István titkár községbíró szólalt fel a le­szerelt katonáknak és szegődményeseknek ba­kancsellátásban való részesítése érdekében. A pártértekezletnek tudomására adta, hogy ez ügyben az illetékes hatóságoknál is eljárt. A pártszervezet elhatározására a vármegyei el­nök támogatását kérik. * ESZTEREGNYE község MÉP szervezete értekezletet tartott Benke István elnökletévell. Az elnök elsősorban is, mint a szociális mun|- kaközösség elnöke, ismertette a kedvezményes munkásruhák kiosztásának jó hatását és annak az óhajának adott kifejezést az egész község nevében, hogy ezt a szociális munkát folytassa a kormányzat továbbra is, mert a falusi nép­nek ma nincs más kívánsága, mint a ruházattal való ellátás. Ismertette továbbá a vármegyei közgyűlésen elhangzottakat, amelyek közül egy-két javaslatot bővebben megtárgyaltak. A kormányzat szociális munkáját ismertetvén, ki­jelentette, hogy mindenkinek be kell látni a háborús idők nehézségeit, de rendben és fo­kozott erővel kell dolgozni, hogy a kormányzat nehéz munkáját megkönnyítsük. Végül beje­lentette, hogy a Jurcsek-féle beszolgáltatás! kötelezettségnek mindenki rendben eleget tett és nincs ellene semmi zúgolódás. Kérte a megjelenteket, hogy folytassák továbbra is bé­kés munkájukat az igazságos béke eljövetelé­nek reményében. * CSEHLAKA község MÉP szervezete vá­lasztmányi értekezletet tartott Sohár Bertalan kerületi szervező titkár "közreműködésével1. A SZENTRÓKUS és JANOSFALVA községek tervezett értekezlet elmaradt, mert a rossz időjárás miatt Pecsomik Ottó országgyűlési képviselő nem jelenhetett meg. Ha az időjárás engedi, az értekezletet a jövő hónapban meg­tartják. * BAK, SÖJTÖR, TÓFEJ községek MÉP szervezeteinél Lukács* Sándor kerületi szervező titkár tett látogatást és a szervezési ügyekre vonatkozólag adott tájékoztatót. Eltűnő magyar árnyak nyomában... Keszthelyről Amerikáig 1944 február 26. Olt só ágy toll! Tarka fosztani való 1.— P, jobb puha tarka toll 1.90 P, sokkal jobb 3.— P, még jobb 3.80 P. Szürke vegyes 5—7—9 Nés 10 P. Fehér fosztott pehelyes 18—21—23 és 26 P. Szállítja 5 kg-os csomagolásban, postán, utánvéttel, bérmentve, köztisztviselőknek 3 százalék en­gedménnyel, özv. BÓDY LAJOSNÉ ágytollvállalata, Kiskunfélegyháza, Brassó-utca 26. rázatképen — hogy ez a két magyar hadosztály megsemmisült, fogságba eseti, eltűnt, stb. Bajtársaink, akiknek vendégszeretetét élveztük, hirtelen ellenállhatatlan hahotában törtek ki. Nem értettük, miért nevetnek, milyen okuk lehet a nevetésre, ha magyar veszteségről hallanak. A magyarázat nem késett. 0. G zászlós jóvoltából megtudjuk, hogy az említett hadosztályok nemcsak hogy nem semmi­sültek meg, hanem azt is, hogy pillanatnyilag éppen az egyik említett hadosztály vasútbizto­sítóinál vagyunk, vagyis a legelőbbre tolt rész­nél és pillanatnyilag a „megsemmisített“ had­osztály egyikének vendégei vagyunk. Tovább figyeljük a rádiót, bár most már nehezebb, mivel a szobában tartózkodók igen derült kedéllyel várják az új „adatokat“ saját magukról. 0. G. zászlós biztatja a láthatatlan közbe­szólót : , — Na még valamit, Iván I A „rejtélyes“ hang azonban, úgy látszik, únja az ügyet, mert mihelyt a magyar hirek befejeződnek, ő is elhallgat. Végül még néhány súlyos átkot pötyögtetett el, majd vége volt a müsorszámnak. A kis szobában tartózkodó magyarok nem tudnak szabadulni a színjáték okozta derűs hangulattól. 0. G. zászlós — ő a iegfiatalabb — poharakat szed elő, fütyürészve, táncos lépé­sekkel kínálja, saját megsemmisülésének hírét ünnepelve, a kegyetlen rossz vodkát. — Ezt írjátok meg, gyerekek! Vadnyugati kisregény címnek is jó: „Egy éjszaka a meg­semmisült hadosztály hulláinál.“ Láttál már ilyen virgonc halottakat ? Szívre tett kézzel válaszolhattam, hogy még soha. — Nohát akkor igyál velük! A vodka ide­való, de a tea pesti. Idefigyelj, mire képes egy megsemmisített hulla I Elkapta a vodkásteával telitöltött poharat és akkora elevenséggel hajtotta fel a tartalmát, hogy kénytelen voltam kétségbe vonni hulla- mivoltának valódiságát. Elképzelhető az a harsány derű, amely el­fogta őket, amikor megtudták, hogy ők pillanat­nyilag már amyvilági lakók és valójában nem is számíthatnak jelenlevőknek, ha a jólértesült bemondó szavait alaposan megfontolják. A teát, meg a vodkát ennek ellenére „távol­levőktől“ merőben szokatlan hévvel fogyasztják. Csak a hagyományos vendéglátószellem akadá­lyozza meg őket abban, hogy a számunkra kilátásba helyezett mennyiséget is ne kortyolják le megsemmisülésük hírének „örömére.“ Közeledik a lefekvés ideje. A körülmények­hez képest tiszta és lakályos ügyeletes tiszti­szobában alszunk. Négy órakor felkeltenek. Az asztalon halomba vár minket a megsemmi­sített hadosztály katonáinak hazairányított, meg­nyugtató rádióüzenetc. Elvisszük. Szerencsénk van Szinte percnyi pontossággal befut a vonat. Kiválasztjuk az egyik kevésbbé zsúfoltnak Ígérkező kocsit, benyomulunk, rövid búcsú és máris indulunk tovább, a végtelennek tetsző éjtszakába. BATERNAY BÉLA, haditudósító. írógépei használtat veszek, cserélek. Szakszerű javításokat vállalok Horváth Miklós irógépműszerész. A régi időkben, amikor még Napoleon ha­talma teljes fényében ragyogott, 1810-ben Keszthelyen, a hullámzó Balaton partján, A s - bóth János intéző uraméknál a hatodik gyer­mek látta meg a napvilágot. Asbóth János a bácsmegyei koronauradalom alkalmazottja volt. Második felesége, Tátra Anna, egymásután ajándékozta meg férjét fiú- és leánygyerme­kekkel. Közülük bennünket a kis Sándor érde­kel, aki 1810 karácsonya előtt született néhány nappal és hihetetlen nagy pályát futott be. Asbóth Sándor nagy hajlamot érzett a mű­szaki dolgok iránt. Ez volt minden öröme, szenvedélye. Mérnöknek készült. Hamarosan kitűnt szorgalmával és eszével. Kitűnő tervei voltak és sokat várt az élettől. Az egész or­szágban fellobbant a szabadságharc lángja. Nem tehetett ő sem mást, mint derék honfi­társai, önként beállt Kossuth Lajos zászlója alá. Világos után neki is menekülnie kellett, mivel az osztrák halálra kereste volna. Különben is, mint Kossuth szárnysegéde, vörös posztó volt az osztrákok szemében. A történelmi esetné- nyék urával együtt Törökországba sodorták, ahol egyidőre Kiutahiában telepedtek meg. Itt továbbra is az elűzött kormányzó szolgála­tában maradt. Erre az időre esik Kossuth Lajos dicsőséges amerikai útja. A világhírű szabadsághőst azért hívta meg az újvilág, hogy tartson előadásokat a magyar szabadságharcról. Hűséges titkára erre az útra is elkísérte. Amikor azonban Kos­suth visszautazott, Asbóth Sándor továbbra is Amerikában maradt. Visszatérve régi mér­nöki foglalkozásához, nagyon szépen boldo­gult. Amerika abban az időben rohamos fej­lődésnek indult. A nagy városok szinte gomba módra nőttek ki a földből. A magyar mérnök egyre keresettebb lett. Nemsokára megbízták a newyorki Central-park tervezésével. Ugyan­csak az ő tervei szerint épült meg az a hatall más — a mi Városligetünknél tízszerte na­gyobb — kert, amely máig is egyik híressége Newyorknak. Ezekben az időkben zajlottak le Amerika belső háborúi. Ismeretes, hogy a polgárháború észak és dél között főképpen a rábszolgaság fenntartása és eltörlése miatt robbant ki. A műveltebb északi államok nem akarták tűrni, hogy a déliek, le egészen a mexikói határig, állati sorban tartott rabszolgákkal műveljék a földjüket. A háború minden amerikai polgárt magával ragadott és Asbóth, a volt magyar törzstiszt is természetesnek találta, hogy belépjen a rabszolgaság elletn küzdő északamerikai hadseregbe. Kiváló katonai képességeit feljebbvalói csak­hamar felismerték és magyar rangjánál sokkal magasabb beosztást kapott. A híres pearidgei ütközetet győzelmesen harcolta végig dandá- rával. Asbóth a háborút már mint az Északameri­kai Egyesült Államok altábornagya fejezte be. Amikor az elnöki székbe a meggyilkolt Lincoln után Johnson, majd Grant tábornok — Asbóth volt parancsnoka — került, akkor ő már ismert amerikai személyiség volt. Az újra épülő ál­lamnak ekkor nagy szüksége volt magasabb képzettségű államférfiakra és diplomatákra. Mind befelé, mind kifelé arra törekedtek, hogy méltó személyiségek képviseljék az Egyesült Államokat. így esett a választás Asbóth Sán­dor magyar altábornagyra is, akit Argentínába küldtek nagykövetnek. Uj állomáshelyén nagy feladat előtt állott. Délamerikában rokonszen- vet kellett új hazája iránt nyerni. A Gondviseí- lés azonban nem engedte meg, hogy újabb céljait elérhesse. 1868-ban, rövid argentínai tartózkodás után, Buenos Ayresben hirtelen meghalt. Emlékét és nagyságát Amerika nem feledte el. Emlékművek és könyvek hirdetik p kiváló magyar mérnöknek, Asbóth Sándor­nak az érdemeit. KEREKESHÁZY JÓZSEF. Köz- és magánérdek, hogy a jő újság pontosan eljusson az előfizetők kezébe. Akinek a MArA^ifihrr postai vagy házhoz való hiányos kézbesí­tése miatt bármi panasza van, azonnal jelentse be (helybeliek szóban, vidékiek írásban) kiadóhivatalunknak. Csalt bejelentés után lehet orvosolni a panaszokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom