Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-16 / 209. szám

2 1943 szeptember 16. nák, mert az utánpótlásuk szárazföldi utón történik és a repülőterek is a közelben van­nak, a szövetségeseknek viszont a repulőteréik messze vannak. A német csapatokon a hat­napos szakadatlan küzdelem ellenére se lát­szik meg a fáradság. A szövetségesek meg­szállták Capri szigetét, az olaszok csak cse­kély ellenállást tanúsítottak. (MTI) Mussolini szeptember 15-én öt napiparan­csot bocsátott ki az olaszországi hű bajtársak­hoz. Eszerint szeptember 15-étől ismét átvette Olaszországban a fasizmus legfőbb vezetését. Pavolinit kinevezte a fasiszta nemzeti párt ideiglenes titkárává, a párt neve mától kezdve Köztársasági Fasiszta Párt. Elrendelte, hogy valamennyi katonai, politikai, közigazgatási ha­tóság, amelyet a fegyvert letevő kormány hi­vatalától fölmentett, haladéktalanul térjen visz- sza helyére és tisztébe. Elrendelte továbbá, hogy a német védőerőt, amely olasz földön a közös ellenséggel hadakozik, tetterősen és baj- társiasan támogatni kell. A gyávákat és áruló­kat példásan meg kell büntetni, az önkéntes milicia valamennyi kötelékét ismét föl kell állítani. (MTI) Algecirasból jelentik: Különböző jelentések­ből arra lehet következtetni, hogy Mussolinit Szent llona-szigetére akarták száműzni. A szi­geten minden előkészület megtörtént egy újonnan várt száműzött befogadására, artélkül azonban, hogy nevet említettek volna. Csak annyit lehet tudni, hogy új vendéget várnak a szigetre. Szent Ilona utolsó foglya Riza per­zsa sah volt, akit 1942-ben vittek a szigetre, mert szembeszállóit az angol politikával. (MTI) A japán császári kormány kijelentette, hogy a Badoglio-kormány árulása semmiben sem rendítette meg a háromhatalmi egyezményt, amely minden további módosítás nélkül ér­vényben marad. A két kormánynak eltökélt szándéka, hogy a háborút minden rendelke­zésre álló eszközzel tovább folytatja a végső győzelemig. (MTI) Jól értesült körökben azon a véleményen Vannak, hogy a németek a legközelebbi hetek­ben legalább 50 hadosztályt vetnek harcba az Olaszországért folyó csatában. Az Olaszor­szágból érkezett hírek bizonyítják, hogy a németek eltökélt szándéka, hogy Olaszország minden talpalatnyi helyét hadszíntérül hasz­nálják fel. A német megszálló hatóságok el­lenőrzése alatt áll a 'Stefani-ügynökség is. A Badoglio kormánynak Rómában maradt mi­nisztereit — közöttük Guariglia külügymi­nisztert is — letartóztatták. (Búd. Tud.) A római rádió közölte, hogy a hatóságok elhatározták valamennyi olasz újság vezetőinek leváltását. Helyükbe új felelős szerkesztők lép­nek. (Búd. Tud.) Berlini jelentés szerint a német diplomaták visszatértek Rómába. Milánót nagjyobb né­met osztagok szállták meg. (MTI) : Kesselring német tábornok kiáltványt inté­zett a németek által megszállt Róma és kör­nyéke lakosságához. Tudomásukra hozta, hogy Rómát és környékét hadiövézetnek kell tekin­teni, amelyre a hadijog érvényes. A távbe­szélő forgalmat a legcsekélyebbre kell kor­látozni. (MTI) Az angol hírszolgálat kairói jelentése szerint magasrangú szövetséges tisztek tartózkodnak Jugoszláviában Mihajlovics tábornok, hadügy­miniszter, a jugoszláv partizánok parancsnoká­nak főhadiszállásán. (MTI) Az angol-amerikai haderő újabb légitáma­dást intézett Páris és környéke ellen. A ledo­bott bombák veszteségeket okoztak a polgári lakosság körében. (MTI) A yorki érsek Moszkvába érkezett.' Az ér­sek eddig is sürgette a jóviszonyt Anglia és a szovjet között. (MTI) ■ Péter volt jugoszláv király, aki keresztapja lett lord Rothermere unokájának, lord Harms- worth fiának, ebből az alkalomból cikket írt egyik angol lapban. Azt a reményét fejezi ki, hogy a szövetségesek rövidesen partra- szállnak a Balkánon. (MTI) Eltűnő magyar árnyak nyomában... Egy magyar huszárezredes tüneményes pálya­futása Kolozsvártól Afganisztánig s a perzsa vezérkari főnökségig Körülbelül nyolcvan éve halt meg egy cso­dálatos magyar tehetség. Ez a férfiú messze idegen országban, rendkívüli körülmények kö­zött, igen sokra vitte. Katonacsaládból emel­kedett föl az édesapja grófi rangra. Fiát mél­tón kitaníttatta: egyike lett a legképzettebb mérnököknek. A fiú azután, iskolai tudásával fölfegyverezve, már mint meglett férfi, neki­vágott a világnak, hogy új országban új si­kert arasson. Nem kisebb méltóságig vitte, mint Perzsia vezérkari főnökének rangjáig és Afganisztán királyának hadmérnöke lett. A perzsa sah még halála után is annyira meg­becsülte, hogy hamvait hazahozatta és saját költségén temettette el. Hadd mondjam el, hogyan terelődött erre az érdekes magyar emberre a figyelem. Ez maga is érdekes történet. Mit tudnak rólunk, magyarokról Iránban, régi nevén Perzsiában? * Megismerkedtem egy perzsa fiatalemberrel. Vékony, de izmos, középtermetű, dróthajú fiú. Mohamed Seraf-nak hívták. Akkoriban vé­gezte el a teheráni tisztképző főiskolát. Buda­pesten volt tanulmányúton perzsa állami ösz­töndíjjal. Személye egyébként nem érdekes. Két érdekes dolgot azonban mondott a fiatal perzsa katona. Az egyik: Riza Pahlevi sahról, az első császárról szólt. Elmondta, hogy a sahnak hipnotikus szeme van. Senki sem tud vele szembenézni, mert állítólag »bűvös« erő van a szemében. Hitetlenkedésemre elmondja, hogy például, amikor náluk a sah a tiszti- iskolában tett látogatást, a jelentést tevő tiszt mindig lesütötte a szemét s úgy beszélt. Egyetlenegyszer történt meg csupán kadett- évei alatt, — mondja a perzsa — hogy egy villogó szemű hadnagy néhány másodpercig a szemébe mert nézni az uralkodó-diktátornak. A sah ezért 100 krant adott neki, ami több, mint száz pengő. A másik érdekesség a következő: — Tudja-e, hogy a mi hadseregünk egy magyar embernek köszönheti létét? — mon­dotta. — Nem én! Bár valami dereng előttemy mintha vagy száz évvel ezelőtt... — Igen, igen, ez az; Hallott-e valamit Ka- racsayról — (egészen jól ejti a nevé() — a perzsa vezérkar első főnökéről, aki az Önök hazájából jött Teheránba? És hosszú elbeszélésbe kezd. Oly hihetetle- lenül hangzik az egész, hogy szükségesnek tartottam utánajárni a dolognak. Valóban nagyon érdekes adatokra bukkan­tam. Csodálatos, hogy ma, amikor nemzeti kivá­lóságainkat sorra ünnepeljük, Karacsay Fe- dornak emlékét alig őrzi valami. Pálóczy Ed­gár, a kiváló tudós írt csupán életéről. Az ő kutatásai szolgálnak alapul. Ez az érdekes székely ember, Karacsay Fedor, a múlt szá­zad legérdekesebb utazóinak és a keleti nyel­vek tudósainak egyike. Erdélyi katonacsaládból származott. Apját már, alulról kezdett pályája végén, kitüntette a király. Fedor 1805-ben jött ki hadnagyként a bécsújhelyi katonaiskolából. Vitézül verekedett a napóleoni hadjáratokban, mint huszárhadnagy. Barnára sült arcú férfiú, erős növésű, erélyes alakja mindenütt ott volt, ahol a vagdalkozás a legvadabb volt. Francia földön, Lyonban olyan hősiesen vere­kedett, hogy a fiatal tisztet Miksa főherceg rögtön maga mellé vette szárnysegédnek^ Emellett tudományos folyóiratokba — főleg hadászati és mérnöki — cikkeket írt. A mér­nöki pálya volt olthatatlan szerelme. Az. 1. számú lovasezrednek lett a parancsnoka. A mérnökséget is kitanulta a későbbi béke évei­ben és néhány év múlva huszárezredesként ment nyugdíjba. A szabadságharc után fivére, Sándor — ak­kor Konstantinápolyban — a szultán udvará­ban azon fáradozott, hogy az oda menekült magyarokat megmentse. így került összeköttetésbe Kelettel a már akkor hatvanéves .ezredes. És általános volt a megrökönyödés, amikor nyilvánosságra került régi barátjához, Deák Ferenchez írt levele, 1853 május 4-éről, amelyben bejelenti, hogy Keletre indul, »a király jóváhagyásával, mint a perzsa birodalmi várak, a vezérkari tisztek képzésének és a tartományi térképészet fő­igazgatója«. Kubinyi Ferenc, a Nemzeti Mú­zeum halhatatlanja pedig ez év június 20-án, a Tudományos Akadémia ülésén számolt be Karacsay Fedor ázsiai útiterveiről, Afganisz­tánról, Bakuról, Kabulról és Bokharáról, Sza- markandról, ahol a deresfejű, vasszervezetű magyar katona mellékesen az őshaza iránt is kutatott. Ezeket a helyeket mind végigjárta Karacsay. Karacsayt ez az év már Teheránban találta, ahol az akkori sah, a perzsák Ferenc Józsefje, Naszr-ed-Din kitüntető szívélyességgel udva­rába hívta. Kinevezte lovastábornoknak és et­től kezdve öt éven át a vezérkar főnökeként végezte ennek az istenáldotta országnak a katonai szervezését, talpraállítását. Innen a sah továbbajánlotta a szomszéd uralkodónak, így Karacsay még Afganisztán fővárosának, Kabul várának a megerősítését is elvégezte. Ide hívta meg a sah ajánlására az afganisztáni emir. Itt is érte utói a halál a magyar huszár- ezredest. A sah azonban hazahozatta tétemét, megbecsülte vitéz katonáját és tanácsadóját«

Next

/
Oldalképek
Tartalom