Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)
1943-03-27 / 69. szám
1943 március 27. MAORIIÉT 5 nyeteg előtt sem: húsz méterre engedi magához és akkor intézi el, mert természetesen a a lőszerrel is takarékoskodni kell. És végül a híradósokról sem szabad megfeledkezni, akik minden éjtszaka utón vannak, hogy a szakadatlan ágyútűzben minduntalan elszakadt vezetékeket összefoltozzák. De hiába minden emberfölötti erőfeszítés, a napokat már nagyon könnyű megszámolni, ameddig a támaszpont tartani tudja magát. A sírkeresztek és sebesültek száma már nagyobb az élőknél. De ezek is inkább már csak élőhalottak a fáradságtól, hidegtől és éhségtől. Több mint ezer ember számára csak egyetlen tábori konyha maradt. Egy erős rohamcsapat megkísérli, hogy kívülről áttörjön és a sebesülteket magával vigye. Az első kísérlet kudarcot vall, a második sikerül. 70 súlyos sebesültet ment ki a rohamcsapat szántalpakon ebből a pokolból. Végre, amikor már csakugyan az emberi lehetőségek legvégső határáig jutottak el a védők, megérkezik a parancs a hídfőállás kiürítésére és a főcsapathoz való áttörésre. Majdnem csupa fellövés... 1.700 halottat és tíz páncélkocsit hagyott a szovjet Kobylkina romjai előtt és felvonulási terve három hetet, három behozhatatlan hetet vesztett... ★ Vassziljeccsina, a katlancsata szakaszának másik sarkpillére. Itt is egy utánpótlási vonalelágazás. Rádiójelentés Vassziljeccsinából: »Az ellenség 4 óra 15 perckor nyugatról és északkeletről két és fél zászlóaljnyi erővel támadott. A támadást kilenc órára visszavertük. A szovjet veszteség mintegy 300 halott.« Két nap múlva új jelentés: »Két zászlóalj támadás 150 méterre állásaink előtt összeomlott. Ötórás harc után az egyik század állásai előtt 250 halottat számláltunk össze. Majdnem csupa fejlövés.« És így megy ez tovább napról-napra. Ez a kapu a szovjet előtt zárva maradt. * Bjakovo ugyancsak északon, de sajnos, nem tudta magát ilyen jó tartani. 120 ember, ugyanannyi hős tartotta ezt a helyet, amely a Demjanszk felé vezető utón Az úi 50 ik magyar kir. osztálysorsjáték játékterve páratlan esélyeket nyújt, mert egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: 700.000 | pengő í Jutalom: 400.000 P. Főnyeremények 300.000 P. 100.000 P. 70.000 P. 60.000 P. 2 x 50.000 P. 2 x 40.000 P. továbbá 30.000 P. 16 á 20.000 P. 27 á 10.000 P. összesen: 10.810.000 pengő. Az első oszt. sorsjegyek hivatalos ára: Nyolcad Negyéd Fél Egész 3.50 P 7^P~ 14 P 28 P Sorsjegy az összes főárusitóknál kapható! Minden számnak egyenlő esélye van! & húzás kezdete április 10feküdt, a szovjet terveiben tehát a katlan további összeszorítása szempontjából döntő jelentősége volt. Az utánpótlás már az első hetekben a szános rohamcsapatokra maradt, március elsejétől kezdve azután ez a lehetőség is megszűnt és csupán a gyér légi utánpótlás hozhatott némi enyhülést. A demjanszki főparancsnokságra beérkező rádiójelentések szinte szószerint ugyanazok, mint a másik fiók-katlan jelentései: »Támadás nyugatról, északról és északkeletről nehéz gránátvetőkkel. Az ellenséget súlyos veszteségével visszavertük. 200 halott.« Néhány órával később: »Bjakovot az ellenség ismét megtámadta. A szovjet vesztesége mintegy 150 halott. Saját veszteségünk egy halott, hét sebesült.« De mit használnak ezek a fényes napi sikerek, ha a szovjet emberanyaga kifogyhatatlan, ha heteken át naponként megismétlődik a véres színjáték? Parancs az átvágásra Amikor végképpen reménytelenné válik a helyzet, parancs érkezik, hogy a csapat sebesültekkel együtt vágja magát át az ellenséges vonalakon. A parancs az eredeti 120 körülzárt közül már csak 85 embert érint — ebből is 56 sebesült. Embermagas hóban, teljesen ismeretlen terepen tör magának utat a maroknyi csapat. A sebesülteknek minden mukka- nás nélkül kell elviselniük fájdalmaikat, a leghalkabb jajszó is a halált jelentheti. Most következik a feladat legnehezebb része: a megerősített ellenséges utánpótlási fővonal átlépése. Vájjon sikerül-e? Az élcsapat szerencsésen átjut, de ekkor egy ellenséges őrszem észreveszi a menekülők oszlopát. Lövések csattannak az éjtszakában, géppuska golyózápor tördeli a fák ágait. Az oszlop szétugrik, de a sebesülthordozók nem hagyják cserben magatehetetlen bajtársaikat. Pedig milyen könnyű volna odébbállniok és biztonságba helyezni magukat. A bajtársiasság azonban a halálig tart. Fáradhatatlanul húzzák, vonszolják magukkal terhüket, néhány lépés után fedezés, lövés, azután megint tovább. A sebesültek mindezt világos tudattal élik át... Vájjon mi játszódhat le ezeknek az embereknek lelkében ezekben az órákban? Emberfeletti erőfeszítés után az oszlop legnagyobb része a végsőkig -elcsigázva, de eléri a német vonalat. y? 1 ‘ j Tehát ez a támaszpont is elveszett. A helyzet most már kétségbeejtő. A védősereg rettenetesen leapadt, az élelmezési adagok a légi ellátás óta egyharmadára csökkentek. A szemek mélyen ülnek üregükben, az arcok halálosan sápadtak és beesettek. És a szovjet konokul támad. A halálfeies hadosztály mérlege De egyszer csak valami szokatlan dolog történik: három hosszú hónap után meglepetésszerűen elmarad a menetrendszerű támadás. És hamarosan meghalljuk az okát is: a fölmentő csapat sikeres támadás után m4r útban van. Megkönnyebbülten lélekzünk föl. A világ egyszeriben egész más alakot ölt. Mintha a nap is fényesebben és melegebben sütne, pedig a hőmérő most sem akar közelebb kerülni a fagyponthoz. Néhány nap, néhány türelmetlenül eltöltött nap, azután szabadok vagyunk. Szenvedéseink, elesetteink áldozatai nem voltak hiába. Az Ilmen-tónál nem tudott áttörni a szovjet gőzhenger és kudarcba fúlt reményeikért is rettenetes árat fizetett: a zsákmányolt iratok tanúsága szerint halottakban, megfagyottakban és foglyokban elszenvedett veszteségei meghaladták a 22 ezer főt. Ez a halálfejes hadosztály háromhónapos mérlege. KURT SCHAAF. Göcsejivel rokon néphumor a székely íesívéreínknél Éppen abba járok!... Ezt a mondást széles e hazában lehet hallani. Legtöbbször az iparosoktól, amikor a megrendelt munkát sürgetjük. Az én szülőfalumban több Németh Lajos volt. Az egyik szegény foltozó vargát megkülönböztetésül »Selyem«-nek nevezték. A tiszteletes úr hozzá küldte a csizmáját javítás végett. A mi Lajosunk látván, hogy még kevés hibája van a csizmának, felhúzta és használta tovább. Két hét múlva az utcán találkozik vele a tiszteletes úr és szól neki: — Hát Lajos, mikor akarja megcsinálni az én csizmámat?!... — Éppen abba járok, tiszteletes úr, hogy rövidesen elkészítsem. — De a kakas csípje meg kendet, Lajos! Látom, hogy maga az én csizmámban jár! Azóta már 50 év telt el, de még ma is PROHASZKA P. BANGHA HOCK JANOS P. GYENIS katolikus imakönyvek Kaphatók KAKAS ÁGOSTON könyvkereskedésében, Zalaegerszeg Kossuth-utca 8, Telefon 131»
