Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)

1942-11-05 / 249. szám

1942 november 5. 3 MA«mKf:iFT HETI ÉRDEKESSÉGEK Zalaegerszeg város képviselőtestüLeténejk legutóbbi ülésén az alapok zárószám adásaival kapcsolatban szó esett Jákum Ferenc alapít­ványáról is, ami jelenleg 32 pengő és jnéhány fillért ér. — 40 ezer forint tragédiája! — jegyezte meg az egyik városatya. — Halálos vétek volt azt a mesés pénz­összeget értékpapírban elhelyezni! — foly­tatta a megjegyzést egy másik városatya. Ennyi volt az egész megemlékezés Zala­egerszeg egyik legnagyobb fiáról. Még majd­nem szemrehányást tettek neki, hogy miért nem volt előrelátóbb örökhagyó, miért nem volt okosabb, mint azok, akik látván az első világháború után beállott valutaromlást, szőr­szálhasogató jogászi alapon hagyták ezt az alapítványt megsemmisülni. Valóban, a múlt század közepe táján 40 ezer osztrák értékű forint volt ennek a derék iparosmesternek hagyománya a közcélra. Be­csületes élet becsületes munkájával összejku- porgatott hatalmas vagyon, amelynek kamatait a gyermektelen csapó-utcai lakatos a szegény- sorsú e'Jemi iskolás gyermekek fölsegélyezésére szánta. Évtizedeken át számos gyermek ar­cára vont mosolygó napsugarat enniek a ha­gyománynak erkölcsi szépsége és az elporladt jó szív áldásának élő ereje. A várost mély hálaérzés töltötte el. Utcát nevezett ei a nagy gyermekbarátról, sírjára emlékkövet állíttatott. Áz lellemi iskolások minden évben Miinldien- szentek délutánján tanítóik vezetése mellett testületileg vonultak ki oda imádkozni és Tnie- Iklelini. De kivonult oda a rendezett tanácsú várossá rangosított Zalaegerszeg elöljárósága is és megemlékezés keretében megkoszorúzta a. sírhalmot. Amíg megvolt a pénz értéke, megvolt a kegyelet. Tudta itt a városban minden polgár, hogy ki volt jákum Ferenc. A pénz elérték­telenedésével azonban együtt járt a hálaérzés- nek valutaromlása is. Zalaegerszegen mind kevesebben vannak, akik ismerik ennek a vá­rosnak Történetét, azt a múltat, amelynek eré­nyei fényt vetíthetnek péMaadásul a jövőbe is. Néhány évvel ezelőtt már csak egy töpörö­dött anyóka jelent meg Halottak estéjén Já­kum sírjánál. Rendbehozta a sírhalmot, csok­rot tett rá, egy szál gyertyát gyújtott és amíg el nem lobbant annak a lángja, ott imádkozott. — Rokona volt nénémasszornynak Jákum Ferenc? — kérdeztük tőle. — Több volt, mint rokonom — válaszolta. — A jótevőm volt. Engem is segítettek az ő pénzéből az iskolában. Hogyan feledkezhet­nék hát meg róla?! Könnycsepp gurult végig az arcán. Két év óta azonban hiába keressük a hála- datos nénikét a sírnál. Ö is elköltözött már a jobb hazába. Azóta Jákum Ferenc sírján nincs virág. Más sírok felől sodorja csak oda a szél azt a szemetet, amit azokon a gondviselőik nem tűrnek meg. Az idén is megnéztük Jákumnak elhagya­tott, besüppedt nyugvóhelyét. Nem volt rajta koszorú, pedig die sok virágja van enniek a jótékony novembernek a városi kertészetbein is! Azaz, hogy pár szál virágot mégis rátett valaki. Azt mondják, de Sorgo An tál né járt arra. Van itt a városban egy intézményünk, Gö­Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ELET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a lap fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvá­rogva várják a jó zalai újságot. cseji Gyűjteménynek hívják. Nemes, szép, tör­téneti erejű rendeltetése; van kibontakozóban. Gyűjti áhítattal a régi cserépfazekakat, a susztertallérokat, állati csontokat és pásztor­botokat. Vájjon nem tartoznék-e enniek az in­tézménynek hatáskörébe az ís, hogy a nagy embereink emlékezetét ápolja, hamvait meg­becsülje? Ezek a hamvak, szent hitünk szerint, nagy magyar, nagy göcseji, zalai értékek. Kell, hogy az elhalt értékek áhítatos tiszteletére való nevelés ösztönözzön bennünket az élő értékek szeretetére. * Az egyik városi hajdú cédulát kézbesített ki az Ola-uteában. A címzett Varga Jenő ács volt, a cédulán valami inségjárulék, vagy mi a szösz befizetésére szólították fel. Kereste a 'hajdú Varga Jenőt. — A bátyám már nincs, nem veheti át — szól egy nőszemély. — Hát hol van? — kérdezi a kézbesítő. — Künn a temetőben lakik 193'9 óta. — Akkor hát a sírba nem mlehetek utána! — mond a kézbesítő. — Tessék hát átvenni. A nő szabadkozott, hogy nem őt illeti. A hajdú viszont azzal: érvelt, hogy neki azért vadászok lőtt vad értékesítő szerve a Zalaexport K. F. T. Zalaszentiván Telefon: Zalaszentiván 1. Sürgönyeim: Zalaexport, Zalaszentiván Küldje be vasúton áruját Nagyobb szállítmányokat helyszínen átvesz. Kérjen árajánlatot.-adták az írást, hogy azt kézbesítenie kell, mert máskép megbüntetik. Ez nyomatékos érv volt. A nő átvette a cédulát. Más az, hogy fizetni fog-e a halott nevében.... Hja, ez a hivatalos »státus«. A stélusnak megvan az a tulajdonsága, hogy ragadós. Ezzel kapcsolatban hallottuk ugyanis, hogy a jó múltban Nagykanizsán is történt hasonló eset. Ott az adóhivatali kézbesítő- akart el­juttatni egy végzést a címzetthez. Kereste, is sokáig, míg végre felvilágosították, hogy az illető az elmegyógyintézetben van. A kanizsai kézbesítő azonban nem ‘félt a büntetéstől, hanem önérzetesen »visszatérjesztéíte« az írást az adóhivatalhoz ezzel a megjegyzéssel: — Visszahoztam, tekintetes úr, mert ä címzett elméletileg nem felejt meg a valóság­nak. A miksavári haíárvadász-örs parancsnokának fülébe jutott, hogy éjtszaka nagyobb csempész­társaság kelt át csónakkal a Dráván és kuko­ricát, búzát és lisztet vitt át. A visszajövő csempészek kézrekerííésére megerősített őrség indult a Drávaparlra. A hajnali órákban való­ban megjelent egy csónak a Dráván. Egy asz- szony és hét férfi ült a csónakban, amelyben még egy kocsirakomány vas is volt. A határ­őrök megvárták, míg a társaság partot ér, majd amikor csomagjaikat felszedték, rajtaütöttek a csempészeken. Az asszonyt és egy drávama- gyaródi férfit, névszerint Jambrovits Antalt si­került is elfogni, a többi a hajnali homályban az erdőben szétfutott, kettő pedig csónakon visszamenekült Horvátországba. Később Jamb­rovits házánál házkutatást tartottak, mert biz­tosra vették, hogy az erdőben megbújt csempé­szek ide szállítják árujukat, hisz ez a ház, mint a csempészek gyülekező helye, állandó megfigyelés alatt áll. A házban három idegen férfi volt, köiülök kettő igazolta magát, a har­madik pedig a haíárvadászok megjelenésére az ablakon át a közeli erdő fái közé ugrott. A határvadászok üldözőbe vették a menekülőt, majd amikor az erdőszélre értek, észrevették, Gyomorbajos! Vesebajosl Tartson Ivókúrát! A termésietas szénsavas Petánci gyógyvíz üdít, gyógyít. Főraktár: Muraszombat. Telefon: 68. INNEN IS — ONNAN IS Megváltoztatták november 1 -étöl kezdve a Budapest—Újvidék vonalon fekvő Kukuriki vasútállomás nevét, mivel minden alkalommal zajos derültséget keltett az utasok között, ami­kor a kalauz érkezéskor felkiáltotta az állomás nevét. — Umberto olasz tróinönö'köst Olasz­ország marsalljává nevezték ki. — Kivégez­tek a honvédvezérkar főnökének bírósága által halálra ítélt 9 személyt Újvidéken, mivel fegy­veres bandába tömörülve sorozatos rablásokat, gyilkossájgokat követtek el, sőt hatósági köze­geket is megtámadtak. — Több mint 11 lezer, túlnyomórészt délvidéki születésű személynek megszűnt a magyar állampolgársága, mivel honosítás útján külföldi állampolgárságot sze­reztek. — A hadirokkantságot, újabb rendel­kezés szerint, a hadigondozottakat nyilván­tartó hatóságok által kiállított, egy évnél nem régibb keletű hadigondozási igazolvány-máso­lattal kell igazolni. — A honvédelmi miniszter bejelentette, hogy intézkedés történt a hadi­segély fölemelésére, rendezik a hadiárvák, hadiözvegyek és hadirokkantak ügyét és két­szeresére emelik föl a honvédek zsoldját. — 43.248 lakosa van Szombathelynek. — Vadá­szaton tévedésből szarvas helyett Takács Sán­dor földmívest lőtte agyon Patkó Lajos vus- nemescsói vendéglős. A bíróság nem jogerő­sen nyokhónapi fogházra ítélte. — Több mint ezer darab nagyértékű, részben őskeresztény­séget is képviselő tárggyal gazdagodott a Somogymegyei Múzeum a Ságvárott feltárt 400 római sír anyagából. — Hazaárulás miatt ismét 18 személyt kivégeztek a cséh-morva védnökségi területen. hogy a bokrok mögül még négy alak ugrik fel és elszórva csomagjaikat a Dráva felé menekül. Az egyik katona a törvényes felszólítás után fegyverét használta és 80 méter távolságból az erdő között Logo­zsár József drávauagyaródi fiatalembert találta hátba. A határvadászok látva, hogy Logozsár előre­bukik, abbahagylák a többiek üldözését és a sebesült csempész segítségére siettek. Közben kereket oidolt Jambrovits Antal és társai, akik­nek kilétét még nem lehetett megállapítani.lAz elfogott asszony ugyanis, aki zalabárdosi és akit 500 dinárért csempésztek át, nem ismeri őket. A hátlövést kapott csempészt beszállítot­ták a Csáktornyái kórházba, ahol azonban rö­videsen belehalt sérüléseibe. A vizsgálat meg­állapította, hogy a fegyverhasználat jogos volt. A visszahozott tiz üres zsákot, amelyekben megtalálták a kukorica- és buzaszemeket, vala­mint a kocsirakomány vasat lefoglalták. A ban­da többi tagjai a jelek szerint nagyobbrészt visszamenekültek Horvátországba. Muraközi határőreinknek izgalmas csatája a csempészekkel Drávamagyaródnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom