Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-11-05 / 249. szám
1942 november 5. 3 MA«mKf:iFT HETI ÉRDEKESSÉGEK Zalaegerszeg város képviselőtestüLeténejk legutóbbi ülésén az alapok zárószám adásaival kapcsolatban szó esett Jákum Ferenc alapítványáról is, ami jelenleg 32 pengő és jnéhány fillért ér. — 40 ezer forint tragédiája! — jegyezte meg az egyik városatya. — Halálos vétek volt azt a mesés pénzösszeget értékpapírban elhelyezni! — folytatta a megjegyzést egy másik városatya. Ennyi volt az egész megemlékezés Zalaegerszeg egyik legnagyobb fiáról. Még majdnem szemrehányást tettek neki, hogy miért nem volt előrelátóbb örökhagyó, miért nem volt okosabb, mint azok, akik látván az első világháború után beállott valutaromlást, szőrszálhasogató jogászi alapon hagyták ezt az alapítványt megsemmisülni. Valóban, a múlt század közepe táján 40 ezer osztrák értékű forint volt ennek a derék iparosmesternek hagyománya a közcélra. Becsületes élet becsületes munkájával összejku- porgatott hatalmas vagyon, amelynek kamatait a gyermektelen csapó-utcai lakatos a szegény- sorsú e'Jemi iskolás gyermekek fölsegélyezésére szánta. Évtizedeken át számos gyermek arcára vont mosolygó napsugarat enniek a hagyománynak erkölcsi szépsége és az elporladt jó szív áldásának élő ereje. A várost mély hálaérzés töltötte el. Utcát nevezett ei a nagy gyermekbarátról, sírjára emlékkövet állíttatott. Áz lellemi iskolások minden évben Miinldien- szentek délutánján tanítóik vezetése mellett testületileg vonultak ki oda imádkozni és Tnie- Iklelini. De kivonult oda a rendezett tanácsú várossá rangosított Zalaegerszeg elöljárósága is és megemlékezés keretében megkoszorúzta a. sírhalmot. Amíg megvolt a pénz értéke, megvolt a kegyelet. Tudta itt a városban minden polgár, hogy ki volt jákum Ferenc. A pénz elértéktelenedésével azonban együtt járt a hálaérzés- nek valutaromlása is. Zalaegerszegen mind kevesebben vannak, akik ismerik ennek a városnak Történetét, azt a múltat, amelynek erényei fényt vetíthetnek péMaadásul a jövőbe is. Néhány évvel ezelőtt már csak egy töpörödött anyóka jelent meg Halottak estéjén Jákum sírjánál. Rendbehozta a sírhalmot, csokrot tett rá, egy szál gyertyát gyújtott és amíg el nem lobbant annak a lángja, ott imádkozott. — Rokona volt nénémasszornynak Jákum Ferenc? — kérdeztük tőle. — Több volt, mint rokonom — válaszolta. — A jótevőm volt. Engem is segítettek az ő pénzéből az iskolában. Hogyan feledkezhetnék hát meg róla?! Könnycsepp gurult végig az arcán. Két év óta azonban hiába keressük a hála- datos nénikét a sírnál. Ö is elköltözött már a jobb hazába. Azóta Jákum Ferenc sírján nincs virág. Más sírok felől sodorja csak oda a szél azt a szemetet, amit azokon a gondviselőik nem tűrnek meg. Az idén is megnéztük Jákumnak elhagyatott, besüppedt nyugvóhelyét. Nem volt rajta koszorú, pedig die sok virágja van enniek a jótékony novembernek a városi kertészetbein is! Azaz, hogy pár szál virágot mégis rátett valaki. Azt mondják, de Sorgo An tál né járt arra. Van itt a városban egy intézményünk, GöNe dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ELET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a lap fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvárogva várják a jó zalai újságot. cseji Gyűjteménynek hívják. Nemes, szép, történeti erejű rendeltetése; van kibontakozóban. Gyűjti áhítattal a régi cserépfazekakat, a susztertallérokat, állati csontokat és pásztorbotokat. Vájjon nem tartoznék-e enniek az intézménynek hatáskörébe az ís, hogy a nagy embereink emlékezetét ápolja, hamvait megbecsülje? Ezek a hamvak, szent hitünk szerint, nagy magyar, nagy göcseji, zalai értékek. Kell, hogy az elhalt értékek áhítatos tiszteletére való nevelés ösztönözzön bennünket az élő értékek szeretetére. * Az egyik városi hajdú cédulát kézbesített ki az Ola-uteában. A címzett Varga Jenő ács volt, a cédulán valami inségjárulék, vagy mi a szösz befizetésére szólították fel. Kereste a 'hajdú Varga Jenőt. — A bátyám már nincs, nem veheti át — szól egy nőszemély. — Hát hol van? — kérdezi a kézbesítő. — Künn a temetőben lakik 193'9 óta. — Akkor hát a sírba nem mlehetek utána! — mond a kézbesítő. — Tessék hát átvenni. A nő szabadkozott, hogy nem őt illeti. A hajdú viszont azzal: érvelt, hogy neki azért vadászok lőtt vad értékesítő szerve a Zalaexport K. F. T. Zalaszentiván Telefon: Zalaszentiván 1. Sürgönyeim: Zalaexport, Zalaszentiván Küldje be vasúton áruját Nagyobb szállítmányokat helyszínen átvesz. Kérjen árajánlatot.-adták az írást, hogy azt kézbesítenie kell, mert máskép megbüntetik. Ez nyomatékos érv volt. A nő átvette a cédulát. Más az, hogy fizetni fog-e a halott nevében.... Hja, ez a hivatalos »státus«. A stélusnak megvan az a tulajdonsága, hogy ragadós. Ezzel kapcsolatban hallottuk ugyanis, hogy a jó múltban Nagykanizsán is történt hasonló eset. Ott az adóhivatali kézbesítő- akart eljuttatni egy végzést a címzetthez. Kereste, is sokáig, míg végre felvilágosították, hogy az illető az elmegyógyintézetben van. A kanizsai kézbesítő azonban nem ‘félt a büntetéstől, hanem önérzetesen »visszatérjesztéíte« az írást az adóhivatalhoz ezzel a megjegyzéssel: — Visszahoztam, tekintetes úr, mert ä címzett elméletileg nem felejt meg a valóságnak. A miksavári haíárvadász-örs parancsnokának fülébe jutott, hogy éjtszaka nagyobb csempésztársaság kelt át csónakkal a Dráván és kukoricát, búzát és lisztet vitt át. A visszajövő csempészek kézrekerííésére megerősített őrség indult a Drávaparlra. A hajnali órákban valóban megjelent egy csónak a Dráván. Egy asz- szony és hét férfi ült a csónakban, amelyben még egy kocsirakomány vas is volt. A határőrök megvárták, míg a társaság partot ér, majd amikor csomagjaikat felszedték, rajtaütöttek a csempészeken. Az asszonyt és egy drávama- gyaródi férfit, névszerint Jambrovits Antalt sikerült is elfogni, a többi a hajnali homályban az erdőben szétfutott, kettő pedig csónakon visszamenekült Horvátországba. Később Jambrovits házánál házkutatást tartottak, mert biztosra vették, hogy az erdőben megbújt csempészek ide szállítják árujukat, hisz ez a ház, mint a csempészek gyülekező helye, állandó megfigyelés alatt áll. A házban három idegen férfi volt, köiülök kettő igazolta magát, a harmadik pedig a haíárvadászok megjelenésére az ablakon át a közeli erdő fái közé ugrott. A határvadászok üldözőbe vették a menekülőt, majd amikor az erdőszélre értek, észrevették, Gyomorbajos! Vesebajosl Tartson Ivókúrát! A termésietas szénsavas Petánci gyógyvíz üdít, gyógyít. Főraktár: Muraszombat. Telefon: 68. INNEN IS — ONNAN IS Megváltoztatták november 1 -étöl kezdve a Budapest—Újvidék vonalon fekvő Kukuriki vasútállomás nevét, mivel minden alkalommal zajos derültséget keltett az utasok között, amikor a kalauz érkezéskor felkiáltotta az állomás nevét. — Umberto olasz tróinönö'köst Olaszország marsalljává nevezték ki. — Kivégeztek a honvédvezérkar főnökének bírósága által halálra ítélt 9 személyt Újvidéken, mivel fegyveres bandába tömörülve sorozatos rablásokat, gyilkossájgokat követtek el, sőt hatósági közegeket is megtámadtak. — Több mint 11 lezer, túlnyomórészt délvidéki születésű személynek megszűnt a magyar állampolgársága, mivel honosítás útján külföldi állampolgárságot szereztek. — A hadirokkantságot, újabb rendelkezés szerint, a hadigondozottakat nyilvántartó hatóságok által kiállított, egy évnél nem régibb keletű hadigondozási igazolvány-másolattal kell igazolni. — A honvédelmi miniszter bejelentette, hogy intézkedés történt a hadisegély fölemelésére, rendezik a hadiárvák, hadiözvegyek és hadirokkantak ügyét és kétszeresére emelik föl a honvédek zsoldját. — 43.248 lakosa van Szombathelynek. — Vadászaton tévedésből szarvas helyett Takács Sándor földmívest lőtte agyon Patkó Lajos vus- nemescsói vendéglős. A bíróság nem jogerősen nyokhónapi fogházra ítélte. — Több mint ezer darab nagyértékű, részben őskereszténységet is képviselő tárggyal gazdagodott a Somogymegyei Múzeum a Ságvárott feltárt 400 római sír anyagából. — Hazaárulás miatt ismét 18 személyt kivégeztek a cséh-morva védnökségi területen. hogy a bokrok mögül még négy alak ugrik fel és elszórva csomagjaikat a Dráva felé menekül. Az egyik katona a törvényes felszólítás után fegyverét használta és 80 méter távolságból az erdő között Logozsár József drávauagyaródi fiatalembert találta hátba. A határvadászok látva, hogy Logozsár előrebukik, abbahagylák a többiek üldözését és a sebesült csempész segítségére siettek. Közben kereket oidolt Jambrovits Antal és társai, akiknek kilétét még nem lehetett megállapítani.lAz elfogott asszony ugyanis, aki zalabárdosi és akit 500 dinárért csempésztek át, nem ismeri őket. A hátlövést kapott csempészt beszállították a Csáktornyái kórházba, ahol azonban rövidesen belehalt sérüléseibe. A vizsgálat megállapította, hogy a fegyverhasználat jogos volt. A visszahozott tiz üres zsákot, amelyekben megtalálták a kukorica- és buzaszemeket, valamint a kocsirakomány vasat lefoglalták. A banda többi tagjai a jelek szerint nagyobbrészt visszamenekültek Horvátországba. Muraközi határőreinknek izgalmas csatája a csempészekkel Drávamagyaródnál
