Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-05 / 224. szám
2 1942 október 5. Gyomorbajos! Vesebajos! Tartson ivókúrát! A természetes szénsavas Petánci gyógyvíz DDIT, gyógyít. Főraktár: Muraszombat. Telefon: 68. mon József Mécs-versiet szavalt hatásosan. A kegyeleti váltófutást az ünnepély keretében rendezte meg a Move ZSE. Kilenc staféta indult 90 futóval. A nagy küzdelem a Move és a kereskedelmi középiskolának jóképességű csapata között dőlt el. A Move már a verseny elején csekély előnyt szerzett, amelyet végig megtartva, biztosan, de nem könnyen győzött. Az ifjúsági váltót a gimnázium csapata nyerte meg. A szobornál felsorakozott nyerteseknek dr, M i k u 1 a Szigfrid polgármester- ihielyiettes nyújtotta át a vándordíjakat. A hazafias emlékünnep- díszmenettel zárult. Október 6-i ünnepélyek a zalaegerszegi iskolákban A gimnázium Deák Ferenc önképzőköre 10 órakor tartja hazafias ünnepélyét a II. emeleten levő dísztermében. Műsor: Schlemmer László VIII. o. tanuló szaval, az intézet énekkara leléuekli Lusp-ay Kálmán: Ima a hazáért című szerzeményét, Brenner Ferenc Vili. o. tanuló beszédet mond, Chopin: Gyászinduló- jiát az intézet zenekara adja elő. Hulesch Béla VI. o. tanuló elszavalja Bajza: Apotheosis-át, &z énekkar pedig Kontor Elek: Szűzmáriás zászló .című (szerzeményét énekli Tassy Pál tanár vezetésével. * A kereskedelmi középiskola önképzőköre 9 órákor rendezi ünnepélyét. Műsor: Hiszekegy. Énekli az intézet énekkara. Dutka Ákos: A Kárpátok dala című versét szavalja Horváth Aladár. Ünnepi beszédet mond Zsámár Vilmos, az önképzőkör ifjúsági elnöke. Vörösmarty: A vén cigány című versét szavalja Török István. Himnusz. Énekli az intézet énekkara. hatalmas tűz pusztított Kisiippa községben A Beiatinc mellett levő Kisiippa községben délután tűz ütött ki Pál József földmíves isiállójában. Az erős szélben a lángok elharapództak, úgy hogy tüzet fogott az említett gazda lakóháza és a szomszédban lakó Pál Mátyás föld- mívesnek háza is. A szalmaletős épületek, valamint a hozzájuk tartozó istállók, csűrök és pajták magasan lobogó lánggal égtek. A házakban levő minden bútor, háztartási tárgy és ruhanemű elhamvadt. Elégett Pál József óljában 4 darab, darabonkint több mint egymázsa súlyú sertés, Pál Mátyásnál pedig három nagy disznó. Elégtek a kazlak, a takarmánykészlet, a góréban levő csöveskukorica. A szerencsétlen leégettek- nek csak az a ruhájuk maradt, ami éppen rajtuk volt. A tűz keletkezésének idejében a föidmívesek távol az otthonuktól, cséplésnél dolgoztak. Bemondásuk szerint reggel óta nem volt tűz a konyhában, a gyermekek sem tartózkodtak odahaza, így hát nem tudják, mi lehetett a tűz oka. Az oltásban résztvettek a környékbeli falvak tűzoltói mind. A tüzilármára hazaszaladt károsultak csupán csak 5 darab tehenet tudtak kimenteni az istállóból. Eközben Szobo- csán Ferenc súlyos égési sebeket szenvedett. A szerencsétlenül járt földmíveseknek hat magyar holdon kívül semmijük sincs s mivel az összes behordott termésük elpusztult, most a legnagyobb ínségnek néznek elébe. Egyelőre a falubeliek helyezték őket fedél alá. MAwSMr'IET Zalai hölgyek: egyszerűség! láz kapott lábra a divatban Ismerős vidéki úrhölgyek, kedves dámák és aranyos kisasszonyok, hetek óta nógatnak izgatott soraikkal, hogy Írjak már egy eredeti „Haditudósítást“ a pesti divat őszi és téli eseményeiről. Váltig hangoztatják : tudják, érzik, hogy háborúban élünk, nem „flancolni“ akarnak, nem dőlnek be üres divathóbortoknak, ám még is szeretnének Ízlésesen, csinosan öltözni, hiszen az urak ma sem lelkesednek a lompos, elhanyagolt nőkért. S végül is, ha már csináltatnak valamit, legalább korszerű legyen a szine, az anyaga és a szabása. Hát mindebben igaza is van a vidéki hölgy- társadalomnak. Kétségtelen, hogy nem árt a takarékoskodás, a szerénység, a leszállított igény, de mutassanak nekem akár egyetlen úriembert, aki szívesen veszi, ha ielkének asz- szonya, vagy kisasszonya izetlen, vagy idejétmúlt holmikban libeg mellette a délutáni sétán, vagy a színházi előcsarnokban. így történt aztan — mivel jómagam csak annyit értek a női divathoz, mint hajdú a harangöntéshez — több elismerten jól öltöző pesti delnő bátorítására feltárcsáztam dr. Visegrádyné Dorottya utcai szalonját, ahol egy olvatag szopránhang — a szalon igazgatójának tulajdona — az alábbi szakvéleményt búgta füleimbe: — A mai komoly idők egyszerű divatot követelnek. Az úri magyar hölgyek megértették a kor szavát és alkalmazkodnak is a változott viszonyokhoz. Máris leszögezhetem, hogy nem jártak rosszul, mert azzal, hogy száműzték a nagy fényűzést, tehát lemondtak a mostani időkben amúgy is kényelmetlen feltű nést keltő és méregdrága ruhadarabokról, sokkal finomabb, Ízlésesebb a megjelenésük. A vérbeli úri hölgyek amúgy is mindig Ízlésesen öltöztek. Hiszen a valóban hozzáértők előtt eddig sem volt titok, hogy minél egyszerűbb egy ruha, annál jobb szabást és annál Ízlésesebb anyagot követel. Persze, ez az egyszerűség nem kezdetlegesség ám, hanem a szó legjobb értelmében vett kifinomított egyszerűség, amit bizony nem könnyű utánozni s ami a legjobb szalonok féltve őrzött szabászi titka. — Mivel ön a vidéki hölgyek részére kér divattanácsot, rá kell mutatnom arra, hogy régebben elég nagy különbség mutatkozott a fővárosi és vidéki hölgyek öltözködése között. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a vidéki nők nem élhettek akkora táisadalmi életet, mint a zsúfolt programban dúskáló pestiek Ezért mindig egyszerűbb, gyakorlatiasságra törekvőbb volt az öltözködési módjuk. Most tűnőben van a hajdani szakadék s ma a pesti divatnő ruhatára olyan, hogy annak minden darabját a vidéki hölgy is pontosan megcsináltathatja. Ez nem túlzás, hiszen szalonunknak nagyon sok vidéki rendelője is van s igy pontosan ismerem a helyzetet. — Mi a legújabb divat ? Kabátban lehetőleg tompa szinek : homokszin, szürke, fekete. Télikabátról a csuklya szinte elmaradhatatlan. A kabátot lehetőleg prémmel- bélelik s széles prém kerül a kézelőkre, a zsebekre is. Egy ilyen kabáttal a legkeményebb lelet is ki lehet böjtölni Csináltunk úgynevezett nadrágszoknyas kosztümöt is, amelynek van egy kis csalafintasága : a kis kabát alatt egy egyberuha van nadrágszabással. Ez óvóhelyre is rendkívül célszerű. Szalonunk különösen kedveli a tiszta gyapjúból készült finom, meleg ruhákat, amiknek puha anyaga egyáltalán nem gyürődik s a hosszú utazást is jói bírják akár a viselőjükön, akár bőröndben. E gyapjúruhák a legszebb hangulatú pasztelszinekben készülnek. Az idén szeretik a hölgyek a barna szint is. J- ■».( ! • - t Általában a télikabát színével összhangban van az alája készített kis kosztüm, vagy ruha. Drapp télikabát alá barna anyagból, szürke kabát alá a legkülönbözőbb eleven szinű anyagokból készülnek a ruhák. Itt azután az anyag és a szinek összeválogatásánál százféle ötlet érvényesülhet. Épen most fejeztünk be egy barna húzott jersey-szoknyát jó nagy zsebekkel, homokszinü kis felsőrésszel, amelyre ferdén csavarodik egy viritó piros mellény. Igazán jói mutat. Az estére szánt ruhák — csakúgy, mint a nappaliak — szinte kivétel nélkül rövidek, színben leginkább feketék, kis fehér gallérral, vagy apró fehér csokrokkal élénkítve. E célra szívesen használjuk a jól bevált gyapjúcsipkét és a vékony, puha, szépen omló gyapjúszövetet. — Azt kérdi, meddig tart ez a nagy egy- szerűségi láz? Azt hiszem, sokáig, túléli majd a háborút. A höigyek most rájöttek az egyszerű, de finom öltözködés édes izére s most már belátják, hogy bár a madarak közt a legtarkább, de mégsem a paradicsommadár a legszebb VIDÉKY LAJOS. A szovjet értelmiség mezítláb (A honvéd haditudósító század közlése.) Markó László százados beszél az orosz értelmiségről. Hosszú gyalogmenetei során közelről figyelte az orosz életet, sok érdekeset látott. — Az egyik szétszórt nagy faluban összevissza, rendszertelenül épített, elhanyagolt házak közölt jobbmegjelenésű fiatal, mezítlábas asszonnyal találkoztam — mondta többek közt. — Egyik kárpátaljai katonám utján akartam beszélgetni vele, miközben két szép gyermekét fésülte... Meglepetésemre németül válaszolt az asszony. Rövidesen kiderült, hogy orvosnő. Évek óta tizenhét falu egészségügyét látja el. Az ura mérnök. A közeli városban van hivatalban. Hetenként egyszer találkoznak. Hogy miért élnek igy? Ketten sem keresnek annyit, hogy városban két gyermekkel megélhessenek. Az orvosnő mezítláb jár s rendelés, komoly egészségügyi tevékenység közben főz. Csak jobb megjelenése különbözteti meg a többi falusi asszonytól... No meg az, hogy gyermekeit nagy gonddal, tisztán tartja... A százados elgondolkozik, majd újabb képpel érzékelteti megfigyeléseit: — Néhány faluval arrébb az országutat túlnyomó részben asszonyokból és leányokból álló csoport javítja. A munkások között serényen forgolódik egy középkorú, nyúlánk, fehér kendővel bekötöítfejű asszony, szintén mezítláb.. Érdeklődésemre az asszony németül válaszolt. Rossz kiejtéssel magyarázta, hogy mérnöknő. Ezt az útszakaszt a honvéd parancsnokság rábizta. Neki kell karbantartania. Ha nem néz személyesen utána — nem dolgozik itt senki. Az édesapja, sőt a nagyapja is orvos volt. A cári időkben kényelemben, jól éltek. Édesapját száműzték a vörösök. Azóta semmi hír felőle. Édesanyja elővette tanítónői oklevelét és vörös szolgálatba állott. így tudta felnevelni. Most mezítláb, az országút mellett keresi a kenyerét... Nálunk a leglustább napszámosasszony is jobban van öltözve... Ismét más kép: — A következő faluban középiskolát végzett házaspár lakásába kerültem. A férfi a községi szovjeteknél, az asszony a kolchoznál volt alkalmazásban. Csupa piszok, lim-lom mindenfelé. Tanárnői képesítéssel rendelkező leányuk szakadozott ruhában, eldurvult csupasz lábakkal az ágrólszakadt proletárnőt személyesíti meg... Két nap múlva a szovjet felfogást maradéktalanul jellemző esettel találkoztam. Pihenő közben a félig ierombolt, gabonaraktárnak használt templom körül beszélgettem tiszttársaimmal, amikor ötven-ölvenöt év körüli, nagysza- kálias muzsik jött felénk... Kifogástalan német, majd francia beszéddel szólított meg. Mindannyian bámultunk. Szavai nyomán valóságos regény tárult elénk... Ennek a falunak ő volt a
