Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-07-11 / 154. szám
2 nA«tfÍCÍ3.ET 1942 július 11. Látogatás a muraközi kiállításon és a régi táncbemutatón, ahol egy öregasszony lába volt a legfürgébb A sarkain hatalmas buzogányokkal díszített ősi Zrínyi-várban rendezte a »Muraközi Nap« alkalmából a Vitézi Rend Csáktornyái Zrínyicsoportja kiállítását. Útban a vár felé, áthaladunk a zöld fenyőgallyakkal bevont díszkapun, amelynek egyik oldalán az »Isten hozott«, a másik oldalán a »Szebb jövőt« felirat olvasható. A Zrínyi emlékmű környéke is ünnepi díszbe öltözött. A vár felé vezető út oszlopai is nemzeti színeinkben pompáznak. A szép parkból belépünk a vár hatalmas kapualjába, amely hasonlít a budai ,alagúthoz. Elmerengünk az ódon kövek között a múltról, eszünkbe jut, talán ezen a helyen verekedett a kontyos török ellen valamelyik ősünk, aki végvár kapitány volt szintén s apród korában talán éppen ide küldték vitézi életet, kardforgatást tanulni, a híres hadvezér mellé. De kiszakítjuk magunkat a múlt emlékeiből és megyünk fel az emeletre, az évszázadok alatt a sok járástól kikopott lépcsőkön. Itt megragadják figyelmünket Sziabóczky Emil rajztanár finom ceruzarajzai. Nagyon szépek Krá 1 rézkarcai, egy .részük a Zrínyiek ősi kápolnájának belsejét ábrázolja művészi meglátásokban. Külön termet foglalnak el M atyán Antal Csáktornyái kallaposmester olajfestményei. Matyán istenáldotta tehetség. Szép tájképei és megragadó virágcsendéletei vannak. A kormányzó úr életnagyságú arcképe uralkodik a teremben. Nem is értjük, miért dugták el annyira, a képeit egy oídalterembe, amikor sokkal jobb helyet érdemelnének s nagyobb érdeklődést. A történelmi osztály kevés, de értékes és érdekes tárgyait Rode Imre tanító rendezte el. Az egész kiállítás legérdekesebb része a néprajzi osztály. Itt látható egy teljesen fölszerelt konyha, a nyitott tűzhelyen a lábasban még a főzőkanál is benne van. A fali polcokon színes cseréptálak, tányérok. Kenyér- sütő teknő, vizes csöbör, minden használati tárgy feltalálható. Szinte várja az ember a tűzről pattant menyecskét, hogy odalépjen a tűzhelyhez és kavarja az ételt a lábasban. Belépünk a teljesen berendezett eredeti muraközi szobába. Az ágyon háziszőttes takaró. Az ágytakarót egyúttal szemfedőnek is használja a nép. Végrendeletileg hagyják meg az öreg asszonyok, hogy evvel takarják be őket, ha, örök alomra hajtják a fejüket. A »sublód« feletti tükrön színes papírvirágokból készített széles csík van keresztbe fektetve. Másik jellegzetesség a papírból készített csillárszerü dísz, ami a mennyezetről lóg le, de csak diszül szolgál. Szereti az itteni nép a tarka papírvirágokból készített díszeket, amiket viaszszepű anyagba mártanak, hogy kemények és tartósak legyenek. Másik érdekesség a »varázstál«, amit itt a kuruzslók »gyógyításra« használnak, A tál szélét körülragasztják a legkülönbözőbb tárgyakkal, törött bögre fülével, csorba bicskával, csirkelábbal, úgynevezett törőcsonttal és az egészet befestik bronzszínü festékkel. Azután titokzatos — lehetséges, hogy még a pogány korból származó — szavak mormo- lása közben használják »gyógyításra«. Az itteni ,nép bár erősen vallásos, de egyúttal nagyon babonás is. A szoba sarkában, teljes szövőszék van felállítva. Életnagyságú babákon férfi és női viselet látható szemléltetően.. Egyébként is itt nagyon sok nő hordja az úgynevezett Csáktornya! visel etet, a mély ap- róan .rakott szoknyából, bő visszabuggyanó. Színes derékból és többnyire fekete selyte|m- kötényből all. A szoba falait régi katonaképek, Ferenc József-arckép és szentképek díszítik. Ez is azt bizonyítja, hogy a muraközi nép szívében hű magyar, mert különben nem rejtegette és őrizte volna a megszállás alatt a magyar király képét és a magyar katonaidejére emlékeztető képeit. A néprajzi osztályt Munczi József és Rode Imre rendezték. Népi kézimunkák láthatók, régi hímzett fehér fejkendők, amelyeket az asszonyok újhold el$ö vasárnapján viselteik. Az ipari és háziipari osztályon különféle fonott bútorok és kosarak vannak kirakva. Népviseletbe öltözött jóképű legény szorgalmasan dolgozik egy kosáron. Megszólítjuk, hogyan megy a munka. Mosolyogva int, hogy nem tud magyarul beszélni. Megtudjuk, hogy Hunyadi Jánosnak hívják. Általában itt nagyon sok Szilágyi, Pongrácz és egyéb ősi magyar nevű család él, akik elfelejtették már a magyar nyelvet. A kiállítás legszebb darabjait azonban Horváth Mihály agyagiparos állította ki. Östehetségű művész, de oly szerény, hogy úgy kell belőle minden szót kihúzni* Remekbe készült vázákat, hamutartókat, dísz- kancsókat, csészéket állított ki, A színek, a minták és a tárgyak alakjai nagy hozzáértésről és ízlésről tanúskodnak. Van olyan zománca is, amelyik teljesen a világhíres Zsol- nay-féle eozint utánozza, csak sötét színben. Lapunk csütörtöki számában közöltük Szi- nyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszternek válaszát a Jókai Mór özvegye ügyében előterjesztett képviselőházi kérdésre. A miniszter megállapította, hogy az állam beszüntette Jókai özvegye, Orosz Bella számára az életjáradék folyósítását, mert az özvegy 1939 óta nem tért vissza Angliából. Most közlünk néhány megdöbbentő adatot Jókai életének utolsó éveiből, amelyek a sza- bolcsmegyei .zsidó családból származó Grósz Bellával kapcsolatban rémregény tárgyai lehetnének. Az adatokat az »Egyedül vagyunk« című társadalompolitikai folyóirat egyik legutóbbi száma sorakoztatta fel. A cikk megszólaltatja mindazokat az elérhető személyeket, akik valaha Jókaival közvetlen érintkezésben voltak. Ezeknek kijelentéseiből megtudjuk, milyen nemes szív ftjlett a magyar író- fejedelemben. Ezt a meleg, érzékeny és nagyon is hiszékeny szívet használta ki az; a tizenkilencéves zsidólány és a mögötte leselkedő piócahad. lgy kezdődött... Grosz Bella színésznőnek készült és bár ebben a foglalkozásában sohasem vált híressé, sikerült neki szemforgató alázatoskodással és gyatra színésztehetségének hasznosításával a nagy író közelébe férkőzni. Megindító színekkel festette le nagy nyomorát és — segítséget kért. A költőfejedelem akkor öt koronával segítette ki. Ettől fogva rendszeresen járt a nyakára s hol pénzsegélyért, hol egyéb támogatásért zaklatta. Tolakodása nem ismert határt. Nemsokára lakást is bérelt Jókaiék közelében és sikerült az agg írót rávennie, hogy e lakás bérét is fizesse ki. Annyira behálózta jótevőjét, hogy ez már nagy tehetséget vélt fölfedezni pártfogoltjában, noha minden tárgyilagos bíráló ennek ellenkezőjéről igyekezeti meggyőzni az öreg urat. Most már azonban Jókai családja szemében egyéb jelenségek is kezdtek feltűnni. Gyanúsnak találták a 'Orosz család émelygős ragaszkodását és csakhamar ki is pattant a mesterkedések háttere. Groszék él akarják vétetni lányukat a költőkirállyal! Megindító családi jelenetek következtek ezután, aminek eredményeképpen Jókai megpróbálta lerázni a toBármilyen kiállításon nagy sikert érne el készítményeivel. Számos vevő jelentkezik, de a kiállított tárgyak nem eladóik a kiállítás ideje alatt. | * A délutáni zenés-táncos bemutatóra a hőség és a legnagyobb dologidő ellenére nagy tömeg gyűlt egybe a sportpályán. Kivonult a sok lacikonyhás és alkalmi vendéglős is. Fogy az ital a nagy melegben. Akinek nem jutott hely, a gyepre telepszik. A felállított dobogóra egymásután vonulnak fel a községek tagjaiból alakult énekes, táncos csoportok. Különféle népi tártcokat, énekes párjelenetekét mutatnak be. Az egyik csoport, bár tagjai nem magyarajknak, kifogástalan magyarsággal énekel, csak figyelmes hallgató észlelhet egy parányi idegen mellékzöngét a hangsúlyozásban. A másik csoport magyar dalt ad elő, mura- közi népnyelven. ; A legnagyobb tapsot étsí elismerést egy alsódomborúi formás; öregasszony váltotta ki, aki népviseletben, csizmában, csoportja népi táncának előtánoosnője volt. Fürgeségével, nagy ütemérzékével óriási sikert aratott. Szépek az ősi táncok, nem szabad engedni, hogy feledésbe menjenek. Sí. T. lakodókat. Pénzadománnyal kísérletezett, de a Grosz család műfelháborodással fogadta. Mikor azután Jókai személyesen jelent meg náluk — ott fogták az öreget éjjelre, piajid! másnap ismeretlen csalafintasággal anya- könyvvezetőhöz vitték.... Kétségbeesett a család és ’felzűdult az egész ország. Jókai Mór dicsősége ebben az időben nagyon elhomályosult. A Groisz család teljesen elzárta a 74 éves, aggastyánt családjától. És így folytatódott... Céljukat elérték, de ettől kezdve felháborítóan bántak a nagy magyar regényíróval. Eleinte egyszerűen elhanyagolták. Ha beteg volt, nem hívtak orvost. Magára hagyták. Később iaz ájulásig éheztették, gyerekként kezelték. A cselédségnek megtiltották, hogy teíe- sége tudta nélkül bármi ennivalót adjanak neki. Idők folyamán — bár tisztaságszere- íete közismert volt — a cselédség füle. hallatára »piszkos disznónak, vén gazembernek« nevezték. Azt vetették la szemére, hogy »tefa- zabálja magát« $ fimikor a hallatlan ^értésre az öreg Inem nyúlt az ételekhez, következőképpen förmedt rá az egykor kolduló színésznő: — Vagy eszel, vagy takarodj be a szobába, mert a fejedhez vágom ezt a poharat!.... És a szegény agg költő szótlanul mént szobájába. Egyik abb'áziai nyaralásuk alkalmával a jeles Grosz család, amely mindig a sarkukban volt, meghagyta neki, hogy sétáit ne azon az utón tegye, amelyen ők járnak. Mikor azonban egy délelőtt felesége odavetőleg 'megjegyezte, hogy nem Indul sétára, az öreg úr maga indult el a tilalmazott utón. Később mégis kedvet kaptak és kisétáltak mindnyájan. Ekkor megpillantották az öreget az utón egy másik úrral. Hazaérkezve felesége gyalázó szavakkal illette, legazemberezte és kikérte magának, hogy az utat mégegyszer használni merészelje. Amikor pedig a meglepett öreg védekezni próbált, e nemesen csengő szavakkal hallgattatta el: — Mars be a szobába, vén trotil, amíg le nem köplek! De azután egyet gondólt és gyorsan arcon köpte. Az egyik élő tanú szerint »rémes volt nézni, amint az a szegény nagy ember elővette Másfél hónapig szobafogságban tartotta a Grosz-család Jókai Mórt a balatonfüredi villában
