Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)

1942-07-04 / 148. szám

f ARA 10 FILLER 1942 JULIUS 4. SZOMBAT III. évfolyam ^ POLITIKAI NAPILAP # 148. szám. Szerkesztőség és kiadókivatal: Zalaegerszeg, Töttőssy-utea 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. GONDOLATOK ARATÁS ELEJÉN Itt a gazda legszebb munkája. Összevegyül benne a fáradtság a fürgeséggel), a felmagasz­tosult munka a magyar nép kedélyével, a nép- költészet a természetet alkotó Isten dicsére­tével. A szüreten kívül nincs még gazda- ténykedés, amely annyira megihlette volna költőinket, művészeinket, szobrászainkat, mint az aratás. Most hozzájárult ehhez a nemzet aggódó figyelme: mily eredménnyel jár, mek­kora kenyeret juttat asztalainkra? Ma minden gazdának elsősorban ez az ag­gódó figyelem járjon eszében akkor, amikor belesuhintja kaszáját a »haldokló életbe«, amelynek termése új, meg új életet teremt ezen a földön. E munka közben ne okozzuk egymást az eredménytelenségért. Részben a természet, de sokszor a gazda maga az oka. Mindenki önmagába mélyedve vonja le a ta­nulságot. Ez, ha azt mutatja, hogy az ok a gazdában van, a jövőben dolgozzék úgy, hogy a következő termés eredménytelenségéért ne okolja önmagát. Most, amit Isten megadott, lehetőleg ma­radéktalanul be kell takarítani. Ez az itthon­maradt gazda legfőbb munkája. Azt írom: maradéktalanul. Hát nem arra törekszik min­den gazda, hogy a termést megtakarítsa? Ebben nem kételkedik senki, de sokan tud- tukon kívül is oly módon végzik el az aratást, hogy a termés nem szolgálhatja maradéktala­nul a közélelmezést a gazdánál visszahagyott mennyiségen kívül. Ma áldozatot is kell sok­szor hoznunk azért, hogy nagyobb termésünk legyen. A múltban azt mondtuk, hogy azért gazdálkodunk, termelünk, hogy jövedelmet ér­jünk el. A termést emelhettük volna még, de ez már ráfizetéssel járt, mert á többtermésre olyan kiadások estek, amelyeket a többtermés értéke nem fedezett. Megdönthetetlen gazda­sági elv ez. Nem is vonta kétségbe a jogosult­ságát senki a békeévekben. Ma azonban há­ború van. Ilyenkor a magánérdek háttérbe szorul. Nemi az a fontos mla, hogy a gazda mit keres, hanem az, hogy melninyit képes tertmelni. Egyszerű példával világítom meg ezt. Ma­gyar termék a búza és magyar termék a pétisó műtrágya. A búzát megehetjük, de ezt a mű­trágyát nem. Azonban pétisóból termésfoko­zása révén búza lesz. Békeévekben csak olyan adagot adtunk, ami mellett a gazdának szép haszna volt. Most az adagot fokoznunk kell talán olyan mértékig, ameddig a termést nö­veli még abban az esetben is, ha a többlet­termés alig fedezi a többlet-kiadásokat. Ha a termést fokozó tényezőket rendelkezésünkre bocsátanák, akkor mi, gazdák, terméseinket a természet segítségével felfokozhatnánk. Aratás előtt olvastam valahol, hogy a városi gyermekekkel a tarlón az elhullott kalászokat össze akarták szedetni. Talán ráfizetéssel járt volna ez is, de azt valahonnan csak lehetnie fedezni. Azonban, ha a kenyér elfogy és nines több gabona, azt új termésig nem lehet sem­mivel se pótolni. A gazdák nagyrésze már tudatában van annak, hogy amikor viaszérésben aratja a búzáját, vagy általában a gabonáját, akkor több és értékesebb termést foghat a cséplés- nél zsákba, mintha meghagyja érni. Ha túl­érleli, akkor a termés egynegyede-egyötöde is veszendőbe mehet. Ezt sajtóból, előadásokból, rádióból és legutóbb kormányfelhívásból is elégszer hallhatta. Azt is tudjuk sokan, hogy kézi kaszálásnál, különösen, ha a gabona a viaszérésen már túl van, az erő lelj es odaVágás miatt sakkal több szem kipereg, mint géppel történő aratás mellett. > Ez a kipergés sokszor eléri az aratásért ki­adott rész mennyiségét is. Amikor erre gon­dolunk, akkor megértjük azt, hogy sok jól vezetett gazdaság a múltban miért használt aratógépet akkor, amikor arátómunkásai is voltak. Ezeknek kiadta a részt, ha nem is arattak bizonyos területeken, Máis munkában foglalkoztatta őket. E munka ellenértékét a pergés elmaradása okozta többtermés értéké­vel fedezte. Ha megengedték volna a géppel történő aratást, akkor ma annyi aratógépünk lenne kis- és nagygazdáinknál egyaránt, hogy nem kellene tartani a munkáshiány okozta esetle­ges zökkenőktől. De nem kellene a gazdákat se inteni arra, hogy korán arassanak a szem­termés maradéktalan betakarítása érdekében. Most tanuljunk ebből mindnyájan. Külföldön még a nálunk hátramaradottabb gazdálkodású országokban is a kisgazdák nagyrésze is gép­pel arat már hosszú esztendők óta. Egy-két olyan gondolatra terelem rá most aratáskor a figyelmet, amelyről soha, vagy nagyon ritkán hallottunk eddig. A búzában foltokban, de lapos fekvésekben egész nagy területeken zöld részek maradnak), amelyek nem akarnak sárgulva érni. A gazda vár rájuk és egyik napról a másikra meg- fehéredik, vagy megfeketedik a vetés. Ilyen­ből a gazda csak megaszott szemet és ocsut csépel. Egyetlen segítség a zölden történő learatás. Amikor a szemek a tejes érésből már átmenetben vannak a viaszérés felé, tehát már túrószerű az elmaszításnál az állomány, akkor nyugodtan marokra vághatjuk ezeket a zöld részeket. Mark»n nem fog a szem megaszja- lódni, hanem szép pirosra utánérik. Pár nap múlva felköthető és keresztbe rakható a zöl­den learatott búza. Esős időjárás mellett a szorosan egymás mellé rakott keresztekben a gabona nem szá­rad tökéletesen, jobban be is ázik. Előnyösebb a kereszteket külön-külön rakni. így a szél jobban járhatja öklöt. Ha korán akarunk csépelni, ami most fontos közélelmezési érdek, akkor megokolt a kévé­ket felállogátva összerakni. A szem így hamar kiszárad. Minősége száraz: időben nem lesz olyan jó, mint hűvös helyen utánérve a ke­resztekben, de esős időben minden munka könnyebb és tökéletesebb. Száraz idő esetén a felállogatott kévékből hamar csépelhetünk sze­met, de mivel a szalma szívós, a cs'éplés nehezebb lesz. A zöldaratással igen nagy mennyiségű ga­bonát lehet a közélelmezéjs számára meg­nyerni. Magánérdek is ez és jövedelmet "adó, mert nem jár többletmunkával. Kevésbbé jövedelmet adó, de közélelmezés szempontjából igen nagy jelentőségű az a módszer, az a törekvés, amellyel a kévekötö­zésnél előforduló szemveszteséget lehet el­kerülni. Nálunk általános szokás az, hogy a gabo­nához a kötelet gabonából tekerjük. A tekerés okozta kimorzsolás, szjemmeglazulás miatt a kötélben levő szemmennyiség fele elvész, mire a cséplőgépre kerül. A kötél a kévének 4—5 százaléka súlyban kifejezjve. Tehát 2 százalék szemveszteséggel kell szjámolnunk. Igaz, ez holdanként csak 20 kiló szem, talán nemi hoz semmi hasznot ennék a megmentése, dia ha a megnagyobbodott ország gabonatermé­sét 40 millióra becsüljük, akkor az egész or­szágban a veszteség 8.000 vagonra rúg. Ez) a mennyiség jól fedezi Budapest háborús ke­nyérellátását. íme, egy gondolat, amelynek megvalósítása a gazdának nem hoz nagy hasznot, talán rá is fizet, de a nemzet szempontjából óriási fontosságú. Hal a kötelét télen szalmából mdgfonjuk, akkor a gabonából készült kötél okozta veszteséget teljésen kiküszöböljük. Ha arra is gondolunk, hogy a kötelet több­ször is használhatjuk, mert- abban az évben beleköthetjük még a kukoricaszárt, a kölest, hajdinát, de a kész kötél vetése eséfén min­den hat aratómunkásnál egy személyt is mel­lőzhetünk, aki a fogattal elvégezheti e<z idő alatt a tarlóbuktatást, akkor talán a gazda e fontos tevékenységre ‘se fog ráfizetni. Sok helyen látom azt, hogy a cséplésnél a kötelet késsel Vágják el. Figyelmen Tcívül hagyva ezúttal 'a kés okozta baleseteket, ez a, szokás igen nagy bűn a maradéktalan termés- betakarítás ellen. A csomóban maradt kötélből a dob a szemet nehezqn veri ki, annak egy részét bennehagyja. Jó cséplőgép esetéin, hia a kalászban szemet találunk, aZ ok a legtöbb­ször ide vezethető vissza. A szeimwesztesiég eléri a fél százalékot is, aminek a kiküszöbö­lése a gazdának nem kerül semmijébe se* Azt nem is kell említeni, hogy nem az a gép csépel olcsón, amely kevés részt szed1, planem az, amely tökéletesein csépel, még ha egy százalékkal többet kér 'is tőlünk a tulajdonosa. ‘ E pár gondolattal rá akartam terelni a gaz­dák figyelmét arra, hogy sokszor kicsinek lát­szó tevékenységekkel mily kárára vagyunk a közélelmezésnek. Mivel ina a termelő gazdá­nak elsősorban erre kell figyelemmel lennie, semmi tevékenységet ' nem hanyagolhat el senki a termelés arcvonalán, ha azzal kisj mértékben is 'elősegítjük a termés maradék­talan betakarítását. 'Különösen érvényes itt á tétel: ami a gazdának csekélység, az .életbe - fontos a köznek, mert sok kicsi sokra megy! PÖRNECZI JÓZSEF,

Next

/
Oldalképek
Tartalom