Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-27 / 143. szám
1942 június 27. MawmCíiet 5 A tihanyi várban nevelkedett a balatoni táj első festője és lantosa Palóczi Edgár »Tihanytól a Héttoronyig« címen írta a Balatoni Kurir-ban a következő lérdekes tanulmányt: Konstantinápoly hírhedt börtönében, a Héttoronyban 1605-ben egy 27 éves végvári magyar vitéz talpig vasban e megrázó verset [vetette papírra: Forgószélnél forgóbb az emberi élet, Mert kit hol siralom és kit öröm követ, Melyből mind Ur s szegény jeles .példát vehet, Hogy egyaránt élte mind végig nem lehet. Felső-wattai Wathay Ferenc, aki e sorokat leírta, mint a balatoni végek törökverő harcosa, emlékiratíró, költő és festő írta be a nevét a magyar történetbe. Valószínű, hogy ő volt a Balaton első magyar festője. Nemzetségének eredetét az Egertől két mérföldnyire fekvő Vatáról vette. Atyafiság- ban állott a nagy Bocskayval. Anyja Chiabi Istvánnak, az egri főkapitánynak Klára nevű leánya volt. Atyját a cseszneki várban, amelyhez családi joga volt, egy felrobbanó tarack tépte darabokra még 1573-ban. Nem hiába írta születéséről török börtönében e sorokat: »Mikoron ezért irtanak volna, Sziget vesztése Után 1568. esztendőben, Szent Mihály hónak a fogytára adott engem is azon szent Istenöm taz én szüleimnek e’ világra, azon Nagy Vágón és új házban a Rába felől való szobában, holott mindjárt az én életemnek kezdetit siralommal kezdvén el, jövendöltem e csalárd Világban az én életemnek nyomorúságát és minden szerencsétlen álllapotját, ’s keserves búkban, bánatokban való forgandóságát, de én Istenem, legyen a’ Te akaratod.« Wathay életútja eleinte nem ilyennek ígérkezett. Sopronban serdült fel, ott és Német- Újvárt tanult és víg életet élt. Nyulászatban, vehemlovak tanításában lelte ifjonti, örömeit, mikor pedig szemét már a lányokra is vetni kezdé, Mesteri János, a jeles tihanyi kapitány, aki nagybátyja volt, őt és bátyját az 1584. évben vitézi iskolára maga mellé vette a tihanyi végvárba, hogy 'maigához hasonló végvári vitézit 'neveljen ifjú rokonából. Rudolf volt akkor a magyar király, Konstantinápolyban meg Amurat szultán országolt. A két hatalom között malomkő gyanánt őrlődött a magyar föld és embere. Senki sem tudta, hogy mit hoz számára a holnap. Hivatalosan fegyverszünet volt, de azért ezrével hajtotta kelet felé rabszolgapiacaira a török a szerencsétlen magyar fogiyokat. Az idegen zsoldosok meg ellenségként dúlták az országot. A végvári vitézek kardja volt az egyetlen fegyver, amely bosszút állt a sok hitetlenségért, embertelenségért, dúlásért és perzselésért. Ekkor ment át a Balaton jegén jó Nádasdi Ferenc a pápai, veszprémi és több körül Való végbeliekkel »Koppán« megvételére. Száz talléron kótyavetyekor vett paripájával akart hozzájuk csatlakozni a fiatal Wathay, de már nem akadt számára hely a csapatban. Csesznek várából saját rokona túrta ki rövidest, ezért aztán Nagy-Győrben, 1586-ban beállt Gregoróczy Vince győri vicekapitány seregébe. Palotát, Beszprémet (így írták és mondták akkor Veszprémet), Tihanyt, Vázsonyt járta meg a következő években. Közben feleséget is szerzett: Eadonyi Annát, aki hamarosan belehalt az érte való aggódásba. 1602-ben a Pápát gyáván 'feladó vallon zsoldosok hálójában török fogságba esett, de a kardjával kiverekedte magát. Feleségül vette Vághy Zsuzsát, majd Fehérvárról Lesenczén át Keszthelyre került »szekér-rekvirálásra a fehérvári erődépítésre« — ahonnan »a sok szegény ember siralmára másfél száz polgárt és jó módon való szekeret hajlék el«. * Nyék mellett egy, a törökön való rajtaütésnél sebesülten került Wathay a török fogságba, amelyből nem szabadult ki többé. Budán vasra verték. A Dunán Nándorfehérvárra vitték, onnan láncosán, kocsikon Konstanti- nápolyba, az »átkozott toronyba«., Itt írta meg »Emlékiratait«, amelyeket 1838-ban adott ki Thewrewk József és ami felette érdekes: itt rajzolta és festette ránkmaradt képeit. E festmények, ha nem is elsőrendű műemlékek, élénicen beszélnek testi és lelki szenvedésleiről. Lerajzolta 'szenvedései helyeit: Nándorfehérvárt, Temesvárt, a tengert, rajta a csónakokkal és gályával, saját magát, amint szökéséért megkínozzák és amint szekéren rab- társaival városról-városra hurcolják. Börtönéből el-elnézte ía szabadon úszkáló halakat, máskor meg a gályákat hajtó rabszolgákat. Ilyenkor gondo’atban visszaszólít Tihany várába, a Balaton tiindérvilágába. Ott ébredezett 'lelkében a szépnek s.zerejte|íie és valószínű, ’hogy mar ott megkisérelte a balatoni táj szépségének megörökítését, mert aligha hihető, hogy börtönében tanult meg rajzolni és festeni. Ehhez hazai művészi előképzettség és gyakorlat kellett. Már-már úgy Volt, hogy kiszabadul, de egy főherceg megtagadta Sa kiszabadítására előirányozott váltságdíj kifizetését. Magyarországról visszahurcolták Konstantinápolyba, ott aztán nyoma veszett nejei is,... Emlékiratain kívül ránk hagyta két histó- riás énekben ’kora nevezetesebb csatáit, várostromait, amelyekben ő is vitézül forgott. Irt Az Európaszerte uralkodó rendkívüli téli hideg és a sok csapadékkal, későn beköszöntő tavasz két-három hétlel késleltette a tavasziak elvetését és a kalászosok beérését. Ez a 15—20 nap ugyanannyival több, előre nem látható fogyasztást — azaz hiányt — jelent a tartalékként tárolt gabonakészletekől. Ezért a földmivelésügyi kormányzat felhívja minden magyar gazda figyelmét az aratás idejének szakszerű, korai megállapítására és a cséplés minél korábban való megkezdésére. Az aratásnak idejében való megkezdése nemzeti érdek, mert köztudomású, hogy az aratás kései megkezdése miatt a pergésből évről-évre hatalmas károsodás éri az országot. A gabonák aratási ideje a korai viaszéréssel esik egybe, amikor a gabona szeme már nem tejes, de körömmel könnyen átvágható. . Az ilyen gabona a legszebb és legteltebb szemű lesz, mert a keresztekben és asztagokban után- érik, csiraképessége kiváló és pergési veszteséggel számolni nem kell. Az aratás idejének éneket »a magyar nemzetségnek nyomorult múlt és 'jelen való ál lapot járói«, bibliai elbeszélő művet '»A zsidó népről« a Makkabeusok könyve nyomán és húsz lírai versbein tett bizonyságot költői tehetségéről. Ma, amikor oly sok szó esik magyar kía- tonaköltőkről — 'Balassa Bálint, gróf Zrínyi Miklós, Koháry István, Patocsay báró, Amadéi László, Kisfaludy Sándor, Fazekas, Kónyi, Gvadányi, Petőfi és Gyóni Géza emléke mellett — 'szót kér a balatoni táj elfelejtett lantosa is, aki a XVII. századba forduló XVI, század régi végvári magyar vitéz lelki keresztmetszetének érdekes képét hagyta ránk érdekes írói, költői és fejstői alkotásaiban. Ti pedig, 'akik Tihanyban olvassátok é sorokat, elmélkedjetek a^ún, miként lehetne WaL thlajy Ferenc 'emlékét Tihanyban meg' örökíteni, 1 mert ismét megnehezült az idők járása felettünk és emlékezésekből merít erőt és hitet a magyar... meghatározását tehát nem a levélzet és a szár színe dönti el, hanem kizárólag a gabonaszem érési foka. Ugyanilyen fontosságú a cséplés lehető leg* korábbi megkezdése. A földmivelésügyi kormányzat gondoskodott arról, hogy a cséplés megkezdéséhez szükséges ember, tüzelő, hajtó- és kenőanyag rendelkezésre álljon, a gazdák kötelessége pedig, hogy gyors aratással behordással, csépléssel a kenyérmagvakat az ország közellátásának a legsürgősebben rendelkezésére bocsássák. Minél tovább áll érés után a gabona lábon és minél később kerül a termés a magtárba, annál több veszteség érheti és rendeltetési helyére, a fogyasztóhoz, s a küzdő magyar katonához való jutását a vasúton szállítás torlódása is késleltetheti. Ezeknek a veszteségeknek ma a legkissebbre kell csökkenniök. A nemzet nemcsak a harctereken, hanem idehaza kaszával és el nem hanyagolható munkával harcol s a magyar gazda nem hagyhatja cserben nemzetét és harctéren küzdő fiait. Idejében arasson tehát és csépeljen minden gazda, mert a kenyérgabonára szükség van s az ország ellátása az egész országnak, tehát a gazdának is létfontosságú érdeke. öltözködjünk jóth Gyula Késs nöikahét és whaosxtály m Vridivat és szövet&iadás úri ás női szabóságából Arassunk i
