Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-20 / 137. szám
2 FiagymCÍlet 1942 június 20. ! SZOVJET-BORZ ÁLMÁK a halálos ráesőn Tők kaphatnak, akik takar mán ygabonával hizlalt állataikat a közellátás céljaira bocsátják. A termés elszámolása A termelő a cséplés megkezdésekor köteles gabonalapját átadni a cséplési ellenőrnek. Az ellenőr a cséplés után a gabonalapra följegyzi iaz elcsépelt gabona mennyiségét, a kenyér- gabonából és zabból az arató- és cséplőrészt, a háztartási szükségletre meghagyott mennyiséget, a vetőmagra és gazdasági szükségletre meghagyott kenyérgabonamennyiséget és végül a beszolgáltatandó gabonamennyiséget. A háztartási szükségletre a cséplési ellenőr a termelőnél annyi kenyérgabonát hagy meg, amennyit a háztartáshoz tartozók kenyérgabo- íiajegyeinek gabonaszelvényei feltüntetnek. A gabonaszelvényeket a cséplési ellenőr levágja a kenyérgabonajegyről és a jegyeket a vámőrlési szelvényekkel együtt a termelőnek visszaadja. Ha a termelőnek a vetőmagon felül nem termett annyi kenyérgabonája, amennyi háztartási szükségletét fedezné, ra cséplési ellenőr csak a meghagyott kenyérgabona meny- nyiségének megfelelő gabonaszelvényt vágja le. Az arató és tséplőrész kiszolgáltatása Kenyérgabonából és árpából az arató- és cséplőrészt, valamint a gépkeresetet a termelő természetben kiszolgáltathatja. Ellenben zabból az arató- 'és cséplőrészt (gépkeresetet) nem szabad természetben kiszolgáltatni, hanem a hatóságilag megállapított áron készpénzben kell kifizetni. i . ' A munkavállalók és géptulaidonosok gabonaelszámolása A munkavállalók az arató- és cséplőrészből csak annyi kenyérgabonát tarthatnak meg, amennyire szóló gabonaszelvényeket a cséplési ellenőrnek levágásra átadnak. Az esetleg fennmaradó részt a Hombárhoz kell beszolgáltatni, amiről a cséplési ellenőr gondoskodik. A cséplőgéptulajdonos a gépikeresetből saját magának és szerződéses munkavállalóinak csak annyi gabonát tarthat 'meg, amennyire szóló gabonaszelvényt (pótszelvényt) a jogosítottak és ezek háztartásához tartozók kenyérgabonajegyeiről a cséplési ellenőr levág. A fennmaradó fölösleget a géptulajdonosnak a Hombárhoz kell beszolgáltatnia. Az adótörlésig függőben tartsák az elemi kárt szenvedett gazdák adóbehajtási ügyeit Az 1942. év folyamán elemi kárt szenvedett gazdák azzal a kéréssel felfordultak a pénzügy- miniszterhez, hogy az adóbehajtási eljárást függessze fel A pénzügyminiszter most utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy ha az elemi csapás nagymértékű, általános jellegű és az adóbehajtással a károsult adófizetők anyagi romlását idézi elő, a behajtási eljárást a törlesztendő összeg erejéig tartsák függőben. Rendelkezés folytán a pénügyigazgatóságok falhatalmazzák a községi elöljáróságokat (városi adóhivatalokat), hogy a törlesztendő összegek behajtását tartsák függőben a törlés keresztül- vezetéséig. Ha az elemi kár következtében a gazda összes termése teljesen megsemmisült, a fennálló összes adóhátralékok behajtását kell függőben tartani az adótörlés megtöríéntéig. Hivatalos, vagy cégbélyegzőjét Zalaegerszegen rendelje a Cserkészüztetben Az alábbi sorok Douillet József volt belga követ „Moszkva álarc nélkül“ cimü könyvéből valók. Az iró 35 évi követségi ideje alatt alaposan megismerte a régi és az uj Oroszországot. A könyv itt közölt részletei élesen megvilágítják azt a testi és lelki kínzást, amely a szovjet módszerei közé tartozik: — Az orosz szovjetrendőrséggel első Ízben Moszkvában ismerkedtem meg. Az ügyeletes parancsnok rendkívül udvariasan szólított fel arra, hogy vetkőzzem le. A rendőrparancsnokságon történt ez. Mialatt a cseka emberei minden holmimat a legalaposabban megvizsgálták, az összes élő és meghalt rokonaimról be kellett számolnom. Kijelentéseim utolsó betűig jegyzőkönyvbe kerültek. Nem elégedtek meg öltözetem zsebeinek átkutatásával, hanem gondosan végigtapogatták rajta a varrást, sőt felvágták a cipőm talpát is, hogy talán itt bukkannak tiikos iratokra. Végre ismét felöltözködhettem. Holmimat átvizsgálta a parancsnok is. Pontosan feljegyzett mindent, majd irataim kivételével visszaadták. Ezek után elkísértek egy fogházba, amelyet a foglyok maguk között „kutyaólnak“ neveznek. Ez hosszúkás kis cella két lócával, amelyen legjobb esetben tizen férnének el. Vagy harmincán szorongtak bilincsbevert kézzel egymás mellett. Az egyik fogoly éppen a vizsgálóbírótól jött vissza. Könnybe lábadt szemmel, piros csikókkal teli arccal jött közénk. Mielőtt még leülhetett volna mellénk, erejefogyottan összerogyott. Nagynehezen szorítottunk helyet a lócán és úgy önkivüli állapotában oda fektettük. Szegény két órával előtte egészségesen került a vizsgálóbíró elé... Mikor magához tért, görcsösen összeharapta ajkát s kérdéseinkre egy árva szót nem ejtett ki. Néhány hónappal későbben Butyrikiben találkoztam vele és akkor vallotta be az igazságot: a vizsgálóbíró megbotoztatta, hogy „megoldja a nyelvét." Majd meghagyták neki, hogy a helyszínen lelövik, ha egy szót mer szóini erről. A •« fekete hol ló „ Estefelé revolveres csekaisták közölt egy udvarra vezettek. Itt várt ránk a „fekete holló“, ami hatalmas, komorfeketére festett teherautó. Borzalmat kelt az utcán járó-kelőkben, amerre halad. Fölszántunk. A nehézkes ajtó becsapódott és elindultunk. Hova? Sejtelmünk sem volt. De el voltunk készülve mindenre ... Alig telt el néhány perc, megálltunk. Leszálltak a fegyveres őrök. Kipattant az ajtó és udvarban találtuk magunkat. Egy uj parancsnok ismét azt cselekedte velünk, mint az előbbi hely parancsnoka. Levetkőztet, vizsgál s vizsgáltat, majd elkisértet. Cellába vezetlek, amelyben 18 an voltak, de csak 14 fekvőhellyel. Magamnak s társaimnak a padló jutott. Itt tudtuk meg, hogy Lubjanka 14-ben vagyunk. Valamikor gimnázium... A legkínosabb volt itt a halálos csönd és marcangoló bizonytalanság. Azonnali fejbe lövés terhe mellett tilos a beszélgetés. Mikor valakit elvisznek, az őrök susogva adják tudtul, hogy a többi meg ne hallja. Nappal rendesen békében voltunk. Az „élet“ éjjel kezdődött. Mindenki rettegve váita a következő pillanatot... A szomszéd cellából tompa lépések hallatszottak. Megzörget a a kilincs és nyílt a mi cellánk ajtaja. A parancsnok félelmetes alakja jelent meg. Össze- szorult a szivünk. Kit szólít majd?! Hála Igennek, most az egyszer csomaggal együtt viizik a társakat, ami annyit jelent, hogy ButyriKbe kerülnek. Azonban egyeseket vittek holmijaik nélkil. Ezeket vagy a vizsgálóbíróhoz, vagy a vesztl- helyre kisérik. Néhány óra múlva visszajött a parancsnok és érdeklődött a holmi után. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent. Kiválogatta, ami tetszett, a többit otthagyta A leírhatatlan borzalom az, hogy sorozatos kivégzéseket szemléltettek végig azzal, akit halálra ítéltek. Hogyan vallat a cseka... Velem együtt volt egy fogoly, akit ellenforradalmárként fogtak ei. A cseka a legválogatotr tabb kínzásokkal akarta arra kényszerileni, hogy elárulja az ellenforradalmi kísérletezésnek résztvevőit. A vallatás a következőképpen történt : Levetkőztették meztelenre és levitték egy pincébe. Ott sötét folyosóra tuszkolták, amelynek vége egy második pincébe torkollott. Ennek a második pincehelyiségnek padlózata csak felesben volt deszkázva, másik felét alulról megvilágított rácsozat alkotta. Ezen ép egy kivégzettnek teteme feküdt, arccal lefelé. Tarkóján lövési seb, amelyből vékony erekben foly- dogált a piros vér. Az őr ezt megmutatva, figyelmeztette arra, hogy még huszonnégy órai gondolkozási ideje van A következő éjtszaká- ban fogolytársunkat újra elvitték. Félelemtől eltorzított arcvonásokkal mondott nekünk Isten veletek-el... Úgy hajnaltájban legnagyobb meglepetésünkre visszahozták elveszettnek hitt társunkat. Simára megborotválkozva, parfümtől illatosán, dúsan ellátva cigarettával, telepedett közénk. Elbeszélte, mi történt vele. A vizsgálóbíró elé vitték. Ez, miután hasztalanul vallatta, átadta az őrségnek, hogy a hírhedt pincébe vigyék. Bilincsbe verték a kezét és a két pincehelyiséget összekötő folyosó falához láncolták, de úgy, hogy könnyűszerrel Eltekinthetett a két végén. És kezdődött a borzalmak ejtszakája. Egy csekaista pisztollyal a kezében a második pince előtti bejárathoz közel lévő mélyedésbe állt. így homályban volt, mig a pince erős kivilágításban. Mély csönd lett... Egyszerre hangok hallatszottak a másik végről. Valakit taszigáltak lefelé, mint előző éjtszakán őt magát... Meztelen, hosszú, ősz szakállu öreg ember hágott a lépcsőn fokról-fokra lefelé. Megborzadl a falhoz láncolt ember láttára, de még jobban a lába előtt aiulről megvilágított rácsozaton ... Erre megdördült egy lövés — s az öreg ember patakzó vérrel esett a rácsozatra. A golyó tarkóján hatolt a fejébe .. A csekaista előjött rejtekhelyéből, megnézte, vájjon meghalt-e. Odamosolygott, hunyorítva a falhoz láncolt fogolynak s ismét lesbe állt a helyére. Újra csönd ... Megint hangok hallatszottak ... ismét hoztak valakit, — egy fiatal asszonyt, csaknem gyermek még . .. Lejátszódott az előbbi jelenet... Majd újra egy másik . .. egy harmadik... a szerencsétlen leiáncoit csak tizenhétig tudott számolni, aztán eszméletét vesztette. A válságos perc... — Mikor magamhoz tértem, — mondotta nekünk — újra a vizsgálóbíró szobájában voltam. Derengett már a hajnal és én még mindig ruhátlan, bilincsbe vert voltam. Mihelyt a vizsgálóbíró észrevette, hogy visszanyertem eszméletemet, hozzám lépett és azt mondta: — Láthatta tehát, mi vár magára, öltözködjék fel és hozassa rendbe magát, közben pedig akad meggondolásra idő. Tizenöt percen belül megborotváttak, kiöltöztettek. — Megfontolta-e már a dolgot — kérdezte mégegyszer a bíró. — Nemmel válaszoltam. — Hát én adok még négy órai meggondo- lási időt, — folytatta a bíró — talán mégis észhez tér közben. A viszontlátásra! így került vissza a mi cellánkba szegény fogolytársunk. A négy órai siralomidő repülve múlott. Szegény egyre sápadtabbá és erőtlenebbé vált. Aggodalom fogta el'. Ki tudja, kibír-e még egy találkozást a vizsgálóbíróval? Mikor a pribékek érte jöttek, elfogyott ereje. Csak cipelni tudták. Én többet már nem találkoztam szegénnyel. De amint később megtudtam, a válságos percben mégis elhagyta bátorsága..,
