Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-02-21 / 42. szám
1942 február 21. ílAffl®R%£T Mozaikkockák a kormányzóhelyeííesí pár éleiéből Vitéz nagybányai Horthy István, Magyar- J országnak főméltóságú kormányzóhelyettese, most 38 éves. A középiskola alsó osztályait Becsben és a Bécs melletti Badenben végezte. Kora ifjúságától kezdve erős hajlamot mutatott a műszaki tudományok iránt. 1918 augusztusában a császári és királyi tengerészeti akadémiába lépett, azonban a bekövetkezett összeomlás folytán ezt el kellett hagynia. Már ott megismerkedett a gépekkel, a hajók műszaki berendezéseivel. Ha nem következik be az összeomlás, atyját követve, ő is tengerésztiszt lett volna, A középiskola felső osztályait Budapesten, a II. kerületi Toldy Ferenc főreáliskolában végezte és ugyanott tette le 1922-ben az érettségi vizsgát is, jeles eredménnyel. Legjobban a’ számtant és mértant szerette, de igen erős f; nyelvtehetsége is volt, úgy hogy már fiatalon kitünően beszélt németül, franciául, angolul. Műegyetemi tanulmányait a budapesti József Nádor Műegyetem gépészmérnöki karán végezte. Élénk részt vett a műegyetemi ifjúság társadalmi és sportéletében. Tagja volt a Hungária Magyar Technikusok Egyesületének. Különösen tevékeny részt vett az egyesület »Hunnia« testületének életében, ahol az idők során többféle tisztséget töltött be. A műegyetemi sportrepülőknek és a Műegyetemi Atlétikai és Futball Clubnak ifjúsági elnöke volt. A műegyetemen 1928-bau szerzett gépészmérnöki oklevelet. De Horthy István nemcsak iskolai végzettségét, hanem tehetségét tekintve is kiváló műszaki ember. Már kisfiú korában érdeklődött a gépkocsik, repülőgépek, gyárak, műhelyek iránt. Amikor másodéves műegyetemi hallgató korában európai autótúrán vett részt és ennek: során meglátogatta az egyik legnagyobb gépkocsigyárat, az egyik gyárvezető mérnök vezette végig Horthy Istvánt a hatalmas ipartelep csarnokain. A fiatal technikus olyan szakszerű kérdéseket tett fel és olyan megjegyzéseket fűzött a látottakhoz, hogy a gyárvezető megkérdezte a Horthy István társaságában tevő magyar urat: milyen gyar- üzemet vezet a »mérnök úr« (így nevezte Horthy Istvánt) és megjegyezte, hogy »Horthy mérnök úr« nyilván sokkal érettebb, mint amilyennek látszik, mert megjegyzései és kérdései régi szakemberre vallanak. A csepeli gépgyárban Műegyetemi tanulmányai befejeztével már mint okleveles gépészmérnök, műhelygyakorlatra a csepeli gépgyárba lépett, amely akkor egyedül gyártott repülőgépmótorokat. 1929 június 26-ától szeptember 20-áig dolgozott a Jupiter repiilőmótor osztályon. Igen szorgalmas volt, reggel héttől délután 3-ig, sőt leggyakrabban az esti órákig a gyárban volt. Üzemvezetői munkakört töltött be, de a leg- tevékenyebben résztvett minden munkában, a motorszerelésben is. A gyárban étkezett, közvetlen, szeretetreméltó modorával mindenkit meghódított. Állandóan érintkezett és együtt volt a munkásokkal, sokszor velük is dolgozott, a munkások nagyon szerették és ma is szeretettel emlékeznék rá épp úgy, mint az összes tisztviselők is. A gyárban akkorában egymás között mindenki csak Horthy Pistának hívta. , A csepeli gépgyárnál töltött munkás-hónapok után utazott ki Amerikába, ahol a Ford gyárban dolgozott. Az amerikai Ford gyárban Horthy István megfeszített munkával érdemelte ki mérnöki oklevelét és azóta is állandóan a munka embere. Röviddel a gépészmérnöki tanulmányainak elvégzése után hosszabb külföldi tanulmányútra ment. 1929 októberétől 1930 októberéiig az amerikai Ford-müveknél dolgozott. A Ford gyár dearbourtnei üzemében először mint egyszerű munkás minden műhelyen végig dolgozott. Szigorúan ellenőrzött napi 8 óra volt itt a munkaidő s reggel 8-tól délután fél 5-i,g nem hagyta el a gyártelep területét. Ebben az ’időben teljesen annak a sokszázezer, a világ legkülönbözőbb országaiból származó egyszerű munkásnak az életét élte, akik e hatalmas gyárban dolgoztak. A magyar államfő fia is úgy élt, mi|nt a nagy- vállalat többi, egyszerű alkalmazottja. Még a cipőjét is maga tisztította, szobáját maga tartotta fsadban s legfeljebb annyiban különbözött a műhelyben dolgozó társaitól, hogy mindegyiküknél nagyobb munkát igyekezett végezni, mint munkás és mint mérnök. A Ford-gyárban is eleve elutasította azokat az előnyöket, amelyek társadalmi és vagyoni helyzetével együttjárhattak volna. Csupán szorgalmára, vasakaratára épített, mert sohasem bízott a rang és a vagyon előnyeiben, hanem' mindig csak a maga erejében. Később a traktorszerelési osztályon tevékenykedett, majd végül a kísérleti tervező- osztályban működött. Ez az utóbbi beosztás mérnöki érdeklődését teljesen lekötötte. Ennek az osztálynak munkaköre, a kivitelre kerülő új kísérleti típusok terveinek kidolgozása rendkívül érdekes és tanulságos munkát adott. Mivel éppen a 8 hengeres típusát tervezték és gyártották az akkoriban legmodernebb Ford- kocsinak, a 8 órás munkaidőből többnyire 10 óra lett és sokszor bent ült munkahelyén reggel 8-tól a késő esti órákig, rövid szünetekkel, amikor a helyszínen végezte étkezését. Magának az osztály személyzetének összeállítása sem volt érdektelen. A nyolc mérnök közül négyen magyarok és az osztály főnöke (Farkas Jenő) szintén magyar volt. Az itt töltött egy év alatt sokszor volt érintkezése Forddal, akinek részéről többször meghívást is kapott. De az amerikai üzemeknek szokott nyári szünetét sem töltötte tétlenül. Egy hónap alatt autón bejárta az Egyesült Államokat, beutazta a szélső Nyugatot: Salt Lake Cityt, San Franciscoi, Los Angelest és Nevv-Mexicct. Az ifjú főméiíóságu asszony Vitéz Horthy Istvánné, szül. Edelsheim- Gyulai Ilona Mária grófinő Budapesten, 1918 január 14-én született. Édesatyja: gróf Edels- heim-Gyulai Lipót, édesanyja: Pejachevich Gábriellé gró'nő. Atyai nagyanyja: Odescalchi Irma hercegnő .révén Ilona grófnő a XI. Ince pápáról híres olasz hercegi család magyar- országi ágának leszármazottja. Ily grófnő gyermekkora nagyrészét falun töltötte, ritkán jöttek Budapestre. Erdő közepéin álló, régi kolostorból átalakított, bolthajtásos, széles folyosójú felvidéki kastélyban nőtt fel. Gyakorlatias, házias és sportszerű nevelésben részesült és már legfiatalabb éveiben is szociális gondolkodásra és tevékenységre szoktatták. A faluban nőtestvéreivel résztvett a nép minden ünnepségén. Résztvett a falubeli esküvőkön, keresztelőkön, sokszor a szegényebb sorsú családoknál keresztanyaságot vállaltak és Ilona grófnő ma is figyelemmel kiséri, jótanáccsal és anyagilag is segíti keresztgyermekeit. Karácsony előtt nagy kötés- varrás volt odahaza és végül a falusi iskolában karácsonyfa-ünnepély tetőzte be az ünniepi napokat. Ilyenkor sok meleg ruhát, játékot, édességet osztottak szét Ilona .grófnőék a falu gyermekei között. • 18 éves korában került huzamosabb időre Pestre, ahol üde szépségével, szerény, szeretetreméltó modorával mindenkit megnyert. Férjével közelebbi ismeretségbe a. téli sport által került. A budai hegyekbe jártak együtt sí-túrákra. Megszerették egymást és 1940 tavaszán, Ili grófnő 22. életévében megtörtént az eljegyzés, majd nemsokára rá az esküvő is, április 27-én. Mint jegyesek, Horthy István kis sport- repülőgépén repültek le Nasicra, Horvátországba, ahol Ili grófnő nagyanyja, Pejachevich Lilla grófnő él. Első kísérlete volt ez az »együtt-repülésnek<. Nászútjukat is a 100 lóerős kis repülőgépen tették meg 1940 májusában. Az útvonal Velence, Capri, Catania, Tunisz, Tripoli, Bengázi, Kairó, Damaszkusz, Ankara, Budapest volt. Az afrikai tengerpartot végigrepülve meglátogatták Balbo marsallt Bengáziban és Faruk királyt Kairóban. Közben a fiatalasszony is megtanult repülni. Zavartalanul szép tavaszi időben folyt le útjuk, egyetlen kisebb ijedtséggel, amikor Ili grófnő brilliánsokkal díszített karperecórája a római repülőtéren elveszett. Megtalálását szinte reménytelennek tartották s úgyszólván csodát
