Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)

1942-03-07 / 54. szám

ÁRA 10 FILLÉR

1942 MÁRCIUS 7. SZOMBAT

III. éwiolyam # politikai napilap + 54. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P.

Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTfiY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz.

mpßßpppßpppppppppfafPPßßpPßpppßßßPPßPMippßppppßßpßßßpßfißAßßßßmßßßm

Miniszterelnökünk a magyar itiuság

Bárdossy László miniszterelnök a Darányiház felavatásán irodalmi és szónoki remekmű számba menő feledhetetlenül szép és arany- igazságokat tartalmazó beszédben szólt a magyar értelmiségi ifjúság hivatásáról.

— Nem könnyű feladat ilyenről beszélni — mondta többek között —, mert vájjon lehet-e útat mutatni és irányt szabni a tavaszi szélnek, amelyik a termékeny nyár ígéretét hozza ? Vájjon lehet-e és szabad e az ifjúság hivatásáról beszélni annak, aki már az idősebb nemzedék szemével nézi az életet, az élet adottságait, lehetőségeit és korlátáit ?

— Az, amit hivatásunknak érzünk, a lélek legmélyéből fakad. A lélek legmélyéből, ahová égi erők fénye vetítette. A hivatás nem szerep, nem feladd, nem megbízás,' hanem életünk megmásíthatatlan formája, a magunk megnyilatkozása, amely lehet dicsőséges, vagy tragikus, teljesítésének eredménye lehet kudarc vagy diadal, de amibe belebeszélni nem lehet. Legalább nem úgy, hogy megállapításaink változtatni vagy módosítani tudnának azon, amit valaki egyszer lelkében igazán hivatásának vállalt. S ha nem így vállalta, vájjon érdemes e sok szót vesztegetni rá?

— Fiatalnak lenni a szó szellemi értelmében, azaz fiatalnak lenni hívőn, meggyőződésért sikraszállni és szolgálni készen, már magában is hivatás, már magában is program. E hivatás beteljesülése vagy csődje nem a mi sorsunk, hanem azoké, akikre az eljövendő élet munkája és harcai várnak. Ők szemben állnak a felkelő nappal. Mi azon az oldalon, ahová az árnyékok esnek. Árnyékok, amelyekben aggodalmak és kétségek bújnak meg.

Okosabb volna tehát, ha megfordiianók a kérdést. Ha nem azt vizsgálnék, mi legyen az ifjúság hivatása, hanem azt, hogy milyen hivatást vállaló ifjúságnak lehet építő szerepe a nemzet életében.

— Fiatalnak lenni nemcsak természeti, de elsőrendűen szellemi állapot. Az ifjúságban mindig van valami majdnem anyagtalan. A fiatalembert még nem fonták be az érdek és haszon indái. Lelkét nem verte bilincsbe a gond Játékok boldog országából jön. Lelkében még tisztán és töretlenül rajzolódnak ki azok az eszmények, amelyek felé bátor léptekkel megindul.

Az ifjúság az örökké megújuló nemzet.

S ezért valamiképen benne testesül meg a nemzet maga. Élő lánc a jelen és a jövő között. Már nem egészen a jelenben él s még nem érte el a jövőt. Mintha valamikép időn kívül léteznék: lebegne, szállna, szándék és megvalósulás mesgyéjén. Ugyanekkor eleven kapcsolat a nemzet részei: a különböző társadalmi osztályok között. Mert ha fiatalnak is mondja magát, nem az, aki máris egyik vagy másik társadalmi osztállyal vállal különös közösséget s nem az egész, osztatlan nemzettel. De az ifjúság csak addig igazán az egész nemzeté, amíg a jövővel mérkőző kedvével egyetlen pillanatra sem szakad ki az örök magyar sors közösségéből. Amíg vállalja ezt a közös sorsot, amíg magyarnak érzi és tudja magát. És magyarként akarja elvégezni azt, amit majd feladatként maga elé tűz.

— Goethe azt írja valahol, hogy csak azt érthetjük meg igazán, amit szeletünk. S ha megértésünket teljessé, méllyé, hibátlanná akarjuk tenni, szeretetünket szenvedéllyé kell felfokoznunk.

A nemzet életében csak annak az ifjúságnak lehet építő szerepe, amely szenvedélyesen szeret mindent, ami magyar Szereti a népet, amelynek véréből vér, a földművelőt, a kétkézi és szellemi munkást s mindazokat, akik bármilyen alakban és módon szolgálják nemzetük ügyét. Szereti a nemzet múltját, századokon át megszentelt, de az ősi szellemben folyton megújuló életformáit.

— A múlt tükör, amelyben a nemzet önmagát látja Jaj annak a nemzedéknek, amely túl sokat néz ebbe a tükörbe De jaj annak is, amely sohasem tekint bele.

Csak az a nemzedék lehet naggyá, amely

nem feledkezik meg a magyar múlt nagyságáról,

de nem is merül el benne. Hit, meggyőződés, készség a szolgálatra — ha kell az áldozatra : ezek az elemek adják az ifjúság tisztafényben ragyogó ötvözetét. Csak annak az ifjúságnak lehet szava és része a nemzet életében, amely hinni tud. Hinni lúd a magyarságban és a nemzet jövőjében, hinni egy magasabb igazságban, azokban az eszményekben, amelyek cselekvésre serkentik. Hinni abban, hogy eszményei megvalósíthatók s hinni önmagában, a maga erejében. De

a hit ne legyen tűnő fény az ifjúság arcán,

hanem mélyen gyökerező meggyőződés. Nem hit az,amely hamarosan kiég. Ahogyan nem szeretet az, amely rövid idő alatt kiapad. Azért van szükség a meggyőződés erejére és szilárdságára, mert csak azzal lehet megmaradni a kiválasztott és helyesnek talált úton. A nemzetnek nincsen semmi haszna azokból, akik önmaguktól folyton búcsúzkodva mindig új és még újabb eszmények uíán futnak. Állhatatosság a lélek ereje és állhatatosság a munka eredményének biztosítéka. Kell a hit és kell a meggyőződés, de nem kell az ennek képébe öltözött vakbuzgóság, amely mögött legtöbbször hiú magabízás, vak és konok csökönyösség lappang.

Csak az álomjáró útját nem kisérik kétségek és aggodalmak.

Az álomjáró számára nincsenek mélységek és magasságok, meri az álomjáró semmit sem iát.

— Mindaz, amiről eddig beszéltünk: szeretet, hit, meggyőződés, állhatatosság, mind csak azért kell, hogy az a szolgálat, melyet az ifjúság az örök, el nem múló nemzetért vállai, minél gyümölcsözőbb, minél eredményesebb legyen. Szolgálat. Ez az a fogalom, amelyben az ifjúság hivatása leginkább megtestesül, Ma sokat, talán túl sokat beszélnek áldozatokról. Minek ezek a nagy szavak ? Bizonyos, hogy az áldozathozatalnak is megvan a maga ideje. De

a nemzet elsősorban szolgálatot vár tőlünk,

a mindennapi élet kicsiny és nagy dolgaiban egyformán Szerény ez a szó, anélkül, hogy felesleges alázat lenne benne. Elménk, két kezünk, munkánk felajánlását jelenti mindnyájunkért Azért a közösségért, amelyhez elválaszthatatlanul tartozunk. Minden kicsi dologban, a magunkéban is ezt a közösséget szolgáljuk. Szolgáljuk hát hűséggel, becsülettel, önzeilenül, de önérzettel és sohasem a magunk megbecsülésének árán. Sohasem úgy, hogy szolgálatunk becsületességén és önzetlenségén folt vagy árnyék essék 1

— Ilyen szolgálat és nem az izgatás az eszmények megvalósításának igazi útja és módja. Ahogyan az eszmények valóra- váltásánál sem a külső személyi siker s nem a magunk dicsősége a cél, hanem mindig a nemzeti közösség érdeke. Ezért akármennyire csillogó, akármilyen tetszetős gondolatokért se hagyjuk el a józan okosságoi — népünknek ezt az ősi erényét —, amely mértéket tart és számol azzal, hogy a lehetőségek sokszor szűk korlátái között mozgunk.

— Mi az, amit mindezen túl a nemzet elvár a magyar ifjúságtól ? Legfőképen az, hogy legyen a nemzeti egység kovásza s hozza meg a társadalmi különbségek és ellentétek ma még sokszor bántó és fájdalmas összhangtalanságá- ból a kiegyenlítődést. Ne engedje meg, hogy türelmetlen yyülölkölés lazítsa, vagy épen megbontsa a lelkekben már összecsendülő egységet. Azt várja a nemzet, hogy

az egész ifjúság bátor kézzel vigye előbbre a társadalmi igazság megvalósulását.

— Március a tavasz és az ifjúság hónapja. Odakint a földeken még fehér hótakaró hever, de alatta már bontja csíráit a diadalmas élet. Ez a tavasz nehéz tavasz lesz. Háborúban állunk, ez valóban áldozatokat és nélkülözést követel. De rendületlenül hiszem, hogy a nemzet ereje s mindenekfeletl a magyar ifjúság szárnyaló lendülete átsegít bennünket minden bajon és vészen. Annak az ifjúságnak a tarsolyába, amely most indul el az élet nehéz: útján, még szeretnék beletenni egy üzenetet. Üzenetet a múltból, Zrínyi Miklósnak, a költőnek üzenetét, aki ezeket irta a „Török Áfium“- ban :

„Fáradhatatlan szorgalmatosság, az unalom- nélkü! való vigyázás, a kész gyorsaság és a gyors készség szokta annak a drága fának a gyümö csét érlelni, kit az emberek dicsőségnek hívnak. Minékür.k pedig magyaroknak nemcsak dicsőségünk, de megmaradásunk is abban vagyon“. (MTI)

mMEN IS — ONNAN IS

Apostoli áldását küldte a pápa a herceg- prímás útján a magyar nemzetnek. — Bronz vitézségi éremmel tüntették ki Mussolini leányát, aki gróf Ciano olasz külügyminiszter felesége. Mussolini Edda mint vöröskeresztes ápolónő utolsónak hagyott el megtorpedózott olasz kórházhajót. — Napi 5 gram 150-szeres sűrítésit élesztőkészítmény adagolásával aka-. dályozza meg az emberi haj őszülését dr.

1 ánczos Anna pécsi orvosnő. — Szamárhizlalásba kezdtek Karcag környékén a sertés-zsír pótlására. — Kormányrendelet készül arra, hogy a főpincérek mentesítve legyenek az üzem részére való újság és gyufabeszerzés kötelezettsége alól. Eltiltják a főpincéreket a kész- pénzkölcsönök nyújtásától is a vendégeknek. — 2000 éves születési évfordulóját ünnepli a művelt világ Titus Livius római történetírónak, akinek műveit Mátyás királyunk is szívesen olvasgatta.