Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-12 / 157. szám
1941 július 12. 5 Csokonai Vitéz Mihály II. Irta: ANGYAL BÉLA. TíAGwMLlET Voltam egy úgynevezett népművelői tanfolyamon. Igaz, hogy én más nevet adtam volna neki és azt hiszem, a hallgatóság nagy- része is ezen a véleményen van. De most már ezen nem lehet segíteni. Arra még emlékszem, hogy a harmadik napon egy köztiszteletben álló úr ezt kérdezte tőlem: — Ön még bírja? — Mit? — válaszoltam félálomban. — Ezt az izét... — Azt még igen, de a gyors-csárdást már iiem sokáig. Szóval végre elérkezett a nap, amikor testben meggyötrődve, lélekben kimerülve haza lehetett jönni. Én szerencsésnek éreztem magamat, mert egy másik köztiszteletben álló úr felajánlotta, hogy autón hazahoz. El is indultunk szerencsésen és faltuk a kilométereket, amíg csak egyszer Fortuna asszony meg nem haragudott. Csak később tudtam meg, hogy oka is volt rá, mert az autóban ülők időmként nagyon is visszaélnek elnéző szeretetével. Az történt ugyanis, hogy az egyik kapaszkodónál a motor megállt és sehogy sem akart elindulni. Hogy milyen parányi pontnak érzi az ember magát egy elromlott kocsi mellett, azt csak most tapasztaltam. Lovas és ökrös kocsik vígan poroszkáinak az országúton. A kocsisok még köszönnek is, ami már a sajnálkozás legfelsőbb megnyilatkozása, mert egyébként autós és kocsis nem éppen jóbarátok. Szóval álltunk a kocsi mellett és gondolkoztunk. Mindnyájan, akik a kocsiban eddig ültünk, természetesen kitűnően értettünk az autóhoz, így hát nem volt nehéz a kocsiban ülő hölgyet megnyugtatni, hogy néhány pillanat és ismét robogni fogunk. Kinyitottuk a mótorház tetejét, mert ezt így láttuk a hivatásos vezetőktől. Mindketten szigorúan belenéztünk a támadt résen. Sokáig néztünk így mereven és sokatigérően. Aztán ismét élőről kezdtük. Negyedóra múlva megszólalt a barátom: — Meleg a motor. — Elég meleg — válaszoltam szakértőén. Újabb merev nézés következett, amely már a kocsiban maradottaknak is feltűnhetett, mert a türelmetlenebb úr megkérdezte: — Mi baja a kocsinak? — Most vizsgáljuk — mondtuk csaknem' egyszerre. Ezzel barátom benyúlt a mótor- házba. — Nos? — kérdeztem halkan, hogy a bent- ülők ne hallják. — Meleg! — Jó, jó, azt már tudom, de... — Úgy látszik, még égnek a gyertyák, azért nem hűl. — Fújjuk el! — Azt nem lehet, hiszen bent vannak a motorban. Kissé elrösteltem magamat, de aztán megszólaltam: — Én azt hiszem, meg kellene nézni az ankert. (Tudom, hogy ez műszaki kifejezés.). — Nem bánom! Azzal leguggoltunk a kocsi mellé, majd ismét felálltunk és kerestük az ankert. Egyszer megszólal a barátom: — De hol van az anker? — Én nem tudom, hogy ennél a kocsinál hol van, egy másik kocsinál már láttam, itt, ni — és mutattam valamerre az alkatrészek közé. — Hanem, hátha elvesztettük. .. — Lehetetlen, az nem olyan kicsi, hogy ne hallottuk volna, mikor leesik. Ez így is lehet, gondoltam magamban, majd megszólaltam: — Én azt mondom, szedjük szét a hengereket és ha elfújtuk a gyertyákat, lehűl a motor és minden rendben lesz. — Nem inkább a »düznit« kellene előbb kifújni? — Nem bánom, add ide, majd én fújom. Nagy keresés indult az előbb említett szerkezet után, de azt sem találtuk meg. Nekem gyanús volt a dolog, hiszen, ha ő mondja, akkor kell is ilyennek lenni a kocsiban és mégsem találjuk. Mégis el kellett valamit veszíteni és azért álltunk meg. Már egy órája elmúlt, hogy javítottuk a motort, amikor a hölgy megszólalt: — Talán nincs benzin! Mint a villáin cikázott át agyamon ez a gondolat. Barátom belesápadt a szenzációs fölfedezésbe, sajnos, benzin volt. — De a motorban van-e benzin? — kérdezte a hölgy. — Abban nincs, feleltem határozottan, hanem azon könnyű segíteni, mert gumicsővel kiszívunk a tartályból és beleengedjük a motorba. — Remek ötlet, — repesett a barátom, — de hol vegyünk gumicsövet? Körülnéztem. A bájos hegyoldalakon apró házacskák mosolyogtak felénk. Olyan hívogatok voltak, olyan csábítók. — Barátom, — mondám határozottan, — menj valamelyik borpincébe és kérj egy gumicsövet s a dolog el lesz intézve. Barátom el is indult, de mivel az egyikben nem talált mást, csak bort, hát tovább ment, onnan ismét tovább. Este nyolckor már víg danolást hallottam a hegyoldalból Tíz órakor már kurjongattak is ott fent messze. Hajnali A Magyar Vidéki Sajtótudósító jelenti Budapestről: a 2890—1941 számú miniszterelnöki rendelet úgy intézkedik, hogy a pénzügy- miniszter rendelettel állapítja meg a napot, amelytől kezdve az életbiztosítások után fizetni kell a pótdíjat, amelynek ellenében a biztosító vállalatok a hadikockázatot viselik. A hadiállapot beálltával időszerűvé vált ennek a rendeletnek a kibocsájtása, ám a biztosító vállalatok azzal a kéréssel fordultak a pénzügy- miniszterhez, hogy egyelőre tartsa függőben a hadikockázati pó;díj fizetésének kötelezettségét kimondó rer delet kibocsájtását. A biztosító intézetek k itelezettséget vállaltak arra, Zalaegerszegi Kölcsönkönyvtár Lord Rothermere-u. 4. sz. ÚJDONSÁGAI: Medveczky Biella: Családi ház Thury Zsuzsa: Rigó-utca 20—22. Priestley: Angyalok utcája Hawthorne: A héttornyú ház Howard: A csontbrigád három órakor egy cigánylóval be’núzattam az autót a városba, de a gurrFicsöves barátom még akkor sem jelentkezett. Ma levelet írt, hogy tévedek, ha azt hiszem, hogy nem talált csövet. Igaz, hogy mire visz- szament áz autó helyére, már akkor annak csak hűlt helyét találta. Annyit a javítóműhelyben elárultak, hogy az autónak nem volt semmi baja, csak ki kellett volna nyítani a benzincsapot. De azért felszámítottak néhány aluminium pengőt, hogy a barátom ne szégyelje magát, velem együtt. hogy a hadikockázati pótdíj fizetése nélkül is hajlandók a hadikockázatot viselni újabb intézkedésig, amely a háborús események további fejlődésétől függ. Mivel a pénzügyminiszter ennek a kérésnek eleget tett, ma az a helyzet, hogy a biztosító vállalatok további intézkedésig pótdíj nélkül vállalják akár a harctéren, akár az ország belső területén hadiesemények következtében elhalálozott biztosítottjaik után a biztosítási összeg kifizetését. A Biztosító Intézetek Országos Szövetsége megnyugtat tehát mindenkit, hogy életbiztosítása hadiesemények által bekövetkezett halál esetén egyelőre pótdíj nélkül is érvényben van. NYOMDAI MUNKÁK KÖNYVEK PAPÍRÁRUK ISKOLACIKKEK IRODAI KELLÉKEK HANGSZEREK, STB. legolcsi ibb beszerzési helye: KAKÄS^AGOJTON Zalaegerszeg, Kossuth Lajos- utca 8. szám. Telefon 131. sz. A biztosító vállalatok egyelőre pótdíj nélkül viselik az életbiztosítások hadikockázatát
