Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)

1941-09-17 / 211. szám

1941 szeptember 17. MAdftftRÍlET Levél Zrínyi Miklós városkájából A ikoraőszi inap enyhe melegében kipirult 'arccal igyekszem Csáktornya egyetlen katoli­kus temploma felé. Vasárnap délelőtt van. Amikor ia jóravaló keresztény lelket Bzinte mágneses erővel vonzza a templom, az oltár, a szentmise. Magam is oda igyekszem. A ferencesek temploma előtt az emberek százai álldogálnák, beszélgetnek. Civilek, ka­tonák vegyesen. Bemenni a templomba szinte alig lehet, annyian állnak még a templomajtó­ban is. Most folyik a kilencórai plébániai szentmise, amelyen nemcsak Csáiktornya, de a hozzá tartozó hat község férfi népe is ott szorong a szép, de a viszonyokhoz mérten kicsinek 'bizonyuló templomban. Azért írom, hogy férfi (népe, mert a városka és a községek asszonyai és leányai részére korábban van istentisztelet (7 órakor) és ők túlnyomórészt tényleg lezen a 7 órai szentmisén vettek részt. A ikintlevők a helyőrség számára tartott isten- tiszteletre várnak, ami féltizenegykor kezdődik. Magam is (elvegyülök közöttük a bejárat kö­zelében és azt teszem, amit ők: várok. Nem kell soká várnom. A templomban levők megindulnák kifelé. Mire mindenki kijut a szabadba s a kint állók befelé indulhatnak, beletelik jó negyedóra. Meghatódva és a ka­tolikus szív igaz örömével nézem ezt a buz­gón vallásos, hatalmas tömeget. És a szívembe zárom Csáktornya népét. A bent egybesereglett, főleg katonákból és tisztviselőkből álló hívők zenés misét hallgat­nak, amit Murai páter, a Nagykanizsáról ide­helyezett ferences lelkész mond. Az orgona lágyan búgó hangját közbe,n-közben a hely­őrség zenekarának szereplése szakítja meg. Fölajánlás van. A helybeli hölgyekből és fér­fiakból alakított és a katona tagokkal kiegé­szített énekkar a Boldogasszony Anyánk ősi és örökszép dallamát énekli. Sokan könnyez­őitek. Magam is a torkomban érzem dobogni a szívemet. A .boldogságnak és a hálás meg­hatottságnak érzése szinte lenyűgöz. j Istenem! Magyarok jóságos Istene! Hát igaz ez?! Igaz, hogy én, aki nemrég még a murai híd innen eső felére a lábamat se tehettem, most a Csáktornyái templomban imádkozom az édes magyar hazáért? Körülnézek, nem káprázat-e, amit látok. (De a velem együtt idehelyezett régi, csonka­országbeli ismerősök és jóbarátok látása meg­nyugtat és hangtalanul is felém kiáltja a bol­dog valóságot. Az énekek szépsége a bent ájtatoskodó ős­lakók szívét is megragadja. És már nemcsak a lent álldogáló muraközi lányok énekeinek a kórussal, de az öregek is leteszik az öklömnyi betűkkel szedett imakönyvet és a fiatalságénál százszorta jobb magyarsággal éneklik: »Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról!« Majd a Himnusz felséges akkordjai után szinte megújhodott lélekkel és az ősi magyar jussért: Muraközért végzendő, éjjelt nappallá tevő munka szilárd elhatározásával lépek ki a Zrínyiek lábanyomától megszentelt Csáktornyái utcára. És amíg a katonák a városka túlsó végén levő kaszárnya felé vesznek irányt,, a pattogónál pattogóbb ütemű, pompás magyar indulók ütemére, én az ősi Csáktornyái vár megtekintésére indulok. A Zrínyi-téren a szép Zrínyi emlékszobor fogad, amelyen igen találóan »Ne bántsd a magyart!« feliratú tábla hirdeti az örökké tün­döklő hős jelszavát. Az évszázadok viharaival dacoló vár kapuján belépve, szinte érzem és értem a történelmi levegőt lehelő és az igaz magyar szívhez titkon suttogó kövek szavát. Aztán bejárom a vár minden zegét-zugát. A kétemeletes belső épü­letet — ahol eddig Muraköz parancsnokló tábornoka székelt s ahol most a különféle hi­vatalok Irodái vannak — csak ügy, mint a volt török hadifoglyok kínzókamráit. Közben a magyar múlt emlékein révedezem, mely a könnyes és véres szenvedésektől soha se volt ment, mint ahogy a jelen is lemondást, ön- feláldozást, sokszor szenvedést, sőt életet kí­ván. A 7.000 lelket számláló városka utcáit még ma is állandóan magyar zászlók díszítik. A magyar nyelvet az idősebbek úgyszólván kivétel nélkül beszélik. A fiatalság ajkáról azonban a muraközi nyelv hangzik. Fájda­lommal gondolunk arra, amit itt a magyar nyelv és magyar érzés kiirtására a jugoszláv uralom alatt elkövettek. Hiszen az utcán pél­A közellátási miniszter 3-07.580—1941 II. 3. számú rendeletében szabályozta az 50 holdnál nagyobb gazdaságoknak gabonabeszerzését. Ezek a gazdaságok a szükséges gabona be­szerzésére vonatkozó engedélyt a közellátási miniszternél igényelhetik. A megvásárolandó tételt azonban az illető gazdaságnak kell az eladásra szánt fölösleggel rendelkező gazda­ságoknál felkutatnia és a legközelebbi Hombár bizományossal közölnie. Ha a beszerzésre en­gedélyezett gabona más község területén fek­szik, a közellátási miniszter által adott beszer­zési engedély felmutatása alapján a szükséges szállítási igazolványt annak a községnek az elöljárósága állítja és szolgáltatja ki, amely A tégla, a cement, a vás, meg a cserép és a többi, nem beszélve a faanyagokról, mind olyan cikkek, amelyeknek megszerzése után­járást, időveszteséget, költséget és végül bosz- szúságot jelent annak, aki építem akar. A köz­ellátási minisztériumba nap-nap után érkeznek panaszok, hogy kisemberek, akiknek egy-két métermázsa cementre, vagy 2—3 ezer téglára, cserépre volna szükségük meglevő házaik javí­tására, vagy rendbentartására, nem tudnak építőanyaghoz jutni. Ha elmennek az 'építő­anyagkereskedőhöz, ott azt a választ kapják: nekünk sincs semmi, nem tudunk adni, nem kapunk a gyáraktól. A gyárak ugyanis most közvetlenül a nagy fogyasztóknak adják el, .előre megrendelve, sőt legtöbb esetben előre kifizetve, a külön­böző építési anyagokat. A panaszok éppen azért futottak be nagy számban a közellátási minisztériumhoz, hogy az ilyen kis szükséglete­ket, mint párszáz tégla, pár métermázsa ce­ment, amit azelőtt könnyen megkaphattak az építőanyagkereskedőtől, most nem tudják be­szerezni a kisemberek. Maguk a gyárak sem tudnak mindenkor eleget tenni az építkezések megrendeléseinél, de a közellátási miniszté­rium fontosnak tartja, hogy az építőanyag- kereskedők bizonyos arányban mégis építő­anyaghoz jussanak, hogy az ilyen kis igénylé­seket kielégíthessék. Kettős célt akar ezzel elérni a közellátási minisztérium. Egyrészt és elsősorban a pár métermázsás igények kielégítését, másrészt gondol arra, hogy ne kelljen új építőanyag- kereskedelmet teremteni, mert, ha a gyárak továbbra is előszeretettel a nagy fogyasztót látják él, akkor az építőanyagkereskedelem elsorvad, a kisemberek n,em juthatnak építő­anyaghoz és ezzel szociális és gazdasági kár is jelentkezik az építőanyag termelésében. | Értesülésünk szerint a közellátási miniszté­I rium bizonyos arányszámot állapít meg arra dául — rúgás és nyakleves veszélye nélkül — alig beszélhettek, még az ittrekedt tösgyökeriBs magyarok is... Muraközi testvéreink boldogok, hagy a ma­gyar rend, béke és nyugodt életlehetőségeknek élvezői lehetnek. S ezt a nemrég megtartott nyelvtanfolyammal kapcsolatban is megmutat­ták, amelyen a magyarul nem tudók apraja- nagyja a legnagyobb szorgalommal vett részt. De a tankötelesek beiratásakor is megnyilvá­nult muraközi testvéreinknek józan ítélete és hazafisága. A több mint 600 elemi iskolai tanuló szülői ugyanis egytől-egyig a magyar tannyelvű oktatás bevezetését kérték. Ahogy a jelek mutatják, Muraköz józan, be­csületes és munkás népe megérti az idők sza­vát és a jövőben is erős támasza kíván lenni ezeréves, drága, magyar hazánknak. községből a gabona elszállításra kerül. A Hombár-bizományos köteles a vásárlás meg­történtét az eladó gazdaság gábonalapján sza­bályszerűen bejegyezni és a beszerzési enge­délyt a beszerzés megtörténte után bevonni. A Hombár bizományos ténykedéséért az igénylő gazdaság terhére métermázsánként 1 pengő jutaléknak felszámítására jogosult. Kü­lön hangsúlyozza a rendelet, hogy az engedé­lyezett mennyiség soha sem adható ki a már a Hombár számára megvásárolt készletből, hanem erre a célra csakis az engedély birto­kosa által megjelölt gazdaságnál tároló, a Hombár által meg nem vásárolt készlet hasz­nálható csak fel. nézve, hogy az építőanyaggyárakból közvetle­nül a fogyasztókhoz juttatott anyagok meny- nyiségéhez mérten milyen mértékben kötelezik a gyárakat az építőanyagkereskedők részére való árú juttatására. A zalai kisiparosokra nézve is nagy meg­könnyebbülést fog jelenteni a gyors intézke­dés. A kőművesiparnak a tél beállta előtt kell elvégeznie a folyamatban levő munkákat, hogy télire megkereshesse a kenyerét. Különösein a cementhiány akadálya a munkának, nemcsa*k nagy építések akadnak el emiatt, hanem meg a legegyszerűbb munkák, például kémény, vagy háztető javítást sem tudnak végezni;, Mert nem jutnak hozzá 2—3 métermázsa ce­menthez sem. A********** Uzsora miatt elítéltek egy kisszigeti főldmivest Devecz István kisszigeti földmíves uzsora- vétséggel vádolva állott ma a kir. törvényszéki előtt. A vádirat szerint Devecz még 1928-ban arra használta ki Molnár Józsefnek szorult helyzetét, hogy 462 négyszögöl rét haszná­lata fejében adott neki kölcsön 350 pengőt,1 Molnár halála után Devecz hasonlóképpen járt el Molnár vejével, Büki Józseffel is, aki a rétnek örököse lett. Ez az állapot tartott éve­ken át. A bíróság uzsora vétségében mondta ki bűnösnek Deveczet és 300 pengő bünte­tésre ítélte. Az ítélet megokolása szerint De- ve.cz 'kihasználta néhai Molnár Józsefnek és Büki Józsefnek tapasztalatlanságát és szforúlt helyzetét és a rét használatával a kölcsön adott pénz után olyan kamatot biztosított magának, ami 15 százaléknak felel meg és így a szol­gáltatással szemben aránytalan anyagi előnyt szerzett magának. Az ítélet ellen a vádlott is és az ügyész is fellebbezést jelentett be. KOVÁCS DEZSŐ. Szabályozta a közellátási miniszter az 50 holdnál nagyobb gazdaságoknak gabonabeszerzését A közellátási min cementet téglát, , fát iuttat a kisigénylőknek is

Next

/
Oldalképek
Tartalom