Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-04-08 / 79. szám

ZÁLAÍ KÖZLÖNY A győri választás Győrben tegnap megkezdődött a nemzetgyűlési képviselői pótválasztás. A szavazás délelőtt igen lanyhán folyt. Délig mindössze 500 szavazatot ad­tak le. Mindkét párt bízik jelöltje győzelmében. Este 7 óráig 1300 sza­vazatot adtak le. Állásfoglalás a nyílt szavazás mellett Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi évnegyedes rendes közgyűlésén fog­lalkozva a választójog kérdésével, feliratot küldött a nemzetgyűlésnek, melyben állást- foglalt a nyílt szava­zás mellett. BELFÖLDI ill HEH Magántisztviselők szolgálati j pragmatikája. A magántisztviselők j szolgálati pragmatikája felett iileté- j kés helyen rffár évek óta folynak a j viták és megbeszélések. A kereske­delmi minisztériumban most készül végre ez a törvényjavaslat s már csak a szakkörökkel való tárgyalás van hátra. A kormány ebben a ja­vaslatban részletesen foglalkozik a magántisztviselők szolgálati, beteg- segélyezési, baleseti és kötelező nyug­díj biztosítási ügyeivel. A környező államokban az a nyugdíj-rendezés már esztendőkkel ezelőtt megtörtént. A javaslat tárgyalását egy parla­menti bizottság Almássy László el­nöklésével husvét után megkezdi. A kormányzó fia négynapos fogházbüntetése párbajvétségért. Horthy Miklós kormányzó István fiát párbajvétségért 4 napi államfog- ház-büntetésre ítélték. Büntetése ki­töltését vasárnap délelőtt kezdte meg j- . i * t n_* 1 — * — i-“ w. ÍACfIl Ó_ zában. ítélet a dollárhamisitók bün- pörében. A budapesti büntetőtör­vényszék a tábla által formai okok­ból megsemmisített ítélet helyett tegnap hozott uj ítéletet. A bünteté­sek enyhébbek, mint elsőizben voltak. A vádlottakat 1—4 évi fegyházra, azonkívül 2—6 millió korona pénz- büntetésre ítélték. Jandrát és Almásií felmentették. Timon Ákos meghalt. A Páz­mány Péter Tudomány Egyetem egyik kitűnősége, Timon Ákos dr. min. tanácsos, egyetemi nyilvános rendes tanárt keddre virradó éjjel 2 órakor 75 éves korában szélhüdés I következtében meghalt. I A magyar—cseh kereskedelmi | szerződés. Tegnap fejezték be az ezévi február havának eleje óta fo­lyamatban levő magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződés tárgyalásá­nak előszöri olvasását. A tanácsko­zás tárgya az 1922. év november 22-én elkészített és eddig rnég nem ratifikált csereszerződés egyes hatá- rozmányáinak revíziója és ennek a szerződésnek vámdij végrehajtás rész­ben való kiegészítése. Ezzel össze­függően a magyar általános forgalmi adó kérdését is tárgyalják. A két delegáció a tárgyalások eddigi ered­ményeit előterjeszti az illetékes kor­mányoknak. A tanácskozásokat előre­láthatólag április vége körül folytatják. A kormány beavatkozása a tatabányai sztrájkba. A sztrájkoló j tatabányai munkások vezetőinek va­sárnapi határozata, amellyel kimon­dották a sztrájknak további folytatá­sát — döntő lépésre késztette a kormányt, amely elhatározta, hogy megbízza Schilling Ferenc kereske­delemügyi miniszteri tanácsost, hogy a helyszínen folytasson tárgyaláso­kat a munkásság képviselőivel. Pödör és Okoiicsányi valószí­nűleg együtt követték el a gyil­kosságot Okoiicsányi Lászlót a ren­dőrség tegnap újból kihallgatta. Meg­állapították, hogy Okoiicsányi Pödört és Dolináit állandóan nagyobb ősz- szegekkel támogatta. Okoiicsányi azt állítja, hogy azért küldött Pödörnek és Dohnáltnak pénzt, mivel politikai megbízásokkal küldte őket Csehor­szágba. A rendőrségen Okoiicsányi szabadítsa ki az elmegyógyintézet­ből s mikor kiszökött másfél milliót és egy öltönyt adott neki. Pödör akkor ékszereket is adott át neki megőrzés végett. Később, amikor a Leirer-ügy napfényre került, a sze- mélyleirás alapján mindjárt gondolta, hogy Pödör a tettes, de nem mert jelentési tenni, nehogy neve össze­függésbe kerüljön az üggyel. Amikor később Pödörrel találkozott egy kar­kötőt, aranyórát és egy gyűrűt adott át neki, amit ö később Pödör leve­lével együtt a tűzbe dobott. Az éjjeli órákban jelentik Buda­pestről: Megállapítást nyert, hogy Okoiicsányi László összeköttetésben állott Baltával és Sagulyval is. Be­bizonyosodott, hogy Okoiicsányi tu­dott a Leirer-gyOkosságról. Azt hiszik, hogy Okoiicsányi Pödörrel bejárt Leirer Amália lakásába és a gyilkos­ságot is együttesen követték el. A csepeli uj rádió-állomás. A csepeli uj rádió-állomást egy ujrend- szerü rádiótelefon-állomással bővítik ki, amelynek felszerelési munkálatai már annyira előrehaladtak, hogy husvétkor már kipróbálják az uj ké­szüléket. A rádió-rendelet életbelép­tetése után a leadó-állomás fogja közvetíteni a magyar közönség szá­mára a külföldi rádió-anyagot. >4 Szanatórium Egye­sület évi közgyűlése Nagykanizsa, április 7 A József kir. herceg Szanatórium Egyesület nagykanizsai fiókja vasár­nap délután 3 órakor tartotta XIX. évi közgyűlését a városháza dísz­termében. Kövesdi Boer Gusztávné elnöknő üdvözlő szavaival megnyitván a köz­gyűlést, kegyeleíes szavakkal párén-, tállá el az egyesület két halottját, Weisz Tivadarnál és Eperjesy Gábort, kik mindketten nem csak lelkes, hanem tevékeny egyesületi tagok voltak életükben. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a számadásokat a népjóléti minisz­ter s az egyesület központja is di­csérő elismerés- mellett jóváhagyta. Elnöknő bejelentette az egyesület UozsUli£vró.ban bcálluíl változásokat. Szigethy Károly dr. és Országh La­jos dr. orvosok helyett ugyanis, azok leköszönése folytán, az orvosi teen­dőket dr. Fodor Aladár, Ney Hugó dr.-ral végzi. Tudomásul vette ezen­kívül a közgyűlés az egyesület tit­kári tisztségének Barbaras Lajossal történt betöltését. Az egyesületnek sikerült értékes műszereket, köztük modern kvarc­lámpát is beszereznie s a legrövidebb Vadember a Dolder előtt (6) Irta: Péchy-Horváth Rezső A maga részéről nem is törődött többé a dologgal. Csak később, ami­kor rendőrök és katonák járták be a környéket, hogy a nevelőnő val­lomása alapján kuttasanak a mezí­telen férfiú nyoma után, jutott ismét eszükbe a majoroséknak az a szörnyű sikoltozás, ami megzavarta őket a gyümölcsösben végzett trágyahordás fontos tevékenységében. Ezzel a megállapítással aztán elér­keztünk ahhoz a ponthoz, amikor a flegmatikus majoros az ő vallomá­sával még egy botot adott a nyo­mozó hatóság közegeinek kezébe, a sok, már meglevő bot mellé, ütni a vadember nyomát. Az emberek bambán, tanácstala­nul néztek össze. VI. Tudományos és laikus kutatások Tschudy-Lüssi ur fölvilágositása nélkül is minden bizonnyal kitalálta már az olvasó, hogy a vadember a rendőrrel elintézett lovagiatlan ügy után végleg és egyszersmindenkorra eltűnt. A föld nyel te-e el, vagy va- iiol még rejtőzködött: senki sem j tudia igazán és hiheíően * megálla­pítani. Csak azt tudták, hogy él és megvan, mert eleven mivoltában látta egy egész sereg ember. És ha él, valahol kell lennie is! A pompás, több kilométernyire kiterjedő erdei sétányok most állan­dóan néptelenek voltak. Nem akadt szülő, aki a gyermekét, feleség, aki az urát és férj, aki az asszonyát beengedte volna a hallgatag, titok­zatosságokat rejtegető erdők mélyébe. Hogyne, hogy ott valahol egyszerre csak eléje toppanjon a mezítelen ember és fejbekólintsa a fütykösével. (Már levelezőlapokat is árultak szerte a városban, egy rémes szőrzetii vad­emberrel rajtuk, amint gyárkétnény- szerü husángjával kupán löttyent egy kirádulót, hogy kettérepedt a koponyája.) Előbb azonban gyökeres átvizs­gálásokat kellett átszenvedniök az óriási erdőségeknek ! Rendőrök, ka­tonák és állig fölfegyverkezett önkén­tes ajánlkozók százai szabályszerű csatárláncban bujkállak keresztül- kasul a pompás erdőket (teljesen tervszerűen kidolgozott katonai uta­sítások szerint, a hadsereg vezénylő tábornoka, Wclrli ur személyes di­rigálása mellett!) A vállalkozó szel­lemű kutatók összenéztek, megko- i pogtathk, megszagláziak a Waid bokraitól a Greifensee fövényéig és a Vrenelisgärtli szelíden kéklő ta­vacskájától Zoliikon szőlöíugosáig minden egyes bokrot, faodvat, víz­mosást, sziklatömböt, patakmedret, szakadékot, mélyedést, hidat, dombot és lyukat, de a vademberre sehol sem akadtak rá. Napokig recsegtek a száraz gályák az erdők mélyében, napokig csipogtak kétségbeesetten a nyugodalmas fészkeikből mozgósí­tott é^eklőmadarak; de avadembeit sehol és soha elfogni nem lehetett. Eleinte az a hiedelem röpdösött az emberek fantázia-terebéíyein, hogy a kutatások csatárlánca talán nem volt eiéggé összefüggő a kompakt és a vadembernek sikerült valahol meglapulnia és az üldözőktől észre­vétlenül elillannia. Ez a gondolat azonban erélyesen elutasittatott, mert a résztvevők határozottan kijelentet­ték (arra a bizonyos bibliai tevére és tüfokra támaszkodva), hogy még csak a gondolata is távol álljon an­nak, hogy a vadember mellett valaki érzéketlenül és süketen elhaladha­tott volna! Akadtak fantáziadus emberek, akik fantasztikusnál csak nevetségesebb tervezgetóseket hoztak Wain ii úrhoz, a vadember kézrekeritésére. Így például volt olyan, aki azt ajánlotta, hogy az Elei hanL nbach kőelefánt­Í925 április 8. időn belül a Röntgen-készülék is meglesz. Kádár Lajos főtitkár olvasta fel ezután évi jelentését. A múlt évben 6 választmányi ülés volt. Az ember- mentő munka, a tüdőbetegségek elleni küzdelem, egy pillanatra sem szünetelt. Az egyesület tulajdonát képező házban, a dispensairban min­den kedden és szombaton megtar­tották a rendeléseket, igen nagy rész­ben teljesen ingyen. Az egyesületet anyagilag támogat­ták a központ, a népjóléti miniszté­rium s a város természetbeni (liszt, cukor, fa síb.) és némi készpénz hozzájárulással. A helyi egyesületek, vállalatok és a tagok adományaiból is sok betegen sikerült segíteni. „Több adomány folyt be — mondja a főtitkár jelentése — a Zalai Köz­löny utján is, mely mindig és min­denben készséggel sietett az ember­baráti tevékenységek segítségére.“ Az egyesület havonta átlagban 30— 40 beteget kezelt s az arra szoruló­kat élelmiszer-segéllyel is ellátta. Az egyesület 1923/24-ben egy mu­latságot, egy pikniket s néhány szak­előadást rendezett. Martinék Gyula pénztáros olvasta fel ezután a pénztári jelentést, mely után a közgyűlés a tisztikarnak a felmentvényt megadta. Az orvosi beszámoló a legköze­lebbi választmányi ülésen fog meg­történni. A közgyűlés az elnöknő indítvá­nyára egyhangúlag hozzájárult Bloch Lászlóné és Ötvös Emilné alelnö- kökké választásához. A választmányt mintegy 50, fele­részben férfi tagokkal egészítették ki, hogy a megalakulása óta megizmo­sodott egyesület megnövekedett er­kölcsi és tényleges munkásságát elő­segítsék. A közgyűlésen elhangzott indít­ványra dr. Szigethy Károly és dr. Országh Lajos orvosoknak az egye­sület kebelében kifejtett működésűkért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. Árvái Adolfné az egyesület tagjai nevében Boer Gusztávnénak, az egye­sület fáradhatatlan elnökének mun­kásságáért köszönetét fejezte ki, mire lelkes éljenzés s az elnöknő köszönő és zárószavai után a közgyűlés vé­get ért. jait fúrják keresztül, mert alighanem üres belülről és ebben az üresség­ben tanyázik a vadember. Volt olyan, aki a Dolder vízesésének környékén, „hallotta“ a vadember csörtetését és volt olyan is. aki a tó vizét java­solta lecsapoltatni, hátha a fenekén valami titkos barlang lehet és abban lakhatik a keresett szörny és esetleg még több alíeregója is. Természetesen megvetően elhes­segették maguktól ezeket a képte­lenségeket mindazok, akik a kuta­tási akciót vezették. De az a tény, hogy a vadember valóban itt volt, itt járt és ennélfogva volt, azaz hogy: van: gondolkodóba ejtette a hatóságokat. De ha van, hát hol lehet ? Csupán arra a körülményre nem gondolt senki a kutatás intézői és lebonyolítói közül, hogy a kutatáso­kat a vadember személyes szerep­lése után csupán huszonnégy óra múlva kezdték meg. Hol járhatott akkorra már az az öles bakugrások­kal haladó bozontos emberrém ?! Hát ha a vadember él köztünk és meg van: hol, mikor, miből és hogyan élhet ? Osember-e vagy csak vadember? És hogyan maradhatott meg elevenen ennyi sok évszázado­kon, sőt évezredeken keresztül ? Le­het: égés volt-e ez egyáltalában? (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom