Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-28 / 143. szám
65. évfolyam, 143. szám Nagykanizsa, 1925 június 28, vasárnap Ära 2000 kspsifi Készpénzzel bérmentesítve Alispánt hivatal Zalaegerszeg 24 uauill Sgatfcssaiőség ti kiadóhivatal Fő-at 5 tetsmiban Tdelon 78, nyomda 11.7. szbns POLITIKAI NAPILAP-^“-^^irinninwmfinrMTifTrrT^iTii rrrarwiii wnnwiiOTi Felelős szerkesztő: Kempeíen Béla iMSHKlKHBMiMNHE&mSNBBSHMSMnHBBBBHHMiM Elöfisdési ára; Egy hón 30.000 karon« Három bár«-. ................. 90.000 korona ARATÁS ( T. J.) Az aranykalászba szökkent acélos búza sűrű, tömött rendekben dűl a verejtékező ember arató kaszájának minden villanására. Péter és Pál napja nevezetes dátum a magyar gazda kalendáriumában. Ekkor kezdődik meg országszerte az aratás napja. Az Istennek bő áldását vagy gyenge termését csak akkor vesszük észre, amikor a gyönyörű, aranysárga búzatáblákon megvillan a fényes kasza pengéje. Tüzelő, forró napsugárban verejtékezve dolgozik napestig a mezőn a szorgalmas munkásnép. Terhes, nehéz munkáját sokszor még éjfélig is kitolja, csakhogy megkeresse, előteremtse magának és az egész emberiség fogyasztásához megkiván- tató egy egész évre való mindennapit: az Isten áldotta kenyeret. Az országban sok helyen az Isten szabad ege alatt csöndesen, vidám nótázás nélkül folyik a munka. Gondterhes barázdák szántják a földmives nép izzadó, verejtékező, forró homlokát, — mert nem sikerült az idei termés. Hasztalanul, hiába küzdött, fáradott! Hiába dolgozta meg az áldott anyaföldet legjobb tudása, fáradhatatlan szorgalma és | megfeszített ereje szerint. Elma- j radt a reménylett isteni bő áldás \ s alig ereszt valami szemet a j csenevész buzakalász. Sok helyen az országban üres, j sovány szalmát csépelnek a ta- 1 nyákon, aminél üresebbet csak j egyes honboldogiió politikusaink j tudnak nagy passzióval űzni a ! képviselőházban még most, a munka napjaiban is, amikor kétszeresen reá van szorulva ez a szerencsétlen ország, hogy minden magyar elme termelő erejét, tehetségének minden szikráját a hazáért áldozza fel. Kietlen, sivár a parlament, annyira szürke, színtelen, rnjntha az utolsó csepp vérét is kieresztette volna az erekből. Ha keressük az általános tespedés és tehetetlenség okát, mélyen le- I sújtó és elszomorító valósággal megdöbbentő és kétségbeejtő | eredményre jutunk. Munkája és fontos nemzetbe- ! j vágó dolga talán sohasem volt a magyar képviselőháznak, mint amennyi elintézetlen és halaszthatatlan vitális ügy reá várakozik. De úgy látszik, hogy a magyar törvényhozó urak sehogy sem akarnak dolgozni; hihetetlen Pató Pál módjára veszik az ország dolgait. Sokszor a halottas szobák ijesztő csendessége veszi körül a tisztelt Házat, (csak néha ver egy kis művihar nagyobb hullámokat.) Elszállott a lélek, a tett vágy, az ambíció a sok milliárdos, fényes palotából. ° Mig hajdan, a megboldogult béke idejében az obstrukció néven ismert nagy, nemzeti küzdelem folyt édes anyanyelvűnk jogaiért, mig dacolt a nemzeti ellenállás az elnyomó bécsi hatalommal szemben s mig semmi i érdembe vágó munkát végezni j nem lehetett, addig elevenek, érdekesek voltak a képviselőház ülései. Hiába, turáni faj vagyunk! j Szeretjük a harcokat, az ingó j bársonyszék kellemes látvány s ! kivétel nélkül lázasan lestük, j hogy hány darab kormányelnö- \ ! köt emészt meg a rendes alkot- j J mányos élet fennakadása. Akkor j nyakig benne voltunk a politi- j kában, mig most érdeklődésünk | megcsappant, figyelő elménk ki- j fáradt s tompa közönnyel szemléljük a közélet siralmas tengő- dését. De nemcsak a tisztelt képviselő urak, hanem az ország különböző részein a polgárok is teljesen jóllaktak úgy a politikával, mint egyes képviselő urakkal s a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkednek. A zűrzavaros pártviszonyok komoly tévedésbe ejtették még a gondolkodó elemeket is s a legmegállapodottabb elvű polgár sem tudja, milyen zászlót kövessen, kit ismerjen el vezéréül? Mióta Bethlen István gróf miniszterelnök genfi utjával sikereket ért el, azóta megerősödött az emberek lelkében az a gondolat, hogy csak az egységes erőben van az összefogó igazi erő s a nemzet őt ismeri el i vezéréül. 1 A nemzet dolgos, munkás életéből vehetnének példát a politika tétlen lustái s még ha nem is biztat a munka eredménye valami nagyszabású sikerrel, akkor is legalább munkára való hajlandóságot lásson az ország: fiaitól! mes versenyre az aranysárga búzatáblákon szorgoskodókkal. Ne csak a haza lásson el bennünket mindennel, hanem egyszer már ő is lásson fiaitól egy kis ellenszolgáltatást. A nemzet vetésében teljék gyönyörűsége minden magyarnak, mert csak igy lesz munkájukon Isten áldása ! Tehát munkára föl! A zöld asztal mellett levők keljenek neElfogadták az indemnitási javaslatot A nemzetgyűlés ülése Budapest, Jinius 27 A nemzetgyűlés ülésén folytatták az indemnitási vitát. Saly Endre: Határozati javaslatot terjeszt be, mely szerint a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt az esküdt- b Íróságak helyreállítására, hatáskörük kiterjesztésére s a kivételes rendelkezések hatályon kívül helyezésére. Pallavicini György őrgróf; A in- demnitásról kapcsolatosan a mező- gazdasági hitel kérdéséről szól. A rövidebb időre a mezőgazdaság részére bocsátott 22 millió aranykorona nagyon drága hitel. Csodálja, hogy a miniszterelnök felhívta a gazdatársadalmat arfa, hogy vegyék igénybe ezt a kölcsönt. Ezután a Beniczky- ügyröl és az „Az Újság“ ügyéről szól — Én Beniczky barátom cselekedetét helytelennek tartom két okból. Először, hogyan vallhatott a titoktartás alól való felmentés folytán, mikor neki felmentésre nem is volt szüksége ? Másodszor helytelen, hogy alkalmat adott arra, hogy vallomása megjelenjék az Az Újságban. A miniszterelnök ugyanazt a hibát követte el, amelyet Beniczky, amikor a kérdést idehozta a Ház elé. Eckhardt kényszerhelyzetbe akarta hozni a kormányi, amikor interpellációt jegyzett be, melyben tiltakozott az ellen, hogy az Az Újságnak visszaadják a nyilvánosságot. Az a véleménye, hogy számos exisztenciát tönkretenni nern lehet és bizonyos abban, hogy a kormány a hibát reparálni fogja. Az indemnitási nem fogadja el. Haller József: Amikor más lapokat romboltak szét, nem tiltakozik az ellenzék, hanem mint a sajtó diadalát könyvelte el. Kifogásolja, hogy a kormány nem engedi meg a keresztényszocialista munkásság szervezkedését. Az indemnitási nem fogadja el. Hegymegi Kiss Pál: Az indemni- tást nem fogadja el. Sürgeti a rokkanttörvény megalkotását. Határozati javaslatot nyújt be a létszámcsökkentés megvizsgálása végett 21 tagú parlamenti bizottság kiküldésére. Szilágyi Lajos a Somogyi—Bacsógyilkosság vizsgálata körül felmerült momentumokkal foglalkozik. Hosszasan foglalkozik a legitimizmus kérdésével. Az államforma tekintetében népszavazást követel. Ezután a tisztviselőkérdésről szól. Az indemnitást nem fogadja el. A következő szónok Kun Béla. A választójog kérdéséről szól és főként a nők választójogával, a titkosság kérdésével és az izgatásról szóló szakasszal foglalkozik. A javaslatot nem fogadja el. Szakács Andor nem fogadja el a javaslatot. Horváth Zoltán a köztársaságiak szervezkedésének betiltása miatt tiltakozik. Elnök ezután az indemnitás vitáját berekeszti. Búd János válaszol a vita során elhangzottakra. A kisiparosság 50 milliárdnál több hitelt kapott. Csáky Károly visszautasítja Györ- kynek a hadbíróságot crt vádjait. Scitovszky elnök ezután szavazásra teszi fel az indemnitási javaslatot, melyet a Ház általánosságban elfogadott. A benyújtott határozati javaslatokat Tamás Józsefnek a tisztviselői fizetésemelésre vonatkozó javaslata kivételével elvetették. Rupertnek a Kádár—Ulain-ügyben beterjesztett határozati javaslatára Vass miniszter kijelenti, hogy az ügy halad a maga utján. A kormányzó beszédéért a kormány vállalja a felelősséget. Ezután az indemnitást részleteiben is elfogadták. Ülés vége fél 9-kor.
