Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-12 / 58. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1925 március 12. Nagykanizsa város közterületburkolási szabályrendelete A háztulajdonosok burkolási, a lakók, bérlők járdajárulékot fizetnek A szabályrendelet a legközelebbi közgyűlés elé kerül elfogadás végett A tanulóifjúság Jókai szobra előtt. A Jókai Centennáriumi Bizottság előterjesztésére gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter elrendelte, hogy a fővárosi tanulóifjúság március 25-én a Jókai szobor elé vonuljon. Az egybegyült ifjak előtt Rákosi Jenő fog beszélni Jókai Mórról. A szombathelyi textilpanama a győri Ítélőtábla előtt. A győri kir. Ítélőtábla tegnap déli 12 órakor hirdette ki az ítéletet a szombathelyi textil-panama ügyében. A tábla részben megváltoztatta az alsóbiróság Ítéletét, mert Kolba Bélát és Weisz Henriket felmentette a megvesztegetés többrendbeli vádja alól. Kolba összes büntetését 2 évi és hat havi fegyházban, mellékbüntetését pedig 10 évi hivatalvesztésben és politikai jogainak hasontartamu felfüggesztésében állapította meg. A kir. törvényszék ítéletének többi részét jóváhagyta. Lcirer Lőrinc ellen — noha még mindig tárgyi bizonyítékok nincsenek — mind erősebb és újabb alapos gyanuokok merülnek fel abban az irányban, hogy a leányt ő ölte meg és ugyancsak ő lehetett az, aki a lakásból hiányzó tárgyakat elvitte. Sok gyanuok amellett szól, hogy Leirer Lőrincet szexuális motívumok késztették szép leánya megölésére. Lotz Károly özvegye meghalt. A magyar festészet nagymesterének özvegye, Lotz Károlyné nyolcvanhét éves korában meghalt. Tegnap temették el nagy gyászpompával a főváros által adományozott Kerepesi- temetői sírhelyre. Vasutasok nagy-gyülése. A keresztényszocialista vasutasok a régi országházban nagy-gyülést tartottak, amelyen a magyar vasuíasság sérelmeit tárgyalták. Szóvá tették, hogy a fizetési előleget a kormány még mindig nem terjesztette ki a vasutasok részére, panasz tárgyává tették a fizetésrendezés késedelmét, az üzemi jutalékot, stb. stb. A vasutasok kérelmeiket határozati javaslat alakjában fogja egy vasutasküldött- ség a kereskedelmi miniszternek átadni. Jegybankforgalom. A Magyar Nemzeti Bank jegyforgalma a március 7-i kimutatás szerint, a február 28-i állománnyal szemban 163.2 , milliárddal csökkent. A csökkenés ] az állami girókövetelések 237.7 j mi.liárkos emelkedése révén állt elő, ezzel szemben az egyes girokövete- lések tétele 32.9 milliárdos csökkenést mutat, úgy, hogy végeredményben a giróállomány emelkedése 204.8 milliárd koronát tesz ki. A leszámítolási üzletágban 10.6 milliárd apadás mutatkozik. Az állami adósság márciusi részlete folyamán az állam 849 millió koronát törlesztett. Az egyéb tartozások tétele alatt 4 milliárd befizetés történt, ellenben devizák és valuták vásárlása révén 30.7 milliárd, az egyéb követelések növekedése folytán pedig 26.Ö milliárd pénzjegy került forgalomba. KÖLFÖLBI HiflEiC Tudomásul vették Smiih jelentését. Genfi jelentés szerint a nép- szövetségi tanács tudomásul vette és elfogadta Smith Jeremiah népszövetségi főbiztos jelentését és annak a reményének adott kifejezést, hogy a magyar kormány ezután is szorosan együtt fog működni a főbiztossal Magyarország talpraállitásán. Magyar- osztrák kereskedelmi tárgyalások. Husvét után Budapesten folytatódnak a Magyarország és Ausztria között megkötendő kereskedelmi szerződések ügyében a tárgyalások. Fürdő-utazási kedvezmények Cseh-Szlovákiában. A köztársasági Fürdőintézmények Szövetségének köz gyűlésén a kormány képviselője bejelentette, hogy a vasutigazgatóság úgy a belföldi, mint a külföldi fürdő- - látogatóknak 33% meneídijkedvez- ményt ad mind az utazás, mind pedig a hazautazásnál. Szerb-görög szerződés. Béig rúdból jelentik: Az uj szerb-görög szerződésre vonatkozó előzetes megbeszéléseket Athénben befejezték. A delegációk megállapodtak abban, hogy a legközelebbi tárgyalást március végén Belgrádban kezdik meg. Nagykanizsa, március 11 Megírtuk, hogy a városi tanács elkészíttette s a jogügyi bizottság véleményezése mellett a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlés elé terjeszti Nagykanizsa város közterük- j leinek, utainak, tereinek, járdáinak burkolásáról szóló szabályrendeletet. A város közönségét, háztulajdonosokat és lakókat egyaránt érdeklő szabályrendelet főbb pontjait a következőkben közöljük: Az állami és vármegyei kezelésben levő utak kivételével Nagykanizsa területén közterületek burkolása és ezek fenntartása a város kizárólagos joga. A városi tanács engedélyezése nélkül tehát senkinek sem szabad közterületen burkolatot lefektetni, vagy azon változtatásokat eszközölni. A közterületeken lefektetett burkolat minden esetben a város tulajdonát képezi. E szabályrendelet életbelépte előtt épített járdák anyaga a telek tulajdonosáé, fenntartásuk, rnig a város át nem veszi, a ház-, illetve telektulajdonosokat terheli. Utak, terek, járdák burkolását és ennek módját a város képviselőtestülete határozza el. A város által elsöizben eszközölt mindennemű burkolás után — mégpedig kocsiutaknál egy-egy oldalon legfeljebb 4 méter szélességig — a felmerülő egész burkolási költség a járdaszegély és csatorna költségeivel együtt az illető közterület mentén fekvő ingatlanokat és azok hozadé- kait terheli és a városnak burkolási járulék címén megtérítendő. Adómentességet etekintetben figyelembe venni nem lehet. A burkolási járulékot a tanács a munkálatok befejezésétől 6 hónapon belül kivetni tartozik s ugyanezen határidő alatt kell kibocsátani a fizetési meghagyásokat. A burkolási járulékokat közadók módjára közigazgatási utón hajtják be. Fizetési határidő a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap. A követelést ennek letelte után fellebbezésre, panaszra, halasztásra, részlet- fizetési engedélyre való tekintet nélkül telekkönyvi bekebelezés utján biztosítják s ettől kezdve késedelmi kamatot is kell az összeg után fizetni. A burkolási járulékokról a városi adóhivatal nyilvántartást vezet, melyet a felek is megtekinthetnek s melyre vonatkozólag ugyanott az érdekeltek szóbeli felvilágosításokat kaphatnak. Ugyanitt 1 aranykoronáért igazolványt kaphat bárki arról, hogy valamely ingatlant terhel-e és mennyi burkolási járulék. A városi tanács kérelemre méltányos esetekben legfeljebb 2 évre terjedhető fizetési halasztást vagy részletfizetési engedélyt adhat bekebelezés és késedelmi kamat-fizetés kötelezettsége mellett. A fizetési meghagyás ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fel- lebezni lehet a vármegyei bizottsághoz, innét a közigazgatási bírósághoz. Az utak, terek, járdák burkolásának elhatározása I. fokon a városi képviselőtestület, II. fokon a vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése, III fokon a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. A járdafenntartási költségeket a város közönsége a járdajárulékokból fedezi. A lakók a járdajárulékot a lakás és egyéb helyiségeknek a házadó szempontjából megállapított bérösszege alapján fizetik. Üres telkek, kertek, ipartelepek, középületeknél a hozzájárulás alapját becslés utján állapítják meg. A becslő bizottság elnöke a városi tanács egy tagja, tagjaia városi képviselőtestületnek a közgyűlés által évenként kiküldött 2 tagja, a műszaki tanácsos és a főszámvevő. A becsléshez az érdekelt felet is meg kell hívni, aki szakértőt is alkalmázhat. A bizottság véleménye alapján a járulékot a tanács állapítja meg. A sanda varjú Irta: Barbarits Lajos (2) Igaz, hogy azóta ő is megözvegyült, meg a Terka is férjhez ment. Azt ott is hagyta az ura, elment Amerikába, ahol hamarosan elvitte valami furcsa bogárcsipés. Mégis röstellette nagyon és szidta magában azt a sandaszemü pápista varjut, amelyik addig kerülgette, mig ide- babonázta a keséket. Terka nézte egy darabig, aztán nem állta meg szó nélkül. — Lám, lám Andris bácsi, kend is csak szekér után gyalog talál ide mifelénk . . . Kerüljön hát beljebb erre a nagy ijedtségre! Dühösen szipákolta Andris bácsi a pipáját, de csak sehogyan sem akart magához térni az sem. Pedig az utolsó szál gyufáját is rágyújtotta az imént. Aztán, amint úgy oda sandított félszemmel a Terka felé, úgy érezte, hogy meg is szomjult a nagy igyekezetben, ami elhozta idáig. Ki is izzadt, meg is fázott. Meg a tisztesség is úgy hozza magával, hogy beenézzen a csárdába, ha már egyszer ez a kölyök kapta el a lovait, hogy ne kelljen utánuk hazáig szaladnia. Nagyot nyelt Andris bácsi, aztán csak nekiegyengette a lábát és morcosán, jobbra se, balra se nézve, .beballagott az ivóba. Még a füstös lámpa is ugyanúgy ferdén lógott a mestergerendáról, mint régen valamikor, mikor még nem ment el ilyen keményen a Terka mellett, hanem csípett egyet rajt amúgy legényesen, a Terka meg évődve ütött a kezére, mert — mi tagadás! — jólesett neki az Andris kötekedése; jobban, mint akárki másé. Csakhogy az régen volt. Úgy ült le most Andris bácsi a kemence mellé, mint akit fejbe kólintották. — Adj Isten! — ezt is csak úgy bökte oda, mintha többet sem akart volna szólni, mig itt lesz. Úgy látszott, hogy a pipáján kívül nem is érdekli semmi. Terka szaporán sürgött-forgott a söntésben, meg a konyha táján. Bort hozott, olyant, ami a ritka vendégeknek jár csalogatónak. Piroskockás, frissen vasalt térítőt tett a kecskelábu asztalra. Egy-más ha- rapnivalót U keritett hirtelenében. Aztán nem szólt semmit. Csak odaült az asztal végéhez és nézte, hogyan szürkülnek a kicsiny ablakok, amint lassan vánszorog előre a ka- kukos-óra valamikor aranyos régen lekopott mutatója. Andris bácsinak határozottan Ízlett a harapnivaló. Nem is csoda. Ebédet is csak úgy kutyafuttában evett a tarisznya fenekéről. A terített asztaltói is elszokott régen. A bortól is. Meg attól is, hogy valaki nézze, jól esik-e a falat, keíi-e még valami hozzá. Csak szólni nem akarődzott. Meg valahogyan indulni sem volt már olyan sietős. Mikor kiürült az üveg, megeme- liníette s odakoccantotta egy kicsit az asztalra. Ez annyit jelentett, hogy hozhat még egy pár kortyintásra valót a Terka. Hozott is szaporán, aztán már közelebb is ült le valamivel az öreghez. Andris bácsi jó- izüt húzott az üvegből, aztán a pipája csutorájával kétfelé igazította a bajszát, meg is törülte egy kicsit a mutatóujja bütykével, egyet-kettőt reszelt a torkán, mustrálgatta a ma- gasnyaku, szélesszáju üveget, mig azt vette észre, hogy megbicsaklott a tekintete és odamaradozott a Terka fehérbabos piros keszkenőjére. — Régen volt itt, Andris bácsi! kezdte meg elsőnek az asszony, mert sehogyan sem bírta már, hogy vendég mellett csend legyen az ur a csárdában. — Bizony ! — hagyta rá az öreg, de olyan kelletlenül jött elő a száján a szó, mintha berozsdásodott volna a torka. Megint hallgattak egy sort. Andris konokul nézett valamit a pipája füstjén keresztül. Ki tudja, mi mindent látott mögötte. Terka meg a köténye sarkán talált valami elgondolkodni valót. Aztán megint csak ő kezdte. — Igyék! . . . Nem Ízlik? Andris bácsi megránditotta a vállát, vizsgálódva nézett bele az üvegbe, aztán csak úgy odavetette: — Hát. . . jobbat is ittam már. — Régen volt az! — sietett belekapaszkodni a nehezen kicsikart szóba az asszony. Elszokott tőle Andris bácsi azótátul. — Lehet... Ezen aztán megint talált Andris valami sokáig gondolkodni valót. Aztán csak megmarkolta az üveg nyakát, mintha haragudnék reá ; egy darabig csak nézegette, majd neki- duráíta magát és csak azért sem vette el a szájától, mig fenékig meg nem felelt neki becsülettel. — Egészségére, Andris bácsi! — Adja Isten! Hanem — most aztán megoldódott az öreg n yelve — bácsi az öregapád. Mióta lettem én annyival vénebb tenálad? Mert el- nyüttem egy asszonyt — Isten nyugossza ! — meg nem sodrom csiklandósra a bajszom ? A csárda fölött se visszafelé ment a nap azóta. — Nem ám, Andris! Tizenhat éves voltam akkor. Most meg már föle van a harmincnak is . . . A ház körül mi újság? (Vége köv,
