Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-06 / 53. szám
a ___— gésb en áll azzal az állapottal, amelyben vagyunk. Mindig helyeselte, hogy a pénzügyi kormányzat elene volt az inflációnak azonban megérti, hogy nem tudták megszüntetni az okokat, ámelyek erősebbek, mint az emberek. — Az államháztartás igen szomorú körülmények közt volt és ezért nem tudtak eredményt elérni a pénzügy- miniszterek. — Egyes országokban az infláció odáig ment, hogy teljes abszurdummá lett. Az adózásról és az adókategóriákról szólva azt vitatja, hogy egyes társadalmi osztályok a nagy adók következtében igen súlyos viszonyok közé jutottak. Az a beszéd, amelyet Bethlen István gróf miniszterelnök február 1-én tartott, rendkívül jelentős volt. Azt mondotta a miniszterelnök, hogy gazdasági egyensúlyunk nem lesz fenntartható, ha a gazdasági rekonstrukciót nem tudjuk végrehajtani. Ezeken a padokon — mondja tovább Ernszt Sándor — hosszú ideig kíméletesek voltunk a földreform kérdésében. A jelenlegi körülmények között nem engedhetjük, hogy a tőzsde az aranymérleg kérdésében szabad játékot űzhessen. Több mint tizenöt hónap múlt el azóta, hogy Németországban az aranymérleg kérdését rendezték, de nálunk még mindig bizonytalanságban vannak az emberek. Magyarország bírái szeretnék egyszer már azt is tudni, hogy miként állunk a valorizáció kérdésével. Azt látja, hogy az ellenzék egy része távol tartja magát a nemzetgyűléstől és úgy az országban, mint a külföldön igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha lehetetlen volna számára egyetlen íeiKiismetere^ ptíliiiKÚs'scrri fogja átadni ezt az országot a radikális politikának. A baloldal felől azonban rendkívül türelmetlen politika folyik. Talán sehol az egész világon nincs annyi személyeskedés mint nálunk. Egy diákelőadás története Irta: Nagy Lajos (2) Jókai Etelka volt, Jókai Károly leánya, Jókai Mór és Váli Ferencné unokahuga. Nyaranként ott szokott tartózkodni az „Eszter néni“-éknél. Hát hiszen lejött ő hozzánk néha- néha egyébkor is! És miért éppen most? Én annyira megzavarodtam a „darabom“ olvasása közben, az arcom annyira elpirult, hogy egy tizenhat esztendős kamasz tuléleí- piros arcának megfestéséhez bátran modellnek állhattam volna valamelyik festő elé. Jókai Etelka nem volt még egészen tizenhét esztendős. Ideális szőke női szépség és egész lényén elöm- lött az a családi szelídség, mi az egész Jókai nemzetséget jellemezte. S hogy a korát jóval túlhaladott irodalmi műveltséggel birt, — ezt se vehetjük nála valamelyes speciális jelenségnek; hiszen az is családi vonás volt a Jókaiaknál. S eme tulajdonsága rökönyitett meg engem. Mikor a felolvasást az ő bejövetelével félbeszakítottam, a női kíváncsiság egyenesen odavezette őt hozzám és . . , én engedtem, hogy kezemből kivegye a kéziratot, ügy reszkettem, mint a nyárfalevél. Átfutott egy-két lapon a tekintetével. Azt hiszem, azalatt azok a betűk is táncoltak, amelyekre szemét vetette. ZALAI KÖZLÖNY 1925 március 6. A házszabályrevizióról szól ezután, jogunk volt hozzányúlni a házszabályokhoz és senki sem mondhatja, hogy azért tartja magát távol a nemzetgyűléstől. Nekünk kötelességünk volt a házszabályrevizióját keresztül vinni, mert láttuk, hogy erre feltétlenül szükség volt. A képviselők távolmaradására a házszabályrevizió nem lehet ok. Helyesnek tartja, hogy a miniszter a választójog reformját összekapcsolta a házszabályrevizióval kapcsolta a házszabályrevizió kérdésével. Minden politikus olyan választójogot fogadhat el, amely legjobb meggyőződése szerint megfelel a nemzetgyűlés érdekeinek. A külpolitikai kérdésekről szól ezután. Külpolitikailag izoláltak vagyunk, sehol sincs barátunk. Bizonyos sikereket mutathat fel külpolitikánk, mint amilyen a velencei konferencia, a soproni kérdés, a népszövetségbe való felvételünk, a külföldi kölcsön megszerzése, de a gyűrű még mindig meg van körülöttünk. Beszéde végén az orosz szerződésről szól. Nem tartja helyesnek a szerződés megkötését és figyelmezteti a miniszterelnököt, hogy kár volt siettetni ezt a kérdést, amikor a körülöttünk levő államoknak ez nem volt sürgős. Nem lát okot arra, hogy Magyarország tűhegye magát az erkölcsi imposszibiiitáson. A javaslatot elfogadja. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A nemzetgyűlés holnap délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ü J - 3 m p i ek. .uaiúr e n TK n. u olvasása, továbbá az apropriációs javaslat vitájának folytatása, a tejtermékek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat és több mentelmi ügy szerepel. Az ülés d. u. 2 óra után ért véget. BELFftLDI HillEK A külügyminiszter beteg. Scitovszky Tibor külügyminiszter öccsének, Scitovszky Bé1* a nemzetgyűlés elnökének t saságában tegnap délután í metországba utazott, hogy né | met specialistákkal konzultálta; ;.’ • j magát s gyógykezelés céljából | Németországban is maradjon, A külügyminisztérium ügyeit ideiglenesen gróf Bethlen István miniszterelnök vezeti. Leirer Lőrincet átvitték a Markó-utcába. Tegnap délután szállították át a leánya meggyilkolásával gyanúba fogott Leirer Lőrincet az ügyészség Markó-utcai fogházába, ahol átadták az ügyre vonatkozó i összes iratokat, 270 darab jegyző- könyvet is. Leirer még mindig es- küdözve hangoztatja ártatlanságát. Tegnapelőtt, az ügyészség előzetes letartóztatási végzésének felolvasása után, a rendőrség mégis megengedte, hogy egy püspök ismerőse bemehessen cellájába és meggyóntassa. Leirer Lőrinc a gyilkos nyomravezetőjének kitűzött jutalmat 10 millióról 20 millióra emelte fel. A Lőbl-gyilkosság főtárgyalása. A Dob-utcai Lázár-kávéházban lefolyt haláíosvégü verekedés tettesét, Lobi Józsefet, mint ismeretes^ a kir. ügyészség szándékos emberölés bűntettével vádolta meg. Lőbl ügyében a büntető-törvényszék Krayzell-ta- nácsa 16-ra tűzte ki a főtárgyalást. Az aggteleki cseppkő-barlang megmentése. Putnoky Móric nemftgSULés-‘ #tfróri&z^n'méfszánf uieien fekvő aggteleki csepokő- barlang pusztuló természeti szépségeinek és csodáinak megmentésére. Klebelsberg Kunó gróf ma délelőttre ezügyben ankétot hivott egybe a kultuszminisztériumba. Városi, üzemi tisztviselők és nyugdíjasok nem kapnak segélyt. Budapestről jelentik: A minisztertanács február 20-iki ülésén hozott határozata alapján, a kormány 1925 évi 1400/M. E. számú rendeletével az állami közigazgatási alkalmazottaknak, valamint a honvédség, vám- j őrség, folyamőrség havidíjasainak és altisztjeinek, továbbá a csendőrség és rendőrség tagjainak, március 1-én tényleges szö.b L Aj állottak, ekkori egy hónapi fizetésük 75%-át kitevő segélye két egyenlő részletben kerül kifizetésre. Az első részlet március 15-én, a második május 15-én esedékes. A vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak szintén részesülnek ilyen segélyben, úgyszintén, csak kisebb mértékben, a fizetés-kiegészitésben részesülő tanszemélyzet. Mesterkanonok-beiktatás.E’jgerből jelentik: Csütörtökön délelőtt fél 10 órakor iktatták be Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő, kincstári főtanácsost, az egri székesfőkáp- talan első mesterkanonoki székébe. A beiktatási ünnepélyen megjelentek a káptalan tagjai, Almdssy László, az egységespárt ügyvezető alelnöke, Zsitvay Tibor, a Ház alelnöke és még számos képviselő. Ebert elnök temetése. Nemcsak Heidelberg város, a temetkezés színhelye, az elhunyt Ebert elnök szülővárosa, hanem a birodalom messze tartományainak százezrekre rugó népe kisérte tegnap délelőtt utolsó útjára, a „Deutschland, Deutschland über alles“ hangjai és nagy pompa mellett a német birodalom első elnökét. Azok a hírek, melyek szerint az elhunyt birodalmi elnök temetése alkalmából tartott gyászünnepségek során wt Óvintézkedések folyamán több embert megonetc és mintegy ezret megsebesítettek volna, teljesen légből kapottak. Csupán egy haláleset történt, mintegy 12 ember megsebesült, akiket a tömeg feldöntött. Több száz ember elájult, illetve elszédült a tömegben. * Aztán elmosolyogta magát. r Micsoda megbocsátó, biztató, életre- támasztó csodamosolygás volt az 1 Negyvenhárom esztendő óta kiséri a leikemet. És megszólalt azon a szépséges ezüstcsengésü hangján. — Színdarabot irt, Lajos? Csend . . . — Talán elő akarják adni? Jakab Paii fészkelődik. — Én is le fogok jönni az előadásra. És ha rosszul adnák elő, büntetésből megmondom a Móric bácsinak. . Mosolygott és egyre mosolygott. En pedig már-már elpityeredtem Ő megsimogatta a fejemet. Látta a könnyeimet. — No csak nem fog sírni, maga nagy gyerek! Hiszen amint látom, egészen jól sikerült a „dramatizálás“. S ki fogja Debora nénit előadni ? Hát Esztikét? És Sonkolyi Gergelyt? Es hogyan csinálják meg egy kis diák-szinpadon a farkasverem-iele- netet ? Aztán leült. Szépen elmagyarázta, hogy ez a szerepkör ilyen előadást, amaz pedig olyan természetű művészetet kíván. Jakab Palinak kiosztotta Debora nénit, Hajdú Jancsinak aki nyalka viseletű gyerek, a jogászt’ Sonkolyi Gergelyt Fábián Jánosnak; Esztike szerepével azonban megakadt. Én azután a félelemtől remegve elárultam neki, hogy arra a szerepre Johannidesz Dénes nevű diáktársunkat fogjuk felkérni, akinél szebb Esztikét még elképzelni sem lehetne. Ismerte, — No az a fiú csakugyan jó lesz 1 Mikor igy nagyjából megállapodtunk a főszerepekre vonatkozólag, a kisasszony felkelt. — De Lajosi Magának engedélyt kellett volna ám kérni Móric bácsitól a Sonkolyi Gergely cimü novellájának felhasználásához. — Nem tudtam kisasszony, hogy ilyen engedély szükséges. — Oh, nem lesz baj 1 A fő, hogy jól előadják. Megnézem s lejön velem Mari néni is valószínűleg. Tiszteletteljesen üdvözöltük mindnyájan, mikor eltávozott. Szavának állott. A két hét alatt betanult s „Esztike“ címen előadott, színdarabnak gyúrt Jókai novellát végig nézte Mari nénivel (özv. Peti Józsefnével) együtt. Hanem mikor az előadás után velem, ki a darabot súgtam, találkozott,- tréfásan megfenyegetett és mosolyogva azt mondta, hogy az előadás jövedelmének egy bizonyos részét szerzői tiszteletdij" címén a Móric bácsinak keli ám küldeni! Jakab Pali is hallotta. Ő volt a pénztárnok. Elővette a zsebkendőjét és annak tertalmát, egy csomó tiz- krajcárost és vagy 30 darab négy krajcárost az asztalra öntötte. Jókai Etelka hangosan felkacagott. — Maga csacsi! Hiszen nem mondtam komolyan 1 Hanem pár hónap múlva volt nagy drukkolás a Váli diáktanyán. Egy szomorú halálesettel kapcsolatosan. Meghalt Jókai Eszter, a Váli bácsi áldott emlékezetű felesége. Én már csak azokra a szép nagy ezüst tallérokra emlékszem, amikkel a halott szemeit betakarták. Az udvar szűk lévén, a koporsót az utcán állították fel a temetési szertartás alatt. Ott volt a temetésen a halott bátyja, Jókai Károly komáromi ügyvéd, a leánya Etelka kisasszony (aki később Ihász Lajos veszprémmegyei nagybirtokosnak lett a felesége) a halott öccse Jókai Mór és akkor még élő felesége a szoborszép termetű Laborfalvi Róza. Persze, hogy mi is ott voltunk 1 A diáktanya hat diákja, szolidáris testületként egy helyen szorongva egymás mellett. Hejh, de hosszúnak tetszett nekem az a szertartás! A Papp Gábor püspök imájának és Kiss Gábor pápai pap gyászbeszédének csak nem akart vége szakadni . . . Mindig Jókait néztem. S mikor egyszer-egyszer az ő gyermekiesen szelíd tekintete reám vetődött, (dehogy reám! Csak általában tekintheted a tömegre, mely irányban én is állottam,) folytonosan attól féltem, hogy egyszer elengedi a felesége karját, odalép hozzám és egy egészséges barackot nyom a fejem búbjára. — Hát te lurkó 1 Ide mertél jönni? Most mindjárt hátrakötöm a sarkadat 1 Megérdemeltem volna tőle. Mert az első színdarabomat az ő Sonkolyi Gegelyéből plagizáltam. (Vége.)
