Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-05 / 52. szám
ZALAI KÖZLÖNY Í92S március 5. 9 kismértékben foglalkozik. De igy volt ez a nyugati államokban is. Az 1895. évi párisi kongresszus tárgyalta ezt a kérdést s pár évvel később nemzetközi egyezményt létesítettek a leánykereskedelemre vonatkozólag. Az utóbbi tiz év alatt visz- szaesés tapasztalható. Még mindig nagy számmal vannak külföldi bűn- tanyák, ahová magyar nők kerülnek. Egy világjáró hazánkfia, aki tanulmányozta a vengerkák éietét. levelet irt, amelyből szomorú dolgokat lehet megtudni. Meg lehet állapítani, hogy az olasz városok szűk sikátoraitól kezdve Argentínáig magyar leányokat lehet találni. Részleteket olvastam a levélből, mely szerint Triesztben magyar leányokkal találkozott, akik közt nemcsak parasztleányok és cselédleányok voltak, hanem varróleányok és táncosnők is, sőt akadt közöttük egy vidéki kereskedő elvált felesége is. Ezek a nők egy Müller, Nikovai, Fehér és Bárány nevű ügynököket emlegetnek, mint akik kicsalták őket. Rettenetes, mondotta tovább az előadó, hogy nap-nap után megtörténhetik, hogy fiatal leányokat lelketlen kufárok összevásárolják és kiviszik a határon túlra, hogy eladják őket. Egy jelentés beszámol arról, hogy Hongkongban és Sanghaiban 8—10 ezer fehér nő él különböző éjjeli mulatókban, kiket ezek a leánykereskedők szállítottak oda. Sajnos, sem hivatalosan, sem társadalmi utón nem teszünk semmit a leány-kereskedelem megakadályozására. Igaz, hogy keveset is tudnánk tenni, mert ehhez előbb nagy nemzetközi organizációt kellene teremteni, amihez Magyarország most nagyon szegény. Ezért kell örömmel fogadni a javaslatot, mely szerint 25 állam fogott össze a leánykereskedelem ellen. Kéri a javaslat elfogadását. A Ház a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja. Ezután a házasságok érvényessége és a kiskorúak gyámsága tárgyában kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása kezdődött. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadták. Ugyancsak vita nélkül elfogadták a polgári eljárás tárgyában kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Nemes Bertalan előadó előterjesztése után Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetéről szóló törvény egyes rendelkezéseit módosító törvényjavaslat tárgyalása következett ezután. Nemes Bertalan előadó rámutatott az alaptörvény nagy fontosságára, amely a hatezer tagot számláló ügyvédi társadalom gyám- és nyugdíjintézetének alapjait biztosította. Majd több jelentés előterjesztése után áttértek az interpellációkra, melynél Homonnay Tivadar a csecsemőkórház ügyében és Csík József a tatabányai sztrájk tárgyában interpellált. Tass népjóléti miniszter megnyugtató válasza után az ülést délután 3 óra után bezárják. A Rote Hilfe pénze és a magyar szociáldemokrnták Politikai körökben élénk szóbeszéd tárgya a szociáldemokrata pártnak a Rote Hilfe közvetítésével Moszkvából kapott pénzsegélyének ügye. A kérdéssel kapcsolatban általában az a szóbeszéd alakult ki, hogy e bonyolult kérdésnek minden részletét a legszigorúbb vizsgálat tárgyává kell tenni, mert lehetetlennek tartják, hogy egy magyarországi politikai pártnak a szovjettel való összeköttetése minden konzekvencia nélkül maradjon. Az egységespárt értekezlete Az egységes kormányzópárt tegnap este értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai és Bethlen miniszterelnök is megjelent. Szóba kerültek a vidéken előforduló adóztatási panaszok. Majd áttértek a választói jog kérdésére is, azonban a miniszterelnök jelentése után elhatározták, hogy azt a keddi pártértekezleten fogják részletesen megvitatni a főrendiházi javaslattal együtt. A kisebbségek jogai Sok szó esett a Ház folyosóján a nemzetgyűlés ülésének megnyitása előtt Szcitovszky Tibor külügyminiszternek tegnap elhangzott energikus beszédjéről, amelyben Zsilinszky Endre interpellációjára válaszolva, pellengére állította Duka cseh külügyminiszternek az erdélyi kisebbségek sorsára vonatkozó állításait. Politikai körökben egyébként érdeklődéssel tekintenek a Népszövettséggel e tárgyban teendő lépések elé, mert szinte erkölcsi lehetetlenségnek tartják, hogy a Népszövetség, minta kisebbségek védelmezője, ezután is süket fülekkel fogadja a magyar kormány tiltakozását az oláh kormány eljárása ellen. BELFÖLBI HÍREK A volt föídmiveíésügyi miniszter emlékműve. A belügyminiszter a Nagyatádi emlékbizottság végrehajtó bizottságának megengedte, hogy nagyatádi Szabó István emlékművének felállításához szükséges anyagi eszközök megszerzése céljából 1924. évi december 20-tól számított egy évi időtartamon át gyüj tőivekkel Magyarország egész területén pénzbeli adományokat gyüjthessen. Országos gyűjtés a Gyermekszanatórium javára. A belügyminiszter megengedte, hogy a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület a szegénysorsu, beteg gyermekek gyógykezelésére létesítendő intézet fenntartásához szükséges anyagi eszközök megszerzése céljából folyó évi április hó 15-től számított egy évi időtartamon át gyüjtőivekkel az egész ország területén pénzadományokat gyüjthessen. Leirer Lőrinc előzetes letartóztatásban. Leirer Lőrinc leánya meggyilkolásával vádolt budapesti háztulajdonos, kit a rendőrség őrizetben tart, ma reggel a rendőrségen azt a kérelmet terjesztette elő, hogy hívjanak papot, mert gyónni akar. Ennek a kérésnek teljesítését azonban elutasították, mert azt akarják, hogy törjön meg és ezért nem akarják, hogy gyónással könnyítsen a lelkiismeretén. Egyébként az ügyészségről ma átjött az ügyész a rendőrségre, akivel megfogják beszélni Leirer íogvatartása ügyében teendő intézkedéseket. Tegnap este nyolc óra után egy rendőr felkisérte az öreg Leirerí dr. Katona államrendőrségi főtanácsos szobájába, ahová Soóky kir. ügyész is eljött, aki Leirer előtt kihirdette az előzetes letartóztatásáról szóló határozatot. Leirer felfolyamodással élt a letartózíatási határozat ellen. Majd odafordult az ott tartózkodó dr. Sándor védőjéhez és emelkedett hangon azt mondotta neki: Esküszöm az élő Istenre, hogy ártatlan vagyok l A nyugatmagyarországi köz- alkalmazottak illetményei. Magyarország és Ausztria közt tudvalévőén egyezmény jött létre arra vonatkozólag, hogy a trianoni béke- szerződés által elcsatolt Nyugat- Magyarországon lakó állami alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák illetményeit a jövőben Ausztria fogja folyósítani. E rendelkezésről szóló törvényjavaslatot a nemzetgyűlés tegnapi ülésén egyhangúlag elfogadták és mint értesülünk, az osztrák nemzetgyűlés már ratifikálta február 23-án tartott ülésén. Ezzel már elhárult minden akadály annak utjából, hogy az Ausztriához csatolt Nyugaí-Magyarországon élő magyar állam alkalmazottak és nyugdíjasok jogos illetményeikhez hozzájuthassanak. Katolikus nap Hódmezővásárhelyen. A Délvidéki Katolikus Nép- szövetségi Csoport a hódmezővásárhelyi osztály vezetésével Hódmez vásárhelyen katolikus napot rend amelyen a központból Huszár Kár v a nemzetgyűlés elnöke, Ernst Sámk r prelátus, Cetter Jenő és Frühv irt Mátyás nemzetgyűlési képviselők vesznek részt. A hódmezővásárheiv,1 katolikus napon nemcsak Hódmezővásárhely katolikusai, hanem a E íi- Tiszántulnak katolikus szervezetei is részt fognak venni. Elitélték Wolff Károly rágai mazóját. A budapesti büntetőtől- vényszéken tegnap tárgyalták a „Népszava“ egy sajtópörét. Pfeif : • József kéményseprősegéd (!) ugyan.. egy „cikkben“ Wolf főt úgy aposztrofálta, mint „a lista hamisítási botram' főhősét“. A tárgyalási elnök több kérdést intézett a vádlotthoz, hogy megállapítsa, vájjon tényleg ő-e a cikk „írója.“ A bíróság végül Pfei Józsefet rágalmazás vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért 3 hónapi fogházra és 10 millió korona pénzbüntetésre Ítélte. Egy diákelőadás története Irta: Nagy Lajos A múlt század nyolcvanas éveinek legelején történt. Az akkori „Hosszu-utca“, most Jókai Mór utcában a mizeriek kórházával szemben feküdt egy fehérre meszelt családi ház. Nagytiszteletü Váli Ferenc preparandiai igazgató ur tulajdona volt. A diákság csak „Váli bácsi“- nak nevezte. Ritkaságszámba menő áldott lélek volt az öreg ur. Olyan diákszerető szivet aligha produkál többé a pápai almamáter! Az udvar felső részén levő épületben Váli bácsi lakott a feleségével és özvegy Peti Józsefné nevű leányával. Az öreg Váli Ferencné meg hát szintén nem lehetett valami házsártos matróna, hiszen a legszelídebb lelkű és legkedélyesebb érzelmű magyar költőnek: Jókai Mórnak volt a testvérnénje Jókai Eszter. A keskeny udvar legalsó részén állott egy kisded, egyszerű ház, egészen a Tapolca folyócska \ íján. Abban a kis házban húzódott meg hat diákgyerek és Vajda Pál, a házmester, aki mint állandóan leendő intellektuelekkel érintkező egyén, a ■$zücsmesterségévcl nagyon is ősz- j ! szeférő, irodalmat rendkívül szerette. Én is abban a házban laktam, mint első éves „prepa.“ Negyed- magammal az egyik szobát foglaltuk el, Vajdáéknál pedig a családdal együtt két más diák lakott. A kis ház utcafelöli oldalán terpeszkedett egy hatalmas szederfa, mely különösen a szederérés idején állandó tartózkodási hely volt a Váli bácsi diákjainak. Sőt a Gózon Kálmán a nagy „magoló“ hírében álló lakótárs legtöbbször az eperfa egyik izmos ágának lombjai között, könyvvel a kezében ropogtatta a latin verset : „Dies irae, dies illa, Solvet saecium et favilla!“ Az öreg Váli bácsi le-lesétált körülnézni a discipulusok között; ilyenkor gyakran hallotta, (persze csak nyári időben) ahogy egyik- egyik szorgalmasabb diákj'a a szederfán kétségbeesett elszántsággal dekünálta: „Jupiter, Jovem, Jovis, Jove .. A másik ágon meg egy ökölnyi nebuló a conjugátió nehéz szabályaival viaskodott s úgy összetörte az „amare“ igét, hogy a latin nyelv tanárának óráján másnap délelőtt a legklasszikusabb szektmdára felelt le belőle. i Hát amikor a diákgyereknek egy ; j Váli bácsi a házigazdája, meg egy irodalomért rajongó szücsmester a közvetlen földi gondviselője, lehet-e azon csodálkozni, hogy a diákazilum valahány lakója azon töri a fejét, miképen lehetne nyélbeütni valamelyes jól sikerült diák-mükedvelő előadást ? Igen ám! Csakhogy egy volt a bibi! Még abban az esztendőben a kis vörös gyerek, Lampérth Géza csak szintaxista volt a pápai kollégiumban ! Embrióban se élt benne az a sok ifjúsági szindarab, amit azóta a nemzete irodalmának ajándékozott. Nem volt még akkoriban ifjúsági színmű irodalom. Egy este Jakab Pali társunk azzal a javaslattal állott elő, hogy a Kápolna téren, nagytiszteletü jády tanár ur diákjai előadták „Cornéliát“. Hüh ! Milyen szép volt az! 0 végignézte, öt krajcár belépődíj lefizetése ellenében. Az indítvány odakonkludált, hogy adjuk elő mi is a Cornéliát! A vén „Kaki“, igazi nevén Szűcs Dani, aki velem együtt hallgatta a pedagógiai stúdiumokat, egy nagyot szívott a Iongissimája kapadohányának füstjéből és megfontolás tárgyává kívánta tenni a Pali indítványát, ami annyit tesz, hogy alud- i junk rá egyet! | Másnap újra considerátió tárgyává tettük az irodalmi kérdést. Mert Jakab Pali nem engedte levenni a tárgyalás napirendjéről. És egy nagyon erős, mindnyájunk malériális érzékét érintő érvvel támogatta azt. — Tudniillik a „Kápolna téri“ előadás hat forint és hetvenhárom krajcárt jövedelmezett. De már ennek fele se tréfa! Ennyi pénz! Hisz egy középszerű legáció a pátriában aligha hoz többet! Ezzel az érveléssel mind a hatunkat megnyerte a javaslatának. — No jó! Én szerzek egy színdarabot, amelyet előadhatunk. Mindenki rám nézett. — Igazán? — Itt a kezem! De egy kikötés ellenében. Ha megszerzitek egyik szereplőnek Johannidesz Dénest. Jakab Pali vállalta a megbízatást. Az a Johannidesz Dénes pedig nem volt valami ismert hirü színművész, hanem a gimnázium negyedik osztályú tanulója. Ügy 14—15 éves lehetett, — de csodaszép lányos arccal. És nekem ő reá szükségem volt! Estefelé elbaktattam a Wajdits-féle papirkereskedésbe és megvettem vagy öt árkus papirost. A másnapi „markó“ pénzemet áldoztam érte. (Ez a markó
