Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-03-05 / 52. szám

ZALAI KÖZLÖNY Í92S március 5. 9 kismértékben foglalkozik. De igy volt ez a nyugati államokban is. Az 1895. évi párisi kongresszus tár­gyalta ezt a kérdést s pár évvel ké­sőbb nemzetközi egyezményt létesí­tettek a leánykereskedelemre vonat­kozólag. Az utóbbi tiz év alatt visz- szaesés tapasztalható. Még mindig nagy számmal vannak külföldi bűn- tanyák, ahová magyar nők kerülnek. Egy világjáró hazánkfia, aki tanul­mányozta a vengerkák éietét. levelet irt, amelyből szomorú dolgokat le­het megtudni. Meg lehet állapítani, hogy az olasz városok szűk sikáto­raitól kezdve Argentínáig magyar leányokat lehet találni. Részleteket olvastam a levélből, mely szerint Triesztben magyar leányokkal talál­kozott, akik közt nemcsak paraszt­leányok és cselédleányok voltak, ha­nem varróleányok és táncosnők is, sőt akadt közöttük egy vidéki keres­kedő elvált felesége is. Ezek a nők egy Müller, Nikovai, Fehér és Bárány nevű ügynököket emlegetnek, mint akik kicsalták őket. Rettenetes, mondotta tovább az elő­adó, hogy nap-nap után megtörtén­hetik, hogy fiatal leányokat lelketlen kufárok összevásárolják és kiviszik a határon túlra, hogy eladják őket. Egy jelentés beszámol arról, hogy Hong­kongban és Sanghaiban 8—10 ezer fehér nő él különböző éjjeli mula­tókban, kiket ezek a leánykereske­dők szállítottak oda. Sajnos, sem hivatalosan, sem társadalmi utón nem teszünk semmit a leány-kereskede­lem megakadályozására. Igaz, hogy keveset is tudnánk tenni, mert ehhez előbb nagy nemzetközi organizációt kellene teremteni, amihez Magyaror­szág most nagyon szegény. Ezért kell örömmel fogadni a javaslatot, mely szerint 25 állam fogott össze a leánykereskedelem ellen. Kéri a javaslat elfogadását. A Ház a javaslatot általánosság­ban és részleteiben elfogadja. Ezután a házasságok érvényessége és a kiskorúak gyámsága tárgyában kötött nemzetközi egyezmény becik­kelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása kezdődött. A törvényja­vaslatot általánosságban elfogadták. Ugyancsak vita nélkül elfogadták a polgári eljárás tárgyában kötött nemzetközi egyezmény becikkelye­zéséről szóló törvényjavaslatot. Ne­mes Bertalan előadó előterjesztése után Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetéről szóló törvény egyes rendelkezéseit módosító törvényja­vaslat tárgyalása következett ezután. Nemes Bertalan előadó rámutatott az alaptörvény nagy fontosságára, amely a hatezer tagot számláló ügy­védi társadalom gyám- és nyugdíj­intézetének alapjait biztosította. Majd több jelentés előterjesztése után áttértek az interpellációkra, melynél Homonnay Tivadar a cse­csemőkórház ügyében és Csík József a tatabányai sztrájk tárgyában inter­pellált. Tass népjóléti miniszter meg­nyugtató válasza után az ülést dél­után 3 óra után bezárják. A Rote Hilfe pénze és a magyar szociáldemokrnták Politikai körökben élénk szóbeszéd tárgya a szociáldemokrata pártnak a Rote Hilfe közvetítésével Moszkvá­ból kapott pénzsegélyének ügye. A kérdéssel kapcsolatban általában az a szóbeszéd alakult ki, hogy e bo­nyolult kérdésnek minden részletét a legszigorúbb vizsgálat tárgyává kell tenni, mert lehetetlennek tartják, hogy egy magyarországi politikai pártnak a szovjettel való összeköt­tetése minden konzekvencia nélkül maradjon. Az egységespárt értekezlete Az egységes kormányzópárt teg­nap este értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai és Bethlen minisz­terelnök is megjelent. Szóba kerül­tek a vidéken előforduló adóztatási panaszok. Majd áttértek a választói jog kérdésére is, azonban a minisz­terelnök jelentése után elhatározták, hogy azt a keddi pártértekezleten fogják részletesen megvitatni a főren­diházi javaslattal együtt. A kisebbségek jogai Sok szó esett a Ház folyosóján a nemzetgyűlés ülésének megnyitása előtt Szcitovszky Tibor külügymi­niszternek tegnap elhangzott ener­gikus beszédjéről, amelyben Zsilinszky Endre interpellációjára válaszolva, pellengére állította Duka cseh külügy­miniszternek az erdélyi kisebbségek sorsára vonatkozó állításait. Politikai körökben egyébként érdeklődéssel tekintenek a Népszövettséggel e tárgy­ban teendő lépések elé, mert szinte erkölcsi lehetetlenségnek tartják, hogy a Népszövetség, minta kisebb­ségek védelmezője, ezután is süket fülekkel fogadja a magyar kormány tiltakozását az oláh kormány eljá­rása ellen. BELFÖLBI HÍREK A volt föídmiveíésügyi minisz­ter emlékműve. A belügyminiszter a Nagyatádi emlékbizottság végre­hajtó bizottságának megengedte, hogy nagyatádi Szabó István emlékművé­nek felállításához szükséges anyagi eszközök megszerzése céljából 1924. évi december 20-tól számított egy évi időtartamon át gyüj tőivekkel Magyarország egész területén pénz­beli adományokat gyüjthessen. Országos gyűjtés a Gyermek­szanatórium javára. A belügymi­niszter megengedte, hogy a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egye­sület a szegénysorsu, beteg gyerme­kek gyógykezelésére létesítendő in­tézet fenntartásához szükséges anyagi eszközök megszerzése céljából folyó évi április hó 15-től számított egy évi időtartamon át gyüjtőivekkel az egész ország területén pénzadomá­nyokat gyüjthessen. Leirer Lőrinc előzetes letar­tóztatásban. Leirer Lőrinc leánya meggyilkolásával vádolt budapesti háztulajdonos, kit a rendőrség őri­zetben tart, ma reggel a rendőrsé­gen azt a kérelmet terjesztette elő, hogy hívjanak papot, mert gyónni akar. Ennek a kérésnek teljesítését azonban elutasították, mert azt akar­ják, hogy törjön meg és ezért nem akarják, hogy gyónással könnyítsen a lelkiismeretén. Egyébként az ügyész­ségről ma átjött az ügyész a rend­őrségre, akivel megfogják beszélni Leirer íogvatartása ügyében teendő intézkedéseket. Tegnap este nyolc óra után egy rendőr felkisérte az öreg Leirerí dr. Katona államrendőrségi főtanácsos szobájába, ahová Soóky kir. ügyész is eljött, aki Leirer előtt kihirdette az előzetes letartóztatásáról szóló határozatot. Leirer felfolyamodással élt a letartózíatási határozat ellen. Majd odafordult az ott tartózkodó dr. Sándor védőjéhez és emelkedett hangon azt mondotta neki: Eskü­szöm az élő Istenre, hogy ártatlan vagyok l A nyugatmagyarországi köz- alkalmazottak illetményei. Ma­gyarország és Ausztria közt tudva­lévőén egyezmény jött létre arra vonatkozólag, hogy a trianoni béke- szerződés által elcsatolt Nyugat- Magyarországon lakó állami alkal­mazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák illetményeit a jövőben Ausztria fogja folyósítani. E rendelkezésről szóló törvényjavaslatot a nemzet­gyűlés tegnapi ülésén egyhangúlag elfogadták és mint értesülünk, az osztrák nemzetgyűlés már ratifikálta február 23-án tartott ülésén. Ezzel már elhárult minden akadály annak utjából, hogy az Ausztriához csatolt Nyugaí-Magyarországon élő magyar állam alkalmazottak és nyugdíjasok jogos illetményeikhez hozzájuthas­sanak. Katolikus nap Hódmezővásár­helyen. A Délvidéki Katolikus Nép- szövetségi Csoport a hódmezővásár­helyi osztály vezetésével Hódmez ­vásárhelyen katolikus napot rend amelyen a központból Huszár Kár v a nemzetgyűlés elnöke, Ernst Sámk r prelátus, Cetter Jenő és Frühv irt Mátyás nemzetgyűlési képviselők vesznek részt. A hódmezővásárheiv,1 katolikus napon nemcsak Hódmező­vásárhely katolikusai, hanem a E íi- Tiszántulnak katolikus szervezetei is részt fognak venni. Elitélték Wolff Károly rágai mazóját. A budapesti büntetőtől- vényszéken tegnap tárgyalták a „Népszava“ egy sajtópörét. Pfeif : • József kéményseprősegéd (!) ugyan.. egy „cikkben“ Wolf főt úgy aposztro­fálta, mint „a lista hamisítási botram' főhősét“. A tárgyalási elnök több kérdést intézett a vádlotthoz, hogy megállapítsa, vájjon tényleg ő-e a cikk „írója.“ A bíróság végül Pfei Józsefet rágalmazás vétségében mon­dotta ki bűnösnek és ezért 3 hónapi fogházra és 10 millió korona pénz­büntetésre Ítélte. Egy diákelőadás története Irta: Nagy Lajos A múlt század nyolcvanas évei­nek legelején történt. Az akkori „Hosszu-utca“, most Jókai Mór utcában a mizeriek kórházával szem­ben feküdt egy fehérre meszelt csa­ládi ház. Nagytiszteletü Váli Ferenc preparandiai igazgató ur tulajdona volt. A diákság csak „Váli bácsi“- nak nevezte. Ritkaságszámba menő áldott lélek volt az öreg ur. Olyan diákszerető szivet aligha produkál többé a pápai almamáter! Az udvar felső részén levő épü­letben Váli bácsi lakott a feleségé­vel és özvegy Peti Józsefné nevű leányával. Az öreg Váli Ferencné meg hát szintén nem lehetett valami házsártos matróna, hiszen a legsze­lídebb lelkű és legkedélyesebb ér­zelmű magyar költőnek: Jókai Mór­nak volt a testvérnénje Jókai Eszter. A keskeny udvar legalsó részén állott egy kisded, egyszerű ház, egészen a Tapolca folyócska \ íján. Abban a kis házban húzódott meg hat diákgyerek és Vajda Pál, a ház­mester, aki mint állandóan leendő intellektuelekkel érintkező egyén, a ■$zücsmesterségévcl nagyon is ősz- j ! szeférő, irodalmat rendkívül szerette. Én is abban a házban laktam, mint első éves „prepa.“ Negyed- magammal az egyik szobát foglaltuk el, Vajdáéknál pedig a családdal együtt két más diák lakott. A kis ház utcafelöli oldalán ter­peszkedett egy hatalmas szederfa, mely különösen a szederérés idején állandó tartózkodási hely volt a Váli bácsi diákjainak. Sőt a Gózon Kál­mán a nagy „magoló“ hírében álló lakótárs legtöbbször az eperfa egyik izmos ágának lombjai között, könyv­vel a kezében ropogtatta a latin verset : „Dies irae, dies illa, Solvet saecium et favilla!“ Az öreg Váli bácsi le-lesétált kö­rülnézni a discipulusok között; ilyenkor gyakran hallotta, (persze csak nyári időben) ahogy egyik- egyik szorgalmasabb diákj'a a sze­derfán kétségbeesett elszántsággal dekünálta: „Jupiter, Jovem, Jovis, Jove .. A másik ágon meg egy ökölnyi nebuló a conjugátió nehéz szabá­lyaival viaskodott s úgy összetörte az „amare“ igét, hogy a latin nyelv tanárának óráján másnap délelőtt a legklasszikusabb szektmdára felelt le belőle. i Hát amikor a diákgyereknek egy ; j Váli bácsi a házigazdája, meg egy irodalomért rajongó szücsmester a közvetlen földi gondviselője, lehet-e azon csodálkozni, hogy a diákazilum valahány lakója azon töri a fejét, miképen lehetne nyélbeütni vala­melyes jól sikerült diák-mükedvelő előadást ? Igen ám! Csakhogy egy volt a bibi! Még abban az esztendőben a kis vörös gyerek, Lampérth Géza csak szintaxista volt a pápai kollé­giumban ! Embrióban se élt benne az a sok ifjúsági szindarab, amit azóta a nemzete irodalmának aján­dékozott. Nem volt még akkoriban ifjúsági színmű irodalom. Egy este Jakab Pali társunk azzal a javaslattal állott elő, hogy a Ká­polna téren, nagytiszteletü jády tanár ur diákjai előadták „Cornéliát“. Hüh ! Milyen szép volt az! 0 végignézte, öt krajcár belépődíj lefizetése elle­nében. Az indítvány odakonkludált, hogy adjuk elő mi is a Cornéliát! A vén „Kaki“, igazi nevén Szűcs Dani, aki velem együtt hallgatta a pedagógiai stúdiumokat, egy nagyot szívott a Iongissimája kapadohányá­nak füstjéből és megfontolás tár­gyává kívánta tenni a Pali indít­ványát, ami annyit tesz, hogy alud- i junk rá egyet! | Másnap újra considerátió tárgyává tettük az irodalmi kérdést. Mert Ja­kab Pali nem engedte levenni a tár­gyalás napirendjéről. És egy nagyon erős, mindnyájunk malériális érzé­két érintő érvvel támogatta azt. — Tudniillik a „Kápolna téri“ előadás hat forint és hetvenhárom krajcárt jövedelmezett. De már ennek fele se tréfa! Ennyi pénz! Hisz egy kö­zépszerű legáció a pátriában aligha hoz többet! Ezzel az érveléssel mind a hatun­kat megnyerte a javaslatának. — No jó! Én szerzek egy szín­darabot, amelyet előadhatunk. Mindenki rám nézett. — Igazán? — Itt a kezem! De egy kikötés ellenében. Ha megszerzitek egyik szereplőnek Johannidesz Dénest. Ja­kab Pali vállalta a megbízatást. Az a Johannidesz Dénes pedig nem volt valami ismert hirü szín­művész, hanem a gimnázium negye­dik osztályú tanulója. Ügy 14—15 éves lehetett, — de csodaszép lá­nyos arccal. És nekem ő reá szük­ségem volt! Estefelé elbaktattam a Wajdits-féle papirkereskedésbe és megvettem vagy öt árkus papirost. A másnapi „markó“ pénzemet áldoztam érte. (Ez a markó

Next

/
Oldalképek
Tartalom