Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-20 / 41. szám
PO L ITI KAI m APS LHP Ára ÜSUCI korona 64. évfolyam, 4L szám Nagykanizsa, 1925 február 20, péntek nHRGHSMHH aBB»awa»e««^3iffl»!Mafe'gg3gil w'niifww'iiijBBkaäiaKws Szííkcsztőség és kiadóhivatal Fö-ut 5 Intcrurbmi-Te’cfon 78, nyomda 117. szára Felelős szerkesztő; KempeSesi Béla BMMBMMWBBB—SMBBBgaBBSaBBHBaWBgiai Előfizetési ára; Egy bóra 30.0C0 korona Három hóra ....................... 90.CQ0 korona KO NFÖDERÁCIÓ Az ötvenes években Kossuth Lajos vetette fel először a Duna melletti államoknak egy állam- szövetségbe való tömörítésének gondolatát. A háború után, mikor a „győztes hatalmak“ nemcsak történelmi tradíciókat rúgtak fel, hanem mesterséges éket vertek századokon át együtt élt nemzetiségek közé és a magyarság hatalmas szigeteit elszakították az anyatesttői csak azért, mert közben néhány más nemzetiségű falu is van, — a „béke“ által tönkretett régi államok romjain s uj alakulatoknak ingová- nyain megint foglalkoznak a dunai államok konföderációjának tervével. Az eszme természetesen Franciaországból indult ki. Egyetlen egy állam sem félti a maga hegemóniáját annyira, minta ,.győztes“ frankhon, mely Németországtól való rettegésében minden olyan szövetkezésre kész, mely ez utóbbinak a háta mögé szuronyokat állíthatna. Ez a konföderáció sokkal erő sebb kötelékkel fűzné egymáshoz a balkán-államokat, mint pusztán gazdasági kapcsolattal. Az angolok is foglalkoznak a konföderáció gondolatával, de az ő elképzelésükben a szövetség csak gazdasági lenne, a közbenső vámsorompók ledöntésével. Mi hajlandók vagyunk ebben a gazdasági balkán-szövetségben /résztvenni s benne a vezetőszerepet is kezünkbe ragadni. De feltételünk van: az integer Magyarország visszaállítása. Magyarország már földrajzi fekvésénél, történeti múltjánál, gazdasági helyzeténél és politikai viszonyainál fogva is nem vál- lalkozhatik arra, hogy francia vagy más államok terveinek kísérleti nyula legyen s beleessék egy olyan szövetségbe, melynek tagjai semmit sem akarnak tudni Nagy-Magyarországról s csak belefuilasztani szeretnék mesterségesen életrehivoít, de politikailag és gazdaságilag is életképtelen alakulatok primitiv kultúrájába. Igen, mi belemegyünk egy gazdasági konföderációba még a balkán-államokkal is, ha visszaadják nekünk az utolsó talpalatnyi földet is, melyet Trianonban a „győzők“ jogán elraboltak tőlünk s készek vagyunk benne a hegemónia szerepét is elvállalni. De odáig talán csak nem megy az antant-hatalmaknak rövidlátása, hogy odaadjuk magunkat egy gazdasági érdek- közösségre azokkal az államokkal, melyek saját javukra harmadára nyirbálták meg az ezeréves magyar földet és a kegyesen meghagyott néhány vármegyénkkel oda akarnának táncoltatni azokhoz a jármokhoz, melyeket szintén tőlünk vettek el. Budapest, február 19 | A nemzetgyűlés mai íiiéséí Jókai Mór emlékének szentelte Scitowszky Béla elnök az ülés megnyitása után nagy beszédet mondott, amelyben Jókait nem csak költői, hanem törvényhozói mivoltának szempontjából is méltatta. — Tisztelt Nemzetgyűlés! Á nagy centenáriumok sorozatában, amelyek múlt századbeli nemzeti reneszánszunk vezércsillagainak fényét vetik szomorú jelenünkre, tegnap köszöntött ránk Jókai Mór születésnapjának j századik évfordulója. — Onnan kezdve, ..hogy Petőfi oldalán egyik vezére volt a márciusi ifjúságnak, majdnem teljes hat évti| zedeu át úgyszólván pillanatra sem j szűnt meg ragyogó tollával, ékes j szavával kivenni részét annak a nagy korszaknak politikai küzdelmeiből, mely a rendi alkotmány romjain az uj Magyarországot megteremtette s Mátyás kora óta nem ismert virágzásra emelte. — Bár zsenijében nem volt politikai hivatás, de zsenijének hivatása j volt a politikában, sőt ennek a hat ! évtizedes történelemnek több mint ! egy deceniumon át a-z egyedül iehet- I séges magyar politika irányításának 1 oroszlánrésze az ő tollának jutott. I Hogy nagy kortársának, Petőfinek, • tüneményes meteorpályája véget ért | a segesvári csatatéren, épp olyan I felsőbb rendelés volt nemzetünk I sorában, mint az, hogy a vértanuNem, győztes hatalmak, mi nem állunk kötélhez semmiféle olyan törekvéseknek, melyekben egy uj háború eshetősége rejlik. Mi inkább nélkülözünk rnég, de nem dobjuk oda magunkat kapzsi szomszédaink falánk étvágyának. Mi tudjuk, hogy még eljön a mi időnk s inkább szenvedéssel bőjtöljük ki annak el- érkezését, mintsem államiságunkat és reményünket áldozzuk fel ellenségeink hasznára. A dunai konföderáció eszméje tehát hiába kisért megint a Nép- szövetségben ; mi nem fogódzkodunk belé s megyünk a magunk egyenes utján, mely — meggyőződésünk szerint — előbb vagy utóbb, de célhoz vezet. ságra proskribált Jókai géniuszának öröklobogásu pásztorfüze ott égjen tovább a magyar irodalom katakombái közölt; ott gyűjtse maga köré a szétrebbent Írói gárda maradványát a nagy politikai misszióra: megtalálni a költészet virágnyelvén az utat a szenvedő magyar szivekhez, ébren tartani az elalélt betegben a föltámadás hitét, a jövő reményét, a nemzetünk történelmi küldetésében való bizodalmát. Az 1861 -iki országgyűléstől kezdődőleg több mint négy évtizeden át minden országgyűlésen tagja és egyik legszívesebben hallgatott szónoka volt a képviselőháznak. A 61-iki felirati vitában elmondott nagy beszédének befejező szavaiban áldja Istenét, hogy megérni engedett egy olyan országgyűlést, amelyben az ellentétes pártok csak abban térnek el egymától, hogy melyik múlja feiül a másikat hazaszeretetben. Nyugodtan néz a viták eredménye elé, abban a meggyőződésben, hogyha vélemény elleneseinek is jut a diadal, az ország címerével ékesített szent paizs ott is jó kezekben marad s mikor a hazát egyenlő erővel kell fentartani, „a jobb- és baloldal nem lehet egyéb, mint egy szívnek két kamarája. “ — Ezzel a hitvallással kezdi parlamenti pályáját, s ehhez marad hü annak egész folyamán. Minden szónoklatából bőségben árad költői lelkének melege, olykor képzeletének Kempelen Béla Jékai emlék® a nemzet gy(i lés előtt Scitowszky BéSag ICie&eSstoer'g ICsjssé kaiStwiszsiiiwIisztes' és Pekái* éyaila beszéde — M IcEaítafiszE^igiisztés’iasff-rs keltségwetése — Megcáfolják a ©sáky gróf Sioü» védelmá minisztes* 1 Ser5i©^£Íásás’*ól elterjedt hirt — TisztwiseléSk Biapldíjai pazar ragyogása, melancholikus árnyalatú humorának szeliden csillámló fénye, de alaphangjukat mindig a lelkesedés és hálaérzése hatja át az összefogó nemzeti munka áldásaién, amelyek ifjúsági álmát váltják valóra: egy önérzetes, hivatásának magaslatára emelkedett nemzet bekapcsolódását a maga szellemi és anyagi értékeivel a müveit világ nagy kul- turközösségébe : azt a Magyarországot, mely nemcsak vérezni tudott ezer évi szabadságának és a nyugati civilizációnak védelmében, de élni tud szabadságával úgy, hogy a békés munka versenyében a külföld tiszteletétől és becsülésétől környezve foglalja el méltó helyét. — Ő megtette a magáét, hogy igv legyen. Magával vitte ma is jeltelen sírjába ragyogó álmait nemzete jövőjéről, de nekünk itt hagyta szomorú napjaink vigaszául gazdag életének emlékét, a maihoz hasonló megpróbáltatásokból való fölemelkedés, biztató tanulságtételével. S itt hagyta elpusztíthatatlan örökségét, mely müveiben időtlen-időkig fogja föntartani az ő Magyarországát egész történelmével, minden tájékának oly ragyogóan leirt szépségeivel, mindennel, amit benne ő szeretett és mi szeretünk s amit lelkűnkből, lelkűnktől soha semmi hatalom és sorsfordulat nem fog elszakítani. (Úgy van! Úgy van !) — Ezért a drága örökségért való hálánk s élete tanulságaiból lángoló hazaszeretetének intelmeiből is erőt merítő hitünk nemzetünk jövőjében legyen ezen az évfordulón legméltóbb ünnepi hódolatunk Jókai Mór I halhatatlan szelleme előtt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) — E megemlékezéssel kapcsolatosan konkrét indítványt is kívánok tenni arra nézve, milyen formában vegye ki részét a nemzet képviselete a centenáris évfordulónak maradandó emlékkel való megörökítéséből. — Első indítványom odairányul, határozza el a t. nemzetgyűlés Jókai emlékére az Ehrenfeld-kódex megszerzését s Jókai-kódex néven a | Nemzeti Muzeum Széchenyi-könyv- í tárába örök nemzeti letétként való j elhelyezését; adja meg az elnöknek a felhatalmazást az erre nézve szükséges lépések megtételére s egyszersmind utasítsa a kormányt a költségek fedezéséről vaió gondoskodásról. (Helyeslés.) — Második javaslatom egyik közelebb múlt ülésünkben is felmerült j eszmével kapcsolatosan az volna — | mondja az elnök — határozza! el a t. nemzetgyűlés, hogy a nagy költő j több mint félszázados törvényhozói : pályájának emlékére parlamenti be- ■ szédjeit egy kötetben összegyűjtve i kiadja és a magyar közönség szá- : mára is hozzáférhetővé teszi. I Az elnököt nagyhatású beszéde után a Ház minden oldalán lelkesen üdvözlik,
