Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-25 / 147. szám

VJLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 Partéiét: A zalaegerszegi városi pártbizottság propaganda- munkájának tapasztalataiból. (3. oldal). — 135.7 százalékra teljesítette dekádtcrvét a galamb oki téglagyár. (3. oldal), — Az „Első' Megyei Tanácskozás“ tszcs-ben az asszonyok vették kezükbe a növényápolást. (4. oldal). — A lenti járás vezet a növényápolásban. (4. oldal). IX. évfolyam, 147. szám. Ára 50 fillér 1953. rursius 25. Csiitört ok Kom munistáink <’ népünk kenyeréért Minél elíibly üj kenyeret adni a dolgozók asz- tálára.- Ez ^ 'feladat áll ma egcsz országunk igy megyénk drolgozó parasztjai előtt is. Az ösziarpa aratásának zömével végeztünk, de már sárgul a rozs, a búza. A kaszák most már nem pihenhetnek egyetlen percig sem mindaddig, mig az utolsó szá. lát. is le , nem vágtuk a gabonának. Nagy hősi cs kemény küzdelem ez, hiszen nem mmcípgy nekünk, hogy milyen időpontra takarítjuk »le a gabona földeket, nem leket mindegy, hogy mi­korra birkózunk meg az aratással. Ezt a gabonaföl­deken folyó harcot az jellemzi, hogy számit minden óra, minden perc. Súlyosan esik latba a legcsekélyebb idő is, amit kihasználatlanul hagyunk, viszont- min- 'Vlcn munkában töltött perc a győzelmet segíti elő. Nem hagyhatunk kárba veszni egyetlen szem gabo­nát sem. Szocializmust építünk — a bőség országát- építjük. Kanadában, az Egyesült. Államokban ha nagy a termés, a tengerbe szórják a felesleges gabonát-, nehogy a túl nagy kínálat leszorítsa az árakat. Ott a maximális profit biztosítása a fő cél. Nálunk ha bő a '".érmés, még keményebben küzdünk, hogy az utolsó szemig betakarítsuk a gabonát. Nálunk a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítése a fő cél. Ezért kell megharcolnia az idővel dolgozó pa­rasztságunknak, ezért kell úgy dolgoznunk, hogy mi­előbb a- cséplőgépeknél és a raktárakban legyen a gabona, minél kevesebb legyen a szemveszteség és minél előbb jusson uj kenyér a dolgozók asztalára. Ebben a csa'-ában — úgy mint. valamennyiben, amelyik a béke megőrzéséért, népünk felemelkedé­séért folyik —1 a kommunistáknak kell az élvonal­ban haladniuk. A falusi kommunistáknak kell azok­nak lenni, akik felveszik a harcot a régrí babonás előítéletek ellen, ami szerint például Péíer-Pálkor kell megkezdeni az aratást. Ez a nézet közönséges babona és semmi köze nincs a tudományhoz. kom­munistáknak kell felvilágosítani azokat a dolgozó­kat-. akik ma-is ragaszkodnak ehhez a régi előítélet­hez..Nekik kell megmagyarázni, hogy a gabona ara­tásának megkezdése nem a különböző naptári napok­tól függ, hanem attól, hogy elér'-e-e a megfelelő érési fokot. A kommunisták feladata, hogy széleskörű poli­tikai felvilágosító munkával mozgósítsák a dolgozó­kat a gabona gyors betakarítására, begyűjtésére. Nemcsak a maradi gondolkodás ellen kell harcolnia kommunistáinknak, párttagjainknak, hanem a legeré­lyesebben vissza kell verni a falusi osztályellenség minden szabotázskisérleíét, amivel az aratás gyors befejezését, akarják megakadályozni. A kulúk arra törekszik, hogy minél később fejeződjön be az ara­tás, minél nagyobb legyen a szemveszteség, minél kevesebb kerüljön a dolgozók asztalára. A letenyei járás kulákjai például kedden estig mindössze 6G százalékát aratták le az ősziárpának, mig az egyé­nileg dolgozók 75 százalékát, a falu kommunistái nem tűrhetik az ellenségnek ezt a szabotálását. Bát­ran és harcosan le kell leplezniük a szabotálókat s gondoskodni arról, hogy aki népünk kenyere ellen tör, az megkapja a megfelelő büntetést. De kommunistáinknak nemcsak a felvilágosító munkában kell az élen jámiok. Elsőknek kell lenniük az aratásban is. A személyes példa erejével ragadják magukkal a falusi dolgozók zömét. Olyanok legyenek a mi kommunistáink, mint Vass József elvtárs a zalaigricei pártszervezet titkára, aki elsőnek kezdte meg a községben az aratást-. Legyenek olyanok, mint Bokor József elvtárs, a pacsai Harcos termelőszövet­kezet tagja, aki az első sorokban vágja a rendet, aki munkával, tettekkel üzent- hadat a szemveszteség, nek. Uj hősök születnek ezekben a napokban. Olya­nok, mint Molnár Istvánná elvtársnő, a pacsai Uj Erő I. tipusu tszcs tagja, aki fiával együtt- elsőnek kezdte meg az aratást. »Sőt, amikor egész nap vágták az árpát, ulána a repceföldre ment fiával együtt s ott folytatták a küzdelmet a gyors betakarításért. A reggelig tartó repcearatás és rövid pihenő után is­mét beállt az ősziárpa-táblába. Molnár Istvánnál az éjszakai repcearatásban nem követte senki. De ment, mert párttag, mert kommunista becsülete kívánta úgy, hogy ezekben a napokban megkettőzze erőfesz], tóscit. hiszen népünk kenyeréről van szó. Valamennyi községünkben, ahol már a hét ele­jén, hétfőn-kedden befejeződött az ősziárpa aratása, mindenütt a kommunisták jártak az élen, mindenütt ők mozgósították a falvak dolgozóit a gyors és jó munkára. Csődén, Hotíón, Zalalövőn, Hárshágyon, Ozmánbükön, Zalaszenlmilnílyon mind a párt-szer vezetek, a kommunisták voltak motorjai az ősziárpa- aratás gyors befejezésének. Az aratás zöme azonban még előttünk van. Még- lábon a rozs, a búza. Elsősorban pártszerveze­teink, kommunistáink felelősek azért hogy jól old­juk meg ezt a feladatot is, hogy győzelmesen vívjuk meg ezt a nagy csatát is. Hz ősziárpa után azonnal kezdjük meg a rozs aratását! Minden órában újabb és újabb községek jelentik, hogy a kedvező idő minden óráját, percét kihasználva, befejezték az őszi­árpa aratását. Termelőszövetkezeteink élenjárnak abban a hősi munkában, amelyet egész dolgozó parasztságunk végez most a jö­vőévi kenyér biztosításáért. A petriventei Népköztársaság terme­lőszövetkezet tagjai öntudatos, fegyelmezett munkával kezdték meg az aratást. Ennek eredménye, hogy már 20-án az esti órák­ban szárnyrakelt a győzelmi hir: befejeztük az ősziárpa aratását. A letenyei Vörös Csillag termelőszövetkezet sem maradt !c a pet- riventeiek mögött. Ugyancsak szombaton végeztek az ősziárpával. Szentmargitfalván hétfőn este fejezték be az ősziárpa aratását, kedden a délelőtti órákban pedig már tömegesen érkeztek a je­lentések. Nemcsak termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, de az egyénileg dolgozó parasztok százai is büszkén tekintenek már a learatott földekre. Kútfej, Murarátka, Marócz, Letenye, Bagodvitenyéd, Mikckarácsonyfa, Gutorfölde, Galambok és még számos más község fejezte be kedden délig az ősziárpa aratását. Dolgozó parasztságunk legjobbjainak nagyszerű lendüle­te lelkesítse ezekben a napokban valamennyi falusi dolgozónkat. Ne tűrjék a lemaradást, hanem minden percet kihasználva, har­coljanak az aratás gyors befejezéséért. Tegyenek úgy, mint Becsehely dolgozói, ahol nemcsak végez­tek az ősziárpa aratásával, de már javában folyik a cséplés is és többen már begyűjtési kötelezettségüknek is eleget tettek. Mozgó­sítson a legjobbak példája a jelszó valóraváltásáért: Ma estig fejezzük be az ősziárpa aratását! AZ AR&TAS HÍREI Naponta érkeznek jelentések megyénk községeiből, amiben ar­ról számolnak be dolgozó pa­rasztjaink, hogy megkezdték az árpa aratását és már a befeje­zéshez közelednek. Zalaszentmihály község dolgo­zó parasztsága lelkesen látott hozzá az ősziárpa aratásához. Az egyénileg dolgozó parasztok kő- sül , Horváth Simonné kezdte meg elsőnek az aratást. A Felszaba­dulás termelőcsoport már befejez­te az ősziárpa és bíbor aratását. A jó szervezésnek köszönhető el­ért eredményük. 12 kaszás vágta az árpát. Már az egyes tipusu csoport is hozzá látott a mun­kához és nagy lendülettel végzik az aratást. A pacsai Harcos termelőszövet­kezet tagjai 21-én, vasárnap vé­gezték el az árpa sarkalását, hogy hétfőn minden akadály nélkül megkezdhessék az érett árpa ara­tását a géppel. A zalabéri termelőszövetkezet­ben vasárnap délelőtt is folyt az aratás. Délután . szénát gyűjtöttek és hétfőn reggel ismét hozzáláttak az aratáshoz. A ssentgróti járás tört élre as őssiárpa-aratásban A megyei tanácshoz 24-én reg­gel beérkezett jelentések szerint az ősziárpa-aratásban a járások sorrendje a következő: 1. ZALASZENTGRÓTI JÁRÁS Tegnapi nap még a második helyen álltak. Az idő megfelelő kihasználásával, az erők teljes mozgósításával azonban sikerült az élre törniök. Németh János elvtárs, a járási tanács mezőgaz­dasági osztályának vezetője ala­pos munkát végez. Sikerült meg­szüntetniük a járásban a múlt­ban gyakran tapasztalható kap­kodást. Az eredmény: a kemény munkával megszerzett elsőség. Dolgozzanak úgy, hogy ezt to­vábbra is megtarthassák. 2. LENTI JÁRÁS A harmadik helyről kerültek fel. Az elmúlt egy nap alatt.igen sokat javítottak munkájukon. Csupán néhány százalékkal ma­radtak le a zalaszentgróti járás­tól. Ha továbbra is ilyen jól dol­goznak, úgy elsőnek is befejezhe­tik az ősziárpa aratását. Bán Gyula elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője a most szerzett jó tapasztalatokat használja fel az aratás további szakaszában is. 3. LETENYEI JÁRÁS A jó kezdet után visszaestek. Ennek a jelentésekben szereplő két szám is megmutatja az okát. A lenti járás jelentése szerint a járási tanácsnál mindössze 15 dolgozó maradt bent. a többi ki­ment a községekbe «forgalmazni a munkát, segíteni a községi ta­nácsoknak. A letenyei járás jelen­tése szerint viszont a járási ta­nácsnak csak 15 dolgozója ment ki, a többi pedig bent maradt. Ezért tudott a lenti járás egy hellyel előre menni a verseny­ben, viszont ezért csúszott vissza kettővel a letenyei járás. Az ara- •tást nem lehet íróasztal mellől végigcsinálni! 4. NAGYKANIZSAI JÁRÁS Tegnap óta sokat javítottak, de még nem tudták utolérni az előt­tük lévőket, bár a lemaradás most már alig néhány százalék. Ezt az ütemet kell még tovább fokozniok, s akkor még beleszól­hatnak a legjobbak versenyébe. 5. ZALAEGERSZEGI JÁRÁS Még mindig sok a szervezet­lenség, a kapkodás. Hiányzik a megfelelő irányító munka. Sür­gős operativ intézkedésekre van szükség, különben lemaradásuk egyre súlyosabb lesz. Ha igy ha­ladnak, más járásokban már a rozzsá! is végeznek, mig a zala­egerszegi járásban még mindig az ősziárpánái tartanak majd. Tűr­hetetlen ez az állapot a megye legnagyobb járásában, hiszen a lemaradás itt jár a legnagyobb szemveszteséggel. A városok versenyében: 1. NAGYKANIZSA Csupán 1 százalékkal vezetnek Zalaegerszeg előtt. Elsőségük igen kétes értékű, mert lemaradásuk igen nagy. Az aratás Lassú, von­tatott ütemben halad. Több fele­lősséget a város vezetőitől! 2. ZALAEGERSZEG Tűrhetetlen lassan folyik az ősziárpa aratása. Hogyan nézhe­tik ezt tétlenül a város vezetői? Ha tietn Javítanak sürgősen, miat­tuk marad ie az egész megye! ARATÁSI LEVÉL Kiskanizsai asszonyokkal beszélgettem és erőnek erejével azt bizonygatták, hogy ők tart­ják magukat a régi jó szokáshoz, amely szerint a kiskanizsai búcsú előtt soha nem szoktak lenni kepék. A kiskanizsai búcsú pedig julius hó 2-án szokott lenni. Levelemben megírom nekik: tud­juk a régi „mondást“. így hangzik: „Sarlós napja után belevághatod kaszádat a gabonába, még ak­kor is, ha merő zöld“. Pártunk az élenjáró tudományos módszerek­kel dolgozó szovjet agrotechnika eredményeit és tapasztalatait alkalmazza hazánkban. Ezekkel a tudományos módszerekkel vivta meg a szovjet agrotechnika világraszóló eredményeit: ahol ré­gen mocsár volt, ott ma narancsligetek vannak, ahol a forró szél mindent megperzselt, ott ma védősávok hirdetik a kommunista ember dia­dalát a természet erői felett. Ahol homoksivatag volt, ahol egy esztendőben néhány centiméter eső esett, olyan forró volt a levegő, hogy menten el­párolgott az esőcsepp és nem is birt leesni, ott most virágzó gyapotföldek és kertek hirdetik a szovjet ember és a szovjet agrotudomány diada­lát. — Nem hiszünk már babonás, régi, elavult mondásokban, kedves kiskanizsaiak, mert éppen pártunk adta ki a jelszót, hogy időben vetni! — és az eredmény? Soha nem látott bő termés áll készen határunkban arra, hogy dolgozóink az utolsó szemig betakarítsák és az államnak be­adják, hogy a dolgozók társadalma ezzel is erő­sítse szocializmust építő hazánkat, amely a béke­táborban küzd a békéért. Az a bizonyos julius 2-i kaszavágás pontosan 1910-ben a Kis-Alföldön nem egy községben oko­zott tragédiát, ugyanis abban az esztendőben még nem volt párt, nem volt senki, aki megmondta volna, hogy időben, korán vessenek. „Amikor az idő engedte“ — időben vetettek, a vetés későn érett be,r viszont a „bölcs** mondás szerint julius 2-án belevágták kaszájukat a vetésbe,- „még ak­kor is, noha merő zöld volt**. Nem történt csodá, mivel nincsenek csodák, Megrothadt a zöld vetés, fühöz-fához szaladgáltak az emberek, még a paphoz is elmentek, de az kegyes mosoly helyett mást nem tudott nekik adni. A pap igy is, úgy is megkapja a maga járandóságát a falu né­pétől. A szovjet tudomány, pártunk szava azt mondja, kedves kiskanizsaiak, hogy nem julius 2-án kell a kaszát a gabonába vágni, hanem előbb, sokkal előbb: akkor, amikor a gabona viaszérésben lesz. Minthogy pártunk időben szor­galmazta a vetést, az aratás is előbbre jött, mint a hagyományos „Péter-Pál,“ És ez a nagy diadal. Ez azt jelenti, hogy 2—3 héttel előbbrehoztuk az aratást, az uj kenyeret. „Ami régen jó volt, az most is jó“. Nem jó, mivel elavult. Nem jó, mivel az ellenség vigyo­rog mögötte. Nem jó, mivel a tudatlanság köl­tötte. Sutba vele! A szocializmust épitjük, dol­gozóink művelődnek és megtanulták, hogy a val­lás terjeszti az eszteienséget. A vallás: a lélek­nek még felvilágosodásnélküli állapota, a babot.a és a tiszta meggyőződés között lebeg és mindig a babonához áll közelebb. Mindig az uralkodó osz­tályok elnyomó eszköze volt, mindig összefonó­dott azokkal, akik a dolgozó népet elnyomták. Sőt mi több: minthogy a Vatikán maga is tőkés, csakis a tőkések mellé állt. A tőkések pedig há­borús gyújtogatok. Lássanak tisztán a kiskanizsaiak: miért éppen most, a nagy munka, az aratás előtt ráncigálják elő a papok, hogy csak julius 2-án vágjátok ka­szátokat a gabonába? Miért éppen most szedik elő, hogy „csak hallgassatok a régi, jól bevált szokásokra**? Régen örültek a falusi dolgozók, ha április 25-én (György napján) a vetésben „elbu­kott a varjú**. Kalendáriumban írták ezt az örö- mös eseményt. Nos, az idén április 25-én majd­nem egy méter magas volt a vetés. Mert a párt szavára hallgattak a dolgozók. Mert pártunk az élenjáró, tudományos szovjet agrotechnikai mód^ szereket ajánlotta a dolgozóknak. Pártunk szavát kövessétek: a dolgozók javát akarja, a felemelkedésért küzd, a békét óvja, a szocializmust építi! Viaszérésben arassatok, kiskanizsaiak, vessé­tek meg az ellenséget, akárki is legyen az, mivel kenyeretekre és jövőtökre tör. Lesznek kepék a kiskanizsai „búcsú** előtt, mivel dolgozó népünk nem az ellenség szavát, hanem pártunkát követi! Morvay Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom