Zala, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-31 / 126. szám

ESZMÉLÉS

Kovák 'Ajidxáséktól neon messze folyik a Mura. A víz roiuuiva viszi a belehullott korhadt ágakat. J ó este vau már, nem jár kint senki.

Novákék háza a hosszan elnyúló falu'legszélén áll. Elkülönül a többitől, mint a gazdája. Mert -Kovakőt mindenki úgy ismeri a faluban, hogy különös ember. Se több, se kevesebb: különös. "Ritkán nevet, még kevesebbet beszél. Fura ember.

Most is ég nála a lámpa a tehén- istállóban, Nagy munkában van; egy mély gödör fenekét tisztázza lapáttal. Inge könyökig feltürve, mégis gyöngyözik a homloka. Napbarnított arcának mély barázdáin, mint kis patakmedrekben, csillog a verejték. Még a bajusza is földes. Kidobja az utolsó lapát földet és végezetül a lapát fonákjával megverege.ti, leparkolja átverem oldalait.

— Na — mászik ki végre nagy szusszauással, jólesöen szemlélve müvét — ez is meglenne.

Az asszonynak nem tetszett az egész éjjeli munka, szinte ijedten nézte hol a gödröt, hol az emberét.

— Nem lesz ebbiil a vakondmunkából semmi, jó, meglássa, — sápi- tozza, mialatt idegesen törölgeti fejkendőjét,. majd leejti összefonva sovány, inas, barna kezeit, maga elé meredve-. .

_ Miből mi lesz, az nem a te, dolgod — mordult rá a vénember. •—

— Jutott vóna, maradt véna, ha ezt a két métert be is aggyuk — bátortalankodott az asszony.-— Mellik két métert?

— Hát, akit ide akar beágyazni ebbe a likba.-— Nem tudok scmillen beágyazásról, s te se tudj, eszetlen plcty- kaszáj.

Ezután, gyors tempóban, belökték a lyukba a három kövér zsákot; rá szalmát, deszkát, s arra a földet.

— Adsz; a vellát, hadd húzzak rá almot is.

— Csak be ne rohaggyon, mer alulról kaphat vizet, fölülről meg trágyáié vet — aggodalmaskodott az asszony.

Ekkor ütött éjfelet a. torony.

Mikor bementek a házba, a férfi elöl, az asszony utána; Kovák, bár nem volt magas ember, beleütötte fejét az ajtófélfába. A kemény kop- panást éktelen káromkodás követte, s még vetkőződés közben is morgott az öreg,-—. Bt*-Hr* ház is siük’ed állandóan. Mikor 35 éve beköltöztünk, kihúzva is könnyen jártunk ki-be. Most már hétrét görnyedve is beveri az ember a fejét.

— Hát pedig ázóta mi is jól összementünk. Együtt csökkenünk a házunkkal, — felelte az asszony.

;— Mire mi, addig ez is a földbe lesz; ha ugyan nem előbb. Hűséges, egy ház ez — filozófiáit Kovák.

Aztán lefeküdtek. A nagy bajusz árnyéka, mint egy hatalmas madár szárnya terpeszkedett a szobán át abban a pillanatban, amikor Kovák. András a lámpa fölé hajolt, hogy egy nagy keserű sóhajtással clfujja azt. Többet nem szóltak, bár még jó sokáig nem jött a szemükre álom. öreg ember nem,jó alvó, pár óra is sok annak már.

Tavaszig nem történt egyéb No- vákéknál a ganyérhovdáson kivül, de tavasszal, még az olyan emberek is megmozdulnak, mint Kovák András, Megropogtatják, a kemencepadkán való sok üléstől bepenészesedett csontjukat. Most már az egész falu gondolata a földeken jár. Nagy dolog a tavaszi vetés. Elsőbben is a mák és a zab. De még nem lehet rámenni a földekre, mert még csak lassacskán olvad; hol vagyunk még a szikkadástól, hajaj! Kovák kint áll a ház előtt és-elnéz a folyó felé, amely mint egy acélhátu kígyó kanyarog a hótól még egészen fehér földek között. így messziről még nem lehet megkülönböztetni, melyik szántás, melyik vetés, kivéve a repcéket, meg az ősszel nagyon megindult rozsokat. Kovák hátraszólt a házba, amelynek ajtaja éppen nyitva, mert a felesége söpör.

—. Úgy "nézem, most már csak nekiválik az idő. Ha megszikkad rá- melictünk a íődekfe.

— Alá kellene, mert: igv is későn van, — hallatszik belülről az asszony. Az ember kissé elgondolkozik.

— Ma azt is fel takarjuk,— lehalkítja •+. hangját, — mán nem veszélye«.

Ebéd közben -az- asszony kifejtette- megint, hogy csak jobb lett xti&b

nem dugdo-ódüi, mert hiszen nem is ved* egész télen, ' nem is lesz

az elásott kukoricára szükség. — Mer lássa mennyi kukorica, arg,, kel A lené ahhoz a szép külturházhóz, amit tavalyelőtt épültek.

— Kulturház! Nekem épültek tán? Enyém az? — mérgelődött Nórák.

— Az egész falué az, maga is elmehet. akár mindenuap beléje. Olvashat, rádiózhat, szinelöadást láthat, Télen, lássa, mennyit játszottak benne a DISzesek, meg a falu- színházasok is többször jöttek. Olyan azelőtt csak Budapesten volt.

— Nekem ne majmolkodjanak, hiszen nem vagyok én már süvölvény. Bár azon törted .vóna annakidején ez agyadat; mér nincs gyerekünk. Azt kellett vóna kiszinészkedned, -— felelte az ember megvető hangon, majd megcnyhültebben tette hozzá, mikor látta, hogy az asszony köténye sarkával, szipogva, törli, a szeme sarkát: — Ne rijj liát, isten rendeli igy- is, ngy is.

Ekkor kintről lábdobogás hallatszott, a szives köszöntéssel lépett be három belső falusi. Kint állt még vagy húsz ember, vállukon lapáttal, ásóval, kik közül többen beszóltak a három belepő után, mielőtt még becsukódott volna az ajtó mögöttük: — Aztán ne időzzetek feleslegesen.

Miközben bent azok tárgyaltak, a többiek körülvettek egy kis szénfekete mokány embert, névszerinti Trojkó János párttitkárt. Éppen egy tagbaszakadt, barna fiatalember beszélt; — Sokkal jobb lett volna, ha te mégy be az öreghez, János. A te szavadra csak eljönne. — A kis ember rántott egyet a bekecsén.

—r Haggyútok. Mikor itt voltam nála tavaly ősszel is elbeszélgetni, mert a beszolgáltatást nem teljesítette, hát akkor is azzal' jött, hogy neki hiába mondjuk, hogy Kiss Gábor fia tisztiiskolán, Vajké Sándoré egyetemista és igy tovább, mert neki gyereke nincs és a másé nem érdekli. Neki hiába beszéljük, hogy mennyi traktort kap a falu, — ő nem kapott egyet se és nem is használja a gépállomást Ne is ismételgessük a kulturliázat, — a bütü fárasztja a szemet, a „majmolko- dásra'‘ pedig nem kíváncsi; igy mondta a színészek játékát. Arra pedig egyáltalán süket, hogy a tszcs mit kapott és hogyan fejlődik, mert ő egyáltalán nem szándékolja a tszcs-t. Próbáltam én mindent, hiszen én is paraszt vagyok, itt születtem. ebben a faluban, elbeszél-, gettem vele hosszú estéken keresztül, de hiába .., — szinte szomorúan nézett maga elé, majd vidám fény jött szemébe, — ...egyelőre-. Hát azért küldtem most be a három funkciómentest, ahogy az öreg nevezi.

De már jött is ki a három ember ; Novak nélkül.

— Mi van, — fordultak egyként feléjük.

— Azt mondja nem félti ő a földjeit, mert oda úgy sem megy fel a viz.

— Úgy látszik a falu neki semmi, hagyjuk a fenébe, nem ember ez,

— Menj be hozzá dános, — szóltak többen a titkárnak.

A titkár felvette, az ásót és szótlanul indult a töltés felé, mutatva, hogy most nincs-idő erre. A többiek utána. Éjjel is dolgoztak lámpavilágnál. Az apró viharlámpák, mint megannyi szentjánosbogár. csillagként tükröződtek a sötét, rohanó vi-‘ zen. Az idő hideg volt, de az emberekről, szakadt a verejték: a .család, a falu védelmének tudata megtízszerezte az erőt minden embei1 karjában, A kis csoport egyenletesen és kitartó, ütemesen munkál- • kodott, akár egy nagy, érző szív.

így ment egy hétig. \z idő pedig rohamosan enyhült; már csak a mélyedésekben látszott egy-egy hófolt. Az egész falu a töltésen dolgozott, izgult, bizakodott. Harcoltak az egyre eiuclkodő ár ellen.

Az utolsó napokban már Novák András sem állta meg és kiment dolgozni a töltésre ő is. Benne volt a méreg ammiatt még, hogy az eldugaszolt kukoricát a felszivárgó talajvíz 1 megrohasztotta. Immel-ám? mai forgatta lapátját, m<jrt idős ember lóvén a könnyebb lapátos munkát bizták rá. Mondta is neki Tóth Gábor, akinek fia tisztiiskolán van: — Kend is úgy forgatja azt a lapátot, mint a kopottíogu ló a szénát. Merthogy mintha fájna magának; ámbátor nem értem, mert a magáét is védi.

— Kivált a háza is legközelebb van, — tette hozzá Trojkó elvtárs.

Az öreg Novák nem is igen felelt ilyen megjegyzésekre, de azért mint- Meg aztán már az ő szeme is meg. megrebbent bozontos szemöldöke alatt, amikor az egyre dagadó, növekvő, rohanó vizet nézte.. a víz mintha jobban emelkedett volna a gátnál. Nagy ur a viz, a muramentiek megtanulták tisztelni. De még nagyobb ur, a leghatalmasabb: az ember munkája. Voltak, akik igy gondolkodtak, de voltak, akik nem.

így történt a baj!

Egyik éjjel, úgy hajnalfelé, Novák felneszeit. — Mintha felhőszakadás lenne, — mondta magában, — de nem, más ez: — mintha hulláni. zana a föld. Hirtelen lelépett az ágyról és — vízbe lépett.

—: Hej, anyjuk ébredj, itt a víz,

— kiáltott az asszonyra. Az asszony felült, szemei ijedt tágulással tükrözték a félhomályt és a szobában araszosan csillogó vizet.

— Szüzmáriám, megfutunk, oda mindenünk. A. gát... — sikoltotta.

Ekkor már a faluban is félreverték a- harangot, s megmozdult mim ' den, A két öregnek hamarosan az asztalra kellett menekülnie, mert a földtől alig három araszra álló ablakot benyomta a viz és veszélyesen növekedett felfelé a szobában. A vénember, mint egy szomorú varjú gubbasztott az asztalon és meg nem szólalt volna semmiért. Az asszony ijedten és megsemmisülve imádkozott.

így érték őket a néphadsereg mentöosztágai. Biztos, erős kézzel emelték az asszonyt és segítették az egészen megfásult embert- a nagy csónakba és a túlsó, fennen fekvő faluig vitték őket Megmentették a derék bajtársak a, két tehenet, disznót és sok aprójószágot is., az ösz- szes bútort is, olymódon, hogy a szekrények, ládák tartalmát csónakba öntözték, a bútort pedig a csónak után kötötték. Mikor az utolsó fordulót hozták a katonák, az öreg elérzékenyülve vette le nehéz óra. láncát és a tizedes felé nyújtotta.

— Tartsd meg fiam, jutalmul

ezért a szép cselekedetért. Lám erre nem számítottam. v- — Hagyja csak öregapám, szüksége van magának arra, hiszen kötelességünk nekünk a bajban segíteni. -— válaszolt mosolyogva a katona és meleg kézszoritásSal, sók jő' szerencsét kívánva társaival együtt visszament a csónakhoz. Majdnem a házig tudtak hozni mindent csónakon, mert egy jókora árok húzódott a Murától erre, aminek a hivatása ugyan a vizlevezetés lett volna a folyóba, de most éppen felfele vezette a vizet a megfordult árvizes világban,,

★

Egy öreg sógora lakott itt No- váknénak, annál húzódtak meg, egyelőre még minden terv és kilátás nélkül. Félfüllel hallották, hogy a viz hamar visszament, s azt is. hogy a gátat úgy megerősítették, hogy többé nem kell félni ár- víztől. Novák már hetek óta feküdt valami rossznyavajában és igy nem is gondolhattak a visszatérésre. Ugv másfél hónap elteltével egyszer csak szekér zörgésre lettek figyelmesek. Kisvártatva hallották, hogy

"megállnak; valaki ideirányoz \z öreg ekkor már a konyhában láb- bodozott.

Trojkó és Kiss lépett be kisvártatva és köszönés nélkül leültek az asszony által fényesre letörölt és alájuk kényszeritett székre.

— Hát hogy, s mint vannak, — indította el a szót Kiss Imre.

— Hogyan lenne az ember liáz nélkül? Olyan ez, mint a vetés eső nélkül, csak szárad, sorvadozik az embergyereke, — elégedetlenkedett a vénember.

— Emlékszik-e Andris bácsi, mikor ott voltunk? — kezdte Trojkó,

— és hívtuk tölteni a gátat? Akkor nem jött és nem jött másnap sem. Innen származott a baj.

— Már ne akard bebeszélni nekem, — felelte az öreg —, hogy egy ember miatt esett, ami esett.

Trojkó kissé bosszúsnak látszott, mikor megszólalt: — Nem eg.v ember henyélése miatt szakadt át a gát, nem. Többen is voltak, akik Novák Andrást példázták. Meg sokszor bizony egy ember munkáján :is ha ezután jobban megmarkolta volna a lapátnyelet. Nem mintha igazat adott volna nekik, de csak azért, hogy „megszűnjön a veinyákolás“. nagyon sok megfordul. — Kissé el

gondolkozott. — Esetleg, ha ötven lapát földdel előbbre vagyunk, nem győz le bennünket a viz, — tette hozzá szomorúan.

■— Egyméteres szakaszon tört át először a viz és utána természetesen mindent elmosott. Lehet, hogy azon a gyenge szakaszon éppen Novák András munkája hiányzott, — szólt közbe Kiss Imre csendesen. — S most nincs háza, — tette hozzá és szeme összcvillant a párttitkáréval.

— Azért a nekikeseredésre semmi ok nincs Andris bácsi, most is azért jöttünk, hogy elvigyük magukat — oda, — hátrafelé intett a kezével, — Megnéznénk, mit lehet csinálni, egy jó óra alatt megfordulhatunk.

— Alit nézzünk a puszta telken, — szólt fennhangon Novák és magában meg azt gondolta: ,,Ugy visznek a tett színhelyére, mint a bűnöst a rendőrök.“ Ez a gondolat szivén ütötte. Néha úgy érezte, mintha saját házát rombolta volna le műn. kátlanságával,

— Menjünk hát, — mondta végre.

Egész utón magába mélyedt. Néha lopva Kiss és Trojkó arcára nézett. Mindkettőjük arcán mosolygás fészkelt. Vagy csak ő gondolja? Kár- övöm lenne? Hiszen rendes embereknek ismeri őket... de ha azért viszik őt, hogy veszteségen örvendjenek, akkor ö ezentúl még kutyább lesz. Százszor! Ezerszer!

Csak lépésben lehetett hajtani a mély sár miatt; nagyon megfogja az agyag a kerekeket, ugyancsak feszülniük kell a lovaknak. Trojkó és Kiss arról beszéltek, hogy jövőre már a falu is kap bekötő utat; nem kinoz a sár ekkor sem embert, sem állatot. Időközben elhagyták az utolsó házat is, még egy kis dombot kell megkerülniük és meglátja a romot. Minek is ide jönni. Nem más ez, mint halottnézés. Ők már öregek, úgysem érdemes épülniük. AI ég ha gyerekük lenne; de igy? Eltesznek ők már a sógornál.

Aztán hirtelen meglátta a piros cseréptetős, nagyablakos, takaros kis házat, a rozzant "tömöttJiáz helyén. Egészen megszédült, mint mikor az első cigarettát szíttá. Forró és kétkedő érzéseket hullámoztatott a lelke: — Kié ez, vagy ha az enyém, mennyit kell érte fizetni és hi csinálta ezt a csodát, mert ez csoda. — Nem állta meg; kibugy- gyant belőle a kérdés.

— Kié ez és .hát hogyan...?

— Novák Andrásé.

—- Dekát ki építette?

— A falu. Az egész falu. Három árvizsujtottá házat építettünk fel, közös összefogással.-—. Hát mégse az állam — kételkedett az öreg.

— Ugyan már, ne legyen olyan értetlenkedő, hiszen annyit ■ magyaráztam már magának, az állam: maga, ő és én, az állam mi vagyunk, magunk. így a falu is az állam. Az egész dolgozó nép az állam. Érti-e?

Novák András ott állt a tavaszi szélben nagy érzésekkel. Nem igen hallotta (i már Trojkó magyarázatát. Nem tudott ö semmire, senkire figyelni-, nem is volt szüksége okfejtésekre. Nem figyelt, nem hallgatott, de értett már mindent. Alost -megértette egyszeriben Trojkó János hosszú téli estéken való magyarázatait; az összefogásról, az államról. Ebben a pillanatban egyszerre érzett és értett meg mindent, Aíire barna, kérges kezét felvitte volna székiéhez, a könnycsepp már legördült Nem szegyei te, kicsit sem.

—•' Igazatok van, — ölelte egyszerre magához egyik kézével Troj- kót, másikkal Kiss Imrét.

Az asszony, ki mindeddig hallgatott, egyszerre felragyogott.

— Végre, végre! AIeg jött az én emberem esze.

(Rákosi Gergely)

APRÓHIRDETÉS

JÓ ÁLLAPOTBAN lévő, zománcozott asztalitüzhelyet vennék. Krup- pai József Nagykanizsa, Szabadság-tér 1. I. ein. (219)

NAGYKANIZSÁN, 1942-ben végzett polgári fiúiskola IV/a tanulói Pünkösdvasárnap délelőtt 10 órakor tartják 10 éves találkozójukat. Találkozás az iskolában.

(222)

KIFOGÁSTALAN 100 köbcentis

ballonos Csepel eladó. Szabó Gyula Pózva. ) (420)

SPORT

Jól sikerült béke- szpáríákiádot tartottak az egeraracsaiak

Az egeraraesai sportpálya erdő melletti tisztáson fekszik. Az erdő túlsó oldalán hegyormok emelkednek és védőén veszik körül a lapályban elterülő füves térséget.

Az erdő csendjét már reggel szokatlan zaj veri fel, fiuk és lányok, öregek és fiatalok nótás jókedve.

Itt vannak a környező községekből mindannyian, hogy résztvegyenek az egeraraesai spártákiádon.

Egerarcsán nagyon készültek erre a napra. A tanácstagok és pedagógusok már a kora reggeli órákban kint vannak a pályán, hogy az utolsó simításokat is elvégezzék. Röviddel utánuk megjelennek a sportolókkal együtt a kis úttörők is és a verseny megkezdése előtt szorgalma, san hordják a friss homokot a távol- és magasugráshoz, hogy az eredmények minél jobbak tegyenek.

A DISz-fiatalok csoportokba verődnek és izgalommal várják, hogy rájuk kerüljön a sor az első számban, a céllövésben. A fiatalság másik része a pálya több helyén bemelegítő edzést tart Egyesek súlyt dobnak, mások rövid futógyákorla. tokát végeznek. A helyi sportkör labdarugócsapata pedig a zalaszent- j gróti Dózsa elten délután sorrakerü- lő labdarugómérközésre készül fel.

Közben megkezdődik a verseny. j Alár az első számban, a sulylökésben nagy az érdeklődés. Idősebb dolgozó parasztok is belekapcsolódnak és versenyre kelnek a fiatalokkal. Nagy versengés alakul ki és lesik, várják, hogy ki tesz a győztes.

A sulylökés még be sem fejeződik, máris újabb csoportosulás látható: gránátot dobnak. Ebben a sportágban még nagyobb az érdeklődés, ami érthető is, hiszen Egeraracsati ilyen versenyt még nem rendeztek. Találóan jegyezte meg az egyik helybeli parasztbácsi: Ebből is látszik, hogy a párt mennyire megbecsüli a falusi dolgozókat a sportban is. Igaza van neki, mert a sport- bizottságok révén ma már oda Í3 eijut a sport, azokba a községekbe is, amelyek a vasút, vagy közút hálózatából egyelőre még kiesnek. Felkeresik őket mindenütt,.^ megismertessék velük a sport min^ den ágát, megszeressék az AIHK-t, hogy könnyebben menjen a munka, nagyobb legyen a jókedv és erősebb a haza.

Eredménye: Céllövészet férfi: 1.- Szekeres János 42, 2. Herman Gyű- . j la 39, 3. Tóth István 37. Cellává1 szét női: 1. Nejpur Ida 24, Súly- dobás férfi: 1. Látrányi István S.65, '

2. Szabó Sándor 8.3(5, 3. Gáspár Ká- \ roly S.27, Gránátdobás férfi: L Szálló Sándor (57.40, 2. Szeree Imrei 65.20, 3. Kőműves Sándor 63.20.

100 on. síkfutás férfi: 1. Ciklin Zoltán 13.1, 2. Takács Zoltán 13.5, 3.- Pölöskei Sándor 14.2. 1000 on, sik-> futás férfi: 1 Dolgos László 3.27,

2. Bicskei Dániel 3.37, 3, Horváth József 3.40. Távolugrás férfi: 1.- Gáspár Károly 4.17, 2. Szelecz Imrei 4.12, 3. Szabó Sándor 3.83.

Szabó József

ÉRTESÍTÉS!

Értesítjük Nagykanizsa és környéke állami vállalatait és dolgozóit, hogy a Nagykanizsán Zrinyi Miklós-utca 29 szám alatt lévő „ZALA“ kiadóhivatal 1952 június 1-én Zalaegerszeg, Széehenyi-tér 4. sz. alá költözik. Kérjük a vállalatokat és dolgozókat, hogy hirdetéseitekéi és a lap terjesztésével kapcsolatos minden kérdésben á zalaegerszegi kiadóhivatalhoz forduljanak.

„ZALA“ kiadóhivatala Zalaegerszeg, Széelienyi-tér t.

Telefon: 102. sz.

ZALA

A Magyar Polírozók Pártja Zala megyei Bizottságának lapja. — Felelős szerkesztő: Szántó Jenő. — Felelő« kiadó: Darabos Iván. — Szerkesztősét:: ?->• Ia*irersze«r. Kossuth Lajos-utca 23. Tel. 250. Nagykanizsa, Zrinyi M--n, 29. Tel. 54. — Kiadóhivatal Zalaegerszeg, Széehenyi-tér 4. Tel. 182-, Nagy. kanizsán Zrínyin. 29- Tel. 15—50. —< Készült a Vasmegye Nvomdáhan Szoiu- Ijnlhpty. Kossuth I.. n. fi Tel. Tá. — Felelte resliegedüs Oytea»