Zala, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-04 / 103. szám

NEGYVEN ÉVES A PRAVDA 1912 május S-én Pét érv. iron e‘indul(t utjárai egy uj lap: a Pravda. A cári Oroszország és az •egész kapitalista világ „okosai“ nem •tulajdoniíttott.ak fontosságot az uj lap megjelenésének. V'agy tudomást sem vesznek róla, vagy kézlegyintéssel intézték el. A burzsoázia- által kitartoitit kiadó- vállalatok egyetértettek abban, hogy a Pravda nem „konkurrens“ a tőkés lepek számára- A Pravda, négy, kis formátumú oldalon je­lent meg, viszonylag alacsony példányszámban. Ilyen értelem­ben valóban nem jelentett kon­kurenciát. És nem jelentett ab­ból a szempontból sem, mintha mondva csinált „szenzációk“ fel­fújásával ■akarta volna elhódítani kora többi újságjának olvasóit. Hírszolgálata, s stílusa, szerkezete, szervezete és felfogása merőben más volt, mint addig a napilap­ról 'szóló elképzelések „előírták“. Ebben az újságban nem hivalkod­tak öles címek, nagy hirdetések. Ez az újság forradalmi újság volt', bolsevik uj-ság, A párt, Lenin és Sztálin elvtárs fektette le e lap alapját, irta és. szerkcs^t’ete sza­mait. Amennyire megindu 1 ás.akor nem tulajdonított fontosságot a kapitalista világ a Pravdának. néhány megjelenés u.án annál 'tajtékzóbb dühvei vetette rá magát a cári rendőrség és- állam- gépezet. Mert a Pravda volt! ak­koriban az egyetlen olyan lap, amely igazat irts amelyen a. ka­pitalista szenny legkisebb foltja -sem éktelenkedett; az egyél len lap, amely a munkásosztály és a nép érdekeit szolgálta, a dolgozók felszabadul árának, ügyét hirdette, kérlelhetetlenül leleplezve az im­perializmus rothadtságát', történel­mileg halálraiitióltségét. A Pravda egyszeribe központja leiht a forra­dalmi mozgalomnak, a sa.ítómim- ka iskolájává vált az egész for­radalmi munkának. Mint Sztálin elvtárs irja: „A munkások a Prav­dát saját munkáslapjuknak iekin- Hették, nag)) bizalommal voltak iránta és éber figyelemmel hall­gatták minden szavát, a Pravda minden példánya kézről-kézre járt, az olvasók tucatjait szolgál- ía, alakította osztály öntudatukat, ■nevelt, szervezett, harcra szólí­tott“ 1 A Pravda első megjelenésé­nek évfordulója, május 5: a Bol­sevik Sajtó Napja. Annak a megbecsülésnek jele ez, amellyel a szovjet nép övezi a győzelmek pártját s ennek sajtóját. A Prav­da együtt küzdött!; együtt nőtt a párttal, a küzdelmeket;, növeke­désit maga is elősegítve. Az egy­kori „kis“ lapból a világ egyedül­álló tekintéllyel bíró, legnagyobb sajt ószerv p lett, minit ahogy ha- sonlithsta-tlan tekintélye van a Szovjetuniónak, a Bolsevik Párt­nak. Bárhogy szerették volna- és szeretnék a burzsoák meg nem történtté tenni £2 Októberi For­radalmat, a szocializmus országá­nak létéit, bárhogy szenemének erről ha llgatni és másokat elhall - gaitatni — nem lehet, mert a Szovjetunió, a szovjet sajtó él és nap minit nap világraszóló sikere­ket ad hírül az egész világnak. Bizony nem lehet hallgatni a Szovjetunióról, a világbéke érde­kében vívott harcáról, a kom­munizmus győzelmes építéséről, amikor a Pravda, és a szovjet la­pok közük Sztálin elvtárs béke. nyilatkozatait, a kommunizmust építő terv teljesítéséről szóló sta­tisztikai jelentéseket, a szocia­lista tudomány és erkölcs térhó­dítását, az igazán szabaddá vált ember 1t győzhetetlen erejét. A Pravda azzal válit a világ legelső lapjává, hogy arról ir, úgy ír, amiről és ahogyan ,a világ dol­gozóinak túlnyomó többsége: a becsületes emberek, p dolgozók, a békeh-s-rccsck gondolkodnak, ol- va:mi akarnak. A szovjet sújtó aiapelv- hén/t tartja maga előtt a lenini tenitást: ,,A sajtót a szenzációk szervéből, a burzsoá hazugság el­leni harc szervéből át kell 'vál- ioztatnunk — és át is változtat­juk^— n tömegek gazdasági átí­velésének eszközévé, olyan esz­közzé, amely megismerteti a tö­megekkel, hogyan kell a munkát uj módon megszervezni“. Ezért partja a_ szovjet sajtó elsőrendű kötelességének, hogy mindenek­előtt az építő munka eredményeit ismertesse, számoljon be az élen­járó módszerekről és dolgozókról, ostorozza a hibákat1, a bírálót- önbirálat legszélesebbkorü kifej­lesztésének eszközévé váljék. Ilyen feladatot megoldani a sajtó csak a tömegek közvetlen közre­működésével képes. Azaz csak úgy, ha a lapot levelezők és tu­dósítók széles hálózata veszi kö­rül üzemekből, szövetkezetekből, falvakból, intézményekből, isko­lákból, hivatalokból, stb- A Pravd.a már első évfolyamában több mint II ezer munkás-levelet közölt. E példa nyomán az egé'z bolsevik sajtó alaptörvényévé vált az elszakíthatatlan tömeg- kapcsolat!. Vájjon melyik, még­oly „tekintélyes“ és „hatalmas“ 1 burascá lap dicsekedhet azzal, hogy oly nagy országból, minit a Szovjetunió, napont'a. ezrek ke­resik fel levélben és személyesen? Melyik burzsoá lap dicsekedhet •azzal, hogy évek és évtizedek múlva emlékezni fognak egyes cikkeire, tanulmányozni fogják őket, mint ahogyan a munkás- mozgalom örökbecsű alkotások­nak tartja Lenin és Sztálin elv- ti'ársnak a -szovjeti lapok hasábja­in megjelent cikkeit, ideológiai munkáit, akár a gazdasági építe­ni unka, akár a nemzetközi hely­zet. akár a tudomány egyes kér­déseiről szóltak azok. Ma, 10 évvel első megjele­nése ül:án, az egész haladó világ üdvözli dicső példaképét & Prav­dát, üdvözli az egész szovjet saj­tót. Bár a számszerű adatok csak részben fejezik ki, milyen jeleai- tőségé van a Szovjetunióban _ a sajtónak, hadd álljon itt mégis néhány jellemző adat: 1946-ban a Szovjetunióban 70 nyelven jelen­tek meg újságok. A központi la­pokon kívül .a szövetséges köztár­saságoknak, területeknek, kerü­leteknek, városoknak, üzemeknek, kolhozoknak, intézményeknek, tu­dományos testületieknek 1946-ban 4774 újságuk jelent meg, ezeknek egyszeri példányszáma közel 25 millió volt, évi példányszámuk megközelítette az 5 milliárdoít. A háború utáni e'ső ötéve« terv alatt természetesen tovább növe­kedett a szovjet lapok hálózata, példányszáma. A számoknál is többet mond az a nemes tartatom, ami megtölti a szovjet lapokat, , legyen az gyermekű.jság, vagy tu­dományos folyóirat- Miközben az imperialista fenevadak már a gyermekekét és kamaszokat a sajtón keresztül öldöklésre és prostitúcióra tanítják, „tudomá­nyos“ folyóirataikban az atom­bomba hatásfokának emeléséről értekeznek, miközben a Collier’s című szennylap a ezovjetdlenes atomháború kilátásairól és módo­zatairól ir — ezalatt a szovjet lapok a szabad élet építésének, a dolgozó ember gazdasági és szel­lemi gyarapításának, a bélre meg' védésének magasszárnyalásu taní­tásait adják, a Novoje Vremja Pe' dig azzal válaszol a Collier's.nek, hogy azt dolgozta fel, hová fej­lődnék az emberiség néhány esz­tendő alatt, ha a nagyhatalmai: békeegyezményt írnának alá! Ilyen példaképe van a népi demokratikus országok újságjai­nak, a magyar sajtónak is. Ezt tartják példaképnek testvérpárt- jaink a még elnyomott országok­ban, erre a sajtóra tekintenék re­ménykedve a demokratikus, bé- keszerstő eleinek az egész vilá­gon. A magyar sajtónak, a sajtó dolgozóinak, egész népünknek sok tanulnivalója van még a bolsevik sajtótól, hogy eszmei tartalom­ban, nyelvezetében, fömegkapcso- laítiaiban megközelítse példaké­pünket; hogy oly meggyőző erő­vel és messzehangzóan hirdesse Lenin, Sztálin, Rákosi elvtárs, a párt szavát, a szocializmus épí­tésié és a kommunizmus győzel­mének, a békénél: diadalát. nélkülözhetetlen az ogifácíós munkában [ AZ IGAZSÁG LEGYŐZI A HAZUGSÁGOT j\/| indenki előtt világos, hogy az amerikai imperialisták a Ko. rcai Népi Demokratikus Köztársaság megtámadását kezdetnek szánták cg>v a nagy Kínai Népköztársaság elleni agressziós háborúhoz, úgy tervezték, hogy ez lesz a harmadik világháború kezdete. Koreában már közel két éve rombolják az ipart, a hős nép kultúrá­ját, patakokban folyik a vér, az ameri­kai tábornokok katonai biztonságukat embertelen kegyetlenkedéssel helyet­tesítik. Ebben a szörnyű szégyenteljes há­borúban az amerikai és angol sajtű a vérebek undorító szerepét játsza. Az imperialisták főleg a sajtón ke­resztül folytatják háborús propagan­dájukat. Az Egyesült Államok hábo­rús költségvetéséből dollárok száz­milliói kerülnek a sajtómonopóliu­mok feneketlen zsebeibe. A kapitalis­ta sajtó nagyobb mértékben, mint valaha, a népek megmegmérgezésé- nek, a népek rendszeres és aljas szá­mításának eszközévé vált. Ez a sajtó nagy veszélyt jelent. Az amerikai re­pülő, aki hidegvérrel ledobja bom­báit a békés koreai falvakra és szi­tává lövi a futó koreai gyermekeket, a baktériumfegyverek „tökéletesítő!'* és alkalmazói a nagy amerikai újsá­gokat olvassák. Mi nem állíthatunk a népek bírósága elé minden ameri­kai katonát, aki résztvett és részt- vesz a koreai gyilkosságokban, de el­érhetjük és el is kell érnünk, hogy az uszítókat és a hozzájuk hasonló háborús bűnösöket, a pestis-táborno­kokat és kolera-politikusokat az em­beriség elítélje és elkárhoztassa. Ahogy örökre elátkozta barátjukat, Göbbelst. XT a rámutatunk a hazúg háborús propaganda veszélyére, ugyan­ilyen erővel meg kell mutatnunk az érem másik oldalát is. Nagy a hábo­rús propaganda veszélye, nagy az imperialista hazúgság- és rágalom- hadjárat, de mi látjuk azt is, hogy villámsebesen nő, erősödik az egész világon a hatalmas békemozgalom. Látjuk, hogy rövid idő alatt az em­Irta: D. ZASZLAVSZK1J, a Pravda szerkesztőbizottságának tagja. k k beriség nagy többségét egy táborba tömörítette. Az embereket nem sike­rült félrevezetni és megijeszteni. A demokrácia és a béke erői a „hideg­háborúban" is erősebbek, mint a reak­ció és az agresszió erői. S mi büsz­keséggel mondhatjuk, hogy az igaz­ságnak a hazúgság feletti győzelmé­ben nekünk, a becsületes, független, demokratikus sajtó munkásainak is szerepünk van. Mi eszmei fegyver va. gyünk S2abad népeink kezében és fegyverünk: az igazság élesebb, erő­sebb, mint az imperialisták tompa és rozsdás fegyvere: a hazúgság. Teljesen objektív akarok lenni eb- ben a kérdésben és ezért átadom a szót a demokrácia, a béke, a népek barátsága ádáz ellenségének. Átadom a szót a Reader's Digest cimü reak­ciós amerikai folyóiratnak. Lám, mit ismer be ez az amerikai folyóirat ,,Háború, amelyet elvesztettünk'' című cikkében. íme néhány részlet: „őszintén szólva, as amerikai élet­forma, eszményeinek (olvasd: a reak­ciónak) népszerűsítési kísérletei köz­ben a világ minden országában telje­sen vereséget szenvedtünk... Igyek­szünk utat törni magunknak fenye­getésekkel vagy megvesztegetéssel... „Megengedhetjük-e Oroszországnak mi, akik az amerikai életformában hiszünk, hogy a jövőben is meggyőz­ze az emberiséget arról, hogy csak ö akar békét és mi háborút akarunk? Megengedhetjük-e Oroszországnak, hogy a jövőben is a széles tömegek egyetlen védelmezőjeként és barátja­ként szólaljon meg? Megengedhet­jük-e Oroszországnak, hogy a jövő­ben -is úgy mutasson meg bennünket az embermilliók szemében, mint az emberiség kizsákmányolóit?“ IT zekre a patetikus kérdésekre azt hiszem egyszerű a válasz: Nos, hát ne engedjék meg. Bizonyít­sák bej hogy az USA kapitalistái — a békcgalambok valami új szektája* a morganok és rockefellerek előtt a nép tömegei kedvesek, hogy ők csak békét akarnak... Bizonyítsák be* győzzenek meg. De itt aztán a kapitalista sajtó ügyvédje leleplezi sajtóját is, önma­gát is, méghozzá olyan cinikusan* hogy még azokat is leleplezi, akik hozzászoktak ahhoz, hogy az ameri-1 kai megvásárolható újságírás nem so­kat teketóriázik. Ezt mondja: „Egyet­len üzletember sem fog hozzá olyan Programm megvalósításához, amely az oroszok erőfeszítéseinek semlege­sítéséhez szükséges — ötmillióra dol­lárnál kevesebb összegért, Ismcrnek-fí valakit, aki kevesebbért vállalkoznék arra. hogy száz- és százmillió ember­nek beszéljen Ázsiában, Afrikában, Latin.Amerikában az amerikai élet­formáiról, olyan gyakran és olyan si­kerrel, mint ahogy a kommunisták beszélnek magukról? Van-e ember, aki kevesebbért hajlandó lenne tudó­sításokat adni millió és millió embeá számúra Európában, kommunistáknak vagy a kommunisták híveinek, olya ni tudósításokat, amelyek képesek sem-, legesíteni öt-tízmillió pártmunkás misszionáriusi erőfeszítéseit és leküz­deni a sok kommunista újság hatá­sát ?' ‘ XT ogyan lehet az, hogy ilyen szókimondó az amerikai reak­ciós folyóirat? Ez azért van, mert az: USA kormányától ötmilliáid dollárt követel háborús propagandára. Meg­ijeszti a Wall-Street gazdáit, a dol­lárkirályokat: ne gondolják, hogy van a világon olyan újságíró, aki szíves­ségből, eszmei lelkesedésből lenne hajlandó védelmezni az amerikai élet­formát. Ilyen idióta nincs. Nem tud­juk, kapnak-e az amerikai kapitalista sajtó megvásárolható urai újabb mil­liókat vagy milliárdokat. De ez amúgy sem menti meg őket újabb vereségektől, a szégyentől, az embe­riség többségének megvetésétől. Ta­nulják meg végre: megvásárolt, ha­zúg, becstelen szavakkal nem lehet meggyőzni a népeket. GYÁVÁK ÉS BÁTRAK AKI AZT MONDJA I 65 “Áf’ ho§y szükség van. sa háborút nem lehet megakadályozni _ az hazudik. Aid azt mondja és irja, hogy az em­beriségnek nincsen szüksége a háborúra, s az emberiség nem akarja megengedni, de meg is tudja akadályozni a háborút — az igazat mond és ir. Becsületes újságíró nem hirdethet uj hábo­rút, mert uj háború nem kell a földkerekség egyetlen becsületes emberének sem. és csak hazug ember, az emberiség rágalmazó­ja hazudliatja azt, hogy az ember­nek kell az uj háború. A béke ellenségei, köztük az uj háborút népszerűsítő ujság- irók, gyakran úgy igyekeznek feltüntetni a dolgot, mintha mi, a béke hívei, azért védelmeznénk a békét, mert félünk tőlük. Fé­lünk kardcsörtetésüktöl, félünk attól, ahogyan készenlétbe helye­zett bombákkal, vagy katonai képességeik bemutatására áhíto­zó amerikai tábornokokkal kér­kednek. ÚGY VÉLEM Ill0gy ezcknek a 1 magukat .bátor embereknek, minket, a béke hí­veit pedig gyáváknak tartó há­borús propagandistáknak aligha van igazuk. Úgy vélem, hogy ép­pen a béke hívei között találhat­juk meg Sztálin hadseregének katonáit, akik elfoglalták Berlint és felszabadították Budapestet, itt találjuk meg azokat az embe-1 reket, akik a nemzetközi brigá­dokban harcoltak Madridnál a fa­siszta Franco ellen, itt találhat­juk meg azokat az embereket, Vasárnap, 1953 máj, 4. Irta; K. SZ1MONOV k k [ akik tíz esztendeig raboskodtak Dachauban, de akiket nem tört meg a német fasizmus, úgy vé­lem, hogy éppen a béke hívei kö­zött találhatjuk meg az ellenál­lás hadseregéből való embere­ket, akik Franciaországban és Olaszországban, Hollandiában és Belgiumban küzdöttek a fasizmus ellen; úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találjuk meg az Angliáért vívott légiharc egy­szerű angol repülőit, akik Göring légikalózainak támadásától védel­mezték országukat. Úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találjuk meg a kínai néphadse­reg katonáit, akik 15 éven át harcoltak a japán hódítók ellen; úgy vélem, hogy a béke hivei között találjuk meg Japán bátor, haladó embereit, akiket sem Hí- rohitó börtönei nem tudtak meg­törni, amelyekben eleinte ültek, sem Mac Arthur börtönei, ame­lyekben később sínylődtek. Végül úgy vélem, hogy a béke hivei kö­zött találhatjuk meg a hazájukat védelmező koreaiakat, akik a ka­tona szótlan bátorságával hiúsít­ják meg az amerikai imperialis­ták hóditó reménységeit. Úgy vélem, hogy ami a bátorságot illeti, ez ma a mi kiváltságunk, a béke híveinek kiváltsága. MÁSRÉSZT/ abgha tarthatjuk a ■ bátorság jelének a fegyverkezésre való hisztériás felhívásokat, meg azt az ide­ges rikoltozást, hogy amíg még nem késő, a lehető leghama­rabb ei kell kezdeni a háborút Úgy vélem, hogy amikor egy va­lóban nagy és erős ország na­ponta rekedtté ordítja magát ar­ról, hogy ez az ország óriási és?' ultra-óriási, erői hatalmasak és ultra hatalmasak, hogy ez az? ország senkitől sem fél* mindenkit legyőz, szétver,* porrázuz cs meghódítja a3 egész világot, akkor ez a rikoí- tozás nem is annyira a bátorság! jele az én szememben, mint in-' kább a gyávaságé és a jövőtől való félelemé. A gyáva mindig' kiabál, amikor fél és saját hang­jának erejével iparkodik elfojta­ni rémületét. A harchoz mindig bátorság kell. A békeharc is harc, ezért bátorság kell hozzá, bátorságot követel minden embertől, aki résztvesz benne, közöttük a bé­kéért küzdő újságíróktól. Van egy régi jó orosz közmondás: „Bátorsággal várakat lehet meg- dönteni“. S ezt meg kell jegj'ez- nie a béke minden harcosának, különösen az újságíró békeharco­soknak. Bátorságunk, a békehar­cosok bátorsága megdönt minden várat, megdönti a béke ellensé­geinek minden erődítményét. ÖK HÁBORÚT AKARNAK | rájlk‘ * erő­szakolni, mi rájuk erőszakol­juk a békét. Ez igy lesz, mert mi erősebbek vagyunk és azért vagyunk erősebbek, mert embe­rek vagyunk, mi vagyunk az em­beriség, mert minden anya és minden apa világszerte a jövőre, gyermeke jövőjére gondol, áldja a béke híveit és átkozza a hábo­rú gyuj toga tóit. — DR. DREXLER MIKLÓST a Népköztársaság Elnöki Tanácsa egészségügyi miniszterhelyettessé nevesít hi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom