Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-07 / 31. szám

* •»1 NEK SZE wmmTITOS“ / 1 ft 1 £ L:E 1 * A párttagság nyilvántartása és a statisztika jelentősége Gáborjánháza 'kuzvcllea a ma #y&r-jugo*.zláv határszélen fek­szik. Amin' vc’í*i:gmegyünk a fa in utcáján, gyanatkvó szemek fi­gyelnek bsnnünkH. Alaposan saunügyre veszik a falu dolgozói az errefelé tévedt idegenekéi. Le is igazoltattak bennünket. Tud­ják 'a kötelességüket, t'-lada'ukat, ami itt a határszélen rájuk vár. K. J. dolgozó parasztot a konyhában találjuk, amint fele­ségével egy levele! olvas az ász­tól fölé ha jolva. Az első pilla na ban idegenkedve néz ránk s a le­velei' ősszeliaj’.'va a zsebébe teszi. D; hosszabb beszélgetés után inegered a nyelve, gondterhes arccal újságolja, hogy Rémus öecsé'ől levelet kapott. — Jugoszláviából? — kérdez­zük öle. — Nem — válaszol rövid;n. — Linzből érkezett,“de Jugoszlá­viáról vén benne szó. Az, első pillanatban magam is meglepőd­tem rajta,' hiszen az én öcséin még negyvenhétben került Ju­goszláviába. Az u’óbbi időben nem js kaptunk tőle levelet, fii! i: most ezt — veszi ki zsebé­ből a levelek — libből aztán megértettem, hogy hogyan tör­tént az egész dolog. Levél kerülő utón. Rövid ideig elhallgai, az án m kikes eredik. — Ha én luiTani volna akkor, hogy mit -zül az. hogy az én öcsém mindig azok­kal <u> kulik csemetékkel szűri össze a levet, hát a lábát is el- :örtem volna, liogv közibük n; mehessen. Szerencsében gyerek. Ds hiába, ezen már nem tudok segíteni. Ilanem arra kérem ma­gukat, hogy közöljék le ezt a le­velet a Zuluban, hadd lássák azok is, akik még most sem hi­szik, mi is van hál Jugoszláviá­ban. De a nev.niH ne Írják ki. Nem akarom, hogy a gyérüknek ebből még több baja származzék íme a levél: ..Kedves bálijain! Tudom meg­leli, hogy Linzből kopsz tőlem le­vel?!. de a továbbiakban majd mindení megértesz. Most mind­arról beszámolok, amire eddiq nem volt alkalmam. Am,kor átszöktem. Jugoszláviá­in;. amit örök élelemben bánni fogok, Gázin község mellé kerül­tem egy kuhík tangóiéira. Rizsá­tok, kiszipolyozott, teljesen le­rongyolódtam. A kid dk egy szép napon összecsomagolt. Azzal ment el hazulról: — Mint UDB /nagasranc/u tiszt jövök vissza, de akkor jaj lesz a falu rongyosai­nak \ ér fürdő, ártatlan anyák, gyerekek közt Visszajön sokad magával és vérfürdői: vemhezett a faluban. Az egész ód kezdődőit, hogy a köz­ség dolgozóitól az utolsó szem gabonát is el akarlak vinni, ezen­kívül az összes élelmiszerkészle- Ieket össze akarták szedni. A rablást meg is kezdték és a köz­ség dolgozói. hogy tiltakozásukat fejezzék ki, kivonullak az ideára. A kirendelt udbások belelőtitek á tömegbe. a kutak gazdám ve­zényszavára. aki most már ma_ gasrangu tiszti ruhában volt ott. A tömeg botokkal támadd a nép gyilkosaira, akik aztán (gyáván meg is futót lak. Ami másnap történi, urra még gondolni is borzalmas .\ agyon sok titóisla katona jöll és körül­vette a falut. Géppuska tűz alá uei\tck u dolgozó parasztok há­zait. Az utcákon ártatlan gyer­mekek. és anyák vére folyt. Ez volt a meglorhís, aztán tovább nienízk. Ki tudja, táléin egy má­sik faluig. Felirat a kaszárnya falán... Röviddel később megtudtam, hogy az aljas gazlelt hallatára ír falu közelében lévő kaszárnya ka. urnái egymásután szöktek meg a hadseregből és ,csatlakoztuk a ■kommunista vezeti? partizán egy­ségekhez. .1 kíváncsiság nem ha­gyott nyugton. Én is elmentem, megnézem a kiürüli kaszárnyád. Állilóluy több mini két századnyi katona "szűköd meg innét. A falra mész due a következő feliratot olvastam: „Ti azl akarjátok, ban­diták. hogy harcoljunk. Tiéd har­colni jogunk, de nem a nép el­len, hanem ellenetek.'.“ Egy ideig néztem az üres lak­tanya falára irt mondatot és ak­kor éreztem, hogy vannak még sokan itt Jugoszláviában, akik hősiesen, elszálltán harcolnál: a szabadságért. jMoslmár én is megértem, mii jeleid a szabadság. Vasárnap megyénk községei­ben a népnevelők a termény- begyűjtéssel kapcsolatban ered­ményes munkát végeztek. Ki­váltképpen a lenti járásban, ahol Szijártóházán 10 mázsa rozsot és 3 mázsa kukoricát gyűjtöttek össze. Kerkabara- báson 6 mázsa búzát, 8 mázsa rozsot. 28 mázsa burgonyát. 3 mázsa kukoricát vittek be a íöldmüvesszövetkczet raktá­rába a dolgozó parasztok. Az agifációs munka megkezdésé nek az első két órájában 5 mázsa széna jött össze Torma­földén. Ezek ;iz eredmények > n’/.t igazolják, hogy ió felvi!á- \ go.sitó munkává'] mind több Megtanított rá az a végtelen el­nyomás, amiben élek. Elhatároz­tam, hogy megkeresem, a hős partizánokat. Jlosszu ideig kóbo­roltam az erdőben, ele nem akad­tam nyomukra: Nem mertem emberek elé kerülni, meri jellem a titó.kopókiól. fii meg az amerikaiak fosztogatnak Sikerüli elérnem a jugoszláo- ausztriai határi és át is szöktem. Nyugati zónába kerültem, mert máshol lehetetlenné vált az álju­tás. így kerültem Linzbe. És mondhatom, hogy cseberből-ve- derbe estein, a nép éhezik és szenved. Száj) számmal találko­zol: amerikai katonákkal, akik éjszakákat- dőzsölnek ól és ré­szegen feíreliefének az úttesten. Az osztrák asszonyok és lányok rettegnek tőlük. Erőszakosak és kegyeltének, llyennid: ismertem ni.g az olyan sokszor jónak emle­get el t amerikaiakat. Csak egy a vágyam, hogy meg egyszer hazakéi'ülhessek. A mi- ki s falunkba, amit olyan hűtlenül elhagytam. Tudod, lökkel baréd- kozlum. Azok beszélték tele ii fe­iernd. Mcgtanukjüm gyűlölni az ellenséget. " de itt tehetetlen va- qyok Mondjátok img mindenkinek a faluban, hogy . milyen élet van Jugoszláviában els itt nyugaton is. Végezetül- még csak annyit írok: Nek sze uiiisli Tito! — ami annyit jelent: vesszen Tito! És én meg vagyok győződve ró­la, hogy veszni fog. Maguk a ju­goszláv dolgozók végeznek vele. Sokszor csókol benneteket és sokai gondol rátok: öcséd. Rémus.“ dolgozó parasztot állíthatunk a békéért folyó harc élvona­lába. „Aho[ elharapózik az ] önelégültség, az elbizako- jj doíjság, az * szellem, hogy ] elég erősek vagyunk egye- \ dűl is. hogy nincs szüksé- ? günk a dolgozó tömegek j támogatására, ott rögtön j meglazul és később elvész \ a Párt és a tömegek egész- S séges kapcsolata. Pártunk j elszigetelődik a dolgozó j néptől.“ (Rákosi Mátyás) i I A párttagság’ nyilvántartása a pártépités szerves része és politikai feladat. A .jól veze­tett nyilvántartás a mutatko­zó hibákra jóeiőre figyelmez­tet. A Központi Vezetőség októ­ber L’7-i ülésén Rákosi elvtárs igen élesen bírálta pártszerve­zeteink tag- és tagjelöltfelvé­teli munkáját. És a mutatkozó hiányosságoknak oka részben abban rejlik itt Zala megyé­ben is, hogy nem fordítottunk kellő gondot a párttagság nyilvántartására és a statisz­tikára. Kétségle len, hogy a: utóbbi időkben. Rákosi eír-társ beszé­de óta ■mutatkozna/: ezen a le­ien bizonyos eredményei:. ' A párttagság nyilvántartá­sánál jelentkezett lemaradást p á) • t s zer v ez e te i n k 1 é n y e gében pótolták. P á r t b i. zo 11 súg a i. n k bizony az elmúlt időkben nem tekintették a pártépités szer­ves részének a párttagság nyilvántartását, A zalaeger- sz ey i ja rá s-i pú rtb i zott s ág 1 ó l példáid 1950-ben egyetlen vál­tó .ás-jelentés sem érkezett a 'megyebizottság koz. De nem sokkal volt különb a helyzet a nagykanizsai és a letenyei já­rásokban sem. Ma már foko­zottabb mértékben tekintik politiki feladatnak a párttag­ság nyilvántartását és statisz­tikáját. Ahol ezt a munkát eddig ko­molyan vették — mint a zala- szentgróti járásban is, ahol határidő előtt jól és pontosan végezték ezt a fontos felada­tot — ott tudják az elvtársak, hogy ezzel a Párt még ütőké­pesebb lett és még jobban tudja meg valósi tani politikai céljait, A nagykanizsi városi bizottság a statisztikát és a többi, nyilvántartási munkát is fontos feladanak tekintette. Ebben a tekintetben azonban hiányosság, hogy jórészt csak adminisztratív «és technikai feladatnak tekintik a tagnyil­vántartást. így vau ez a zala- i ige r szeg i j á rá sí pá r tbi zott s á g. uúl, ahol egyik-másik falusi alapszervezetben a határidő előtt való nap fogtak hozzá a statisztika elkészítéséhez. Volt olyan alap szer vük, ahol a ha­táridő előtt egy nappal az elv- társak nem is tudták, hogyan kell a statisztikáit elkészíteni. A letenyei, lenti járási pártbi­zottságok szinten nem fordí­tottak kellő gondot erre a munkára, pedig a párttagok ügyének intézésében a párlok- mányok rendes kezelésének hiánya igen komoly, károkat okozhat. Ezen a téren még mindig komoly veszély a bü­rokrácia. amelyet nem tudtunk leküzdeni. Ennek pedig a for­rása a tömegektől való elsza­kadás. Ne felejtsük; el, hogy minden pártokmány mögött egy-egy élő ember állt Az ellenség minden vonalon aknamunkát fejt ki és köny- nyen előfordulhat, hogy hamis t ag könyv elek el behatolhatnak a pártszervezetekbe. Ezért döntő az a határozat, hogy kö­zelebb visszük a nyilvántar­tást a járási, városi bizottsá­gokhoz. a nagyüzemi pártbi­zottságokhoz. A nyilvántartás: hőmérő, mely állandóan mu­tatja a pártszervezet politikai helyzetét, amely leggyorsab­ban reagál a mennyiségi és minőségi változásokra, előse­gíti és megerősíti a párton- belüli demokrácia, kifejlődését és mutatja a Szervezeti Sza­bályzat helyes vagy helytelen alkalmazását. Lenin, Sztálin és Rákosi elv. társak igen sok esetben sta­tisztikai adatok feldolgozásá­ból vonták le történelmi jelen­tőségű következtetésüket. Es a hibák, hiányosságok fel­ismerése a pártny ilváiitartás és statisztika tükrében vilá­gosan meghatározta tenniva­lóinkat a jövőre nézve. Külö­nösen most, Pártunk kongresz- szusa alkalmából fontos. hogy a Párt erőit részletesen fel­mérjük és ezek alapján terve­ket kéüzitsii nk. És azokban a pártszerve­zetekben, ahol eddig meg nem tették, tartsák szem előtt a forradalmi éberséget a pártok­mányok kezelésénél is, mert bizony ezen a téren van meg bőven pótolnivaló. A Párt 11- Kongresszusa fontos határkő a párttagság életében, A fejlődés újabb ál­lomása párt-életünkben és a további eredményes harcok és győzelmek felé vezető utón. Ezért szerves része a Kon­gresszus sikerének a pártnyil­vántartás rendbehozása. Meg kell szívlelni Sztálin elvtárs szavait, amiker azt mondja: ,.A statisztika munkája, olyan, ho.ay különböző ágai egy egész lánc egyes szemeit alkotják, s ha egyetlen lánc elromlik, meghiúsítja 'az egész munkát:’ FERCSEL JŐZSEENÉ MB nyilvántartás vezetője Eredményes terménybegyüjtés a fenti járásban A falon, legyezőszerűen elhelye­zett vörös posztón Lenin és Sz tá­lin elvtárs hófehér plakettje. A másik oldalon, hasonló alapon, fe­liér betűkkel jelszó áll. „Hazáért, Rákosiért'1. Jelszó, mely vérévé vált ínár néphadseregünknek. Tisz­ta, egyszerű szoba. Az egyik ré­szén asztal, iratokkal és írószerek­kel­Görög Imre főhadnagy bajtárs, kongresszusi . küldött szobájában vagyunk. Beszélgetésünk közvetlen, hisz egyek vagyunk, a népből valók s így mindjárt megtaláljuk a kellő hangot. Fiatal, határozóit fellépésű ember Görög Imre főhadnagy. Kék széniéi mintha kissé felvillámlaná- nak. amikor múltjáról, arról a múltról beszél, amikor a becsületes dolgozókat semmibe sem vették, úgv bántak velük, mint a barmok­kal A felszabadulás előtt apám a sárvári cukorgyárban dolgozott, mint munkás — kezdi beszédét mi­közben ui'aival beletúr gesztenye- színű hajába. — Nehéz és szomorú idők voltak ezek- Kármán voltunk testvérek. Apámmal együtt egész félen át az erdőre jártunk dolgoz­ni. Keresel csak annyi volt. hogy a téli lüzelőt valahogy megszerez­tük. Farkaserdőnek hívták ezt a helyet és egv bajor herceg volt a tulajdonosa. Persze, az urak jól ér­te'lek alihoz, hogyan kell a sze- gényembert kiszípol) ózni. Görög elvtárs a zalai nép küldötte — Kínszenvedés volt még -az; elemi iskola elvégzése is. Arra pe­dig egy munkás fia egyáltalán nem is gondolhatott, hogy magasabb is­kolába is menjen. Délután, amikor az iskolából kijöttem, a kulák föld­jét kapáltam, hogy az egész nyári munkából télre egy pár, cipőt ve­hessek magamnak. Később Gércén a malomban, mint molnársegéd dol­goztam. Mielőtt azonban idekerül­tem volna, mint molnár „inas“, én is apámmal együtt jártam be Gér- céröl a sárvári cukorgyárba dol­gozni, ahol csak úgy vettek fel, hogy koromhoz egy évet hozzákel- leit hazudjak. Arca most felderül. Tekintetével szerete'tel simít végig Lenin és Sztálin elvíárs képén. Csillogó, tiszta szemeiből a dolgozó nép irán­ti szeretet árad, de mihelyt Tito nevét említi, tekintete villámokat szól. Ez a tekintet, amikor a dol­gozó nép iránti lángoló szeretetet sugározza, ugyanakkor megmutatja azt az izzó gyűlöletet is, mely a tiszti zubbony alatt parázslik, mi­helyt az ellenségnek csak a nevét is említik. Pillanatnyilag nem az ellenség­ről beszélünk. A felszabadulás nagyszerű pillanatait idézi emlé­kezetébe Görög Imre elvtárs. — • Boldog mámorban úszott Gérce (község, an-ikor megtudták, hogy a ’hős Szovjet Hadsereg mint barát, mint a szabadságunk ajándékozója jött el hozzánk. Elmosolyodik. Új­ból átérzi a nagy napok emlékét, aztán így folytatja: — 1945-bsn nyolcán voltunk Gércén párttagok. Megalakítottuk a pártszervezetet. Nyolc emberből állt a tagság és a vezetőség együttvéve. De ezért még- is jó munkát végeztünk. —- Apám a felszabadulás után földet kapott a népi demokráciától, most pedig a gércei III. típusú tszcs-nck a tagja. Aztán elmondja, hogy 1947-ben került a néphadsereghez. Itt aztán rájött olyan dolgokra is, melyeket azelőtt nem tudott. Megtanulta, mennyire fontos, hogy a dolgozó nép és a dolgozó nép munkájának eredményeit védő néphadsereg a legszorosabb kapcsolatot tartsák fenn egymással. A dolgozó nép és a hadsereg, mely ugyancsak 3 nép­ből jött, elválaszthatatlan kell le­gyen­Jó munkájának elismeréséül az államvédelmi határőrség pártszer­vezete 1948-ban a Petőfi Akadé­miára küldte, ahonnan 1 évvel ké­sőbb, mint hadnagy került ki. ő továbbra sem félt a munka kemé­nyebbik végétől, így aztán az a ki­tüntetés érte. hogy vállszalagján most két aranycsillag ragyog, a néphadsereg főhadnagya lett. — Nem is tudnám elmondani azt az örömet •— mondja —, amit ak­kor éreztem, mikor a pártszervezet engem jelölt a megyei pártkonfe­renciára küldöttként. Utána aztán még nagyobb kitüntetés ért, mert a határőrséget az országos pártkon­gresszuson is én képviselhetem. — Boldog vagyok, hogy Pártunk ily na g v kitüntetésben részesített engem. Szcmtől-szembe állhalok Rákosi elvtárssal, hallhatom beszé­dét és ott a Kongresszuson én is szólhatok dolgozó népünk forrón szeretett vezéréhez és szólhatok az egész magyar dolgozó néphez. El­hozhatom és tolmácsolhatom majd bajtársaimnak Rákosi elvtárs és a Pártkongresszus üzenetéi. Tekintetéből szavainak boldog áíérzése sugárzik, amikos elmond­ja. hogy lesz javaslata is a Kon­gresszus felé: — Első javaslatom, hogv változ­tassuk meg a Szervezeti Szabály­zat II. része 3. a) pontjának szö­vegét ilven formában: „A párttag kötelessége, hogy minden erejével harcoljon a Párt, a dolgozó nép, a háza, a béke ügyéért, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért“, — A változtatás csak két szó — mondja —, Magyar Köztársaság helyett: Magyar Népköztársaság és legféltettebb kincsünk, a béke védelme. De lesz más javaslatom- is, például a fegyelem, a kiképzés fo­kozása, fokozott éberség Tito ügy­nökeivel szemben a határon, de a hátországban is- A katonai, szak­mai és politikai öntudat emelése, az UDB ügynökök elleni kíméletlen harc. Ezenkívül javaslatot teszek a béke megvédése, a rémhírterjesztők elleni harccal kapcsolatos dolgok­ról is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a határőrség mindén segítsé­get megadjon a határ közelében alakult tszcs-knék és segítsen új tszcs-k szervezésénél és szocialista községek alakításánál, legyen segít­ségére a határmenti DÍSz-szervezc- teknek. — Mindez nagyon fontos. Sokan akadnak a határ közelében, akik Tito-fcémeket rejtegetnek. Ezektől meg kell tisztítanunk határunkat. Ismét feltekint Sztálin elvtárs képére, as-tán mosolyogva mondja: — Azt hiszem több mondanivalóm is lesz a Pártkongresszuson, de az{ majd csak ott mondom el. ('Takács) Szerd«, Ifiül. febr. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom