Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-16 / 292. szám

Van mivel husxkélketlnünh! 20 forintos a munkaegység a salakért „ Egy eve múlott, hogy a zalabéri „Vörös Csillag'’ termelöcsoport megalakult. Csak a puszta föld volt még ekkor. Az istállók üresen álltak. Hiányos vo.lt a mezőgazda- sági felszerelésük- Ilyen hiányos-an, de tele a Párt iránti bizalommal és munkakedvvel kezdtek hozzá az űi élethez a zalabéri tszcs tagjai. Egy év múlott el azóta. Egy rö­vid esztendő, amely egy becsülete­sen dolgozó egyéni gazdálkodónak a tisztességes megélhetésen kívül nem igen hozhatott többet. A tszcs is számbavette évi munkájának eredményét. Már mindenki tudja, mir keresett, miért dolgozott, Ösz- Szch ívták a község legjobb egyéni­leg dolgozó parasztjait és úgy szá­moltak be eredményeikről. Meg­mondták a hiányosságokat is. Azt, hogy az állatállományuk minőségén javítani kell. És most erre fektet­tek a fősúlyt. Panelek János 7.120 forintot kap A munkaegységük 20 forint. Ép­pen ez jár az eszébe Pandek Já­nosnak is, amint belép az istálló­ba. Végignéz a tehenek hosszú so­rán, aztán megjegyzi: — 356 mun­kaegység', meg az állatállományunk gyarapodása, kézzelfogható bízó. nyí tékái eredményeinknek. Mert 356 munkaegységem van — mond­ja inagyarázólag —. Ez 7.120 fo­rintot jelent. Keményen dolgoztam, de érdemes volt. Mindenki tudja a faluban, hogy amikor idekerül­tem, nem volt a rajtamlévőn kívül semmim. És tudják most mi van nekem? Caak nézzenek itt körül. Amit itt látnak, ez mind az enyém: 200 hold! Jól számontartja Pandek János az állatállományukat, mert mind­járt sorolni kezdi. — 22 tehén, 3 növendékbika, 17 üsző, 2 ökör, 9 ló és 100 darab hízásban lévő ser­tés. Mindannyiunknak hízik a disz­naja. Még többen, még töbhön osztozkodjanak / Még körülnéz az istállóban, te­kintetével szinte végígsimogatja az állatokat, aztán boldogan kijelenti: — Most vagyok csak igazán a ma­gam gazdája. Igaz, hogy van előle­gem, de azért a pénzből futja min­denre, rádióra is. Bognár Rozália, fiatal mosolygó leány lép be az istálló ajtaján. — Az én munkaegységem -- mond­ja vidáman — nem sok.. Az egész csak 110. De így is 2.2Ő0 forintot kapok. Jövőre több lesz az egy napra eső munkaegységünk és én Vörös Csillag“-ban is több munkát végzek. így még több lesz a keresetem. Acél János szól közbe, aki ed­dig az istálló végében dolgozott. — Nohát, most én is okultam. Igaz, hogy nincs miért panaszkod­nom, mert két testvéremmel együtt azért meg van a 480 munkaegysé­günk. De lehetett volna ez még 900 is. Jövőre annyi is lesz. így van ez helyesen. Ki hogyan dolgo­zik, úgy részesül a jutalomban. Németh Miklós is szorgalmasan dolgozott, annak is kijut az a 6.000 forint. Mindenki munkája szerint részesül a javakból. Most Pandek János veszi át új­ból a szót. — Mindenkinek jutott elég rendesen. Emellett kifizettük a 30.000 forint forgóhitelünket is. Meg hát gyarapszik az állatállo­mány, új istálló kell. Már tervbe van vévé. Akkorát építünk, hogy legalább 40 darab állat befogadá­sára alkalmas legyen. Rövidesen megkezdjük a baromfitelep építé­sét is. így gyarapőzunk mi, évről- évre több lesz, gazdagabb lesz a csoportunk és gondtalanabb a mi életünk. A feladat: Ezekről beszéljenek a tszcs tagjai a faluban. Jövőré ak­kor még többen, még t óbbon osz­tozkodnak. 1*ácsán is megindult a munka A batykiak verseny)elhívására 61 mázsa kukoricái adnak be december 18-ig Kiss János, a pacsai tanács elnöke hazafelé készül a ta- iiúcsházból. Még- rendet csinál az íróasztalán, elzárja az ira­tokat. Megszokta ezt már a rövid egy hónap alatt. Rend a lelke mindennek! — mondja igen gyakran. Éppen a kabát­ját készül felvenni, amikor kopogtatnak az ajtón. — Tes­sék — biztatja a kopogtatót, miközben kabátját vissza­akasztja a fogasra. Lugosi Imre tanácstag lép be. — Olvastad a batykiak verseny felhívását'/ — kérdezi kézfogás közben. — Ebből a versenyből mi sem maradha­tunk ki. A szerződéses termelés teljesítését 130 százalékra fokozzuk — Hát az nem'is volna szép — jegyzi meg Kiss János. — Én is értesültem róla. Szép a batykiak vállalása. Na de majd mi is megmutatjuk, hogy mit tudunk. Holnap délelőtt összehívjuk a tanácsot, eljön a pártszervezet titkára is, meg a tömegszervezetek képviselői. Itt majd kijön, hogy mire ké­pes a községünk. Mert annyit szabad vállalnunk, amennyit teljesíteni tudunk. . Másnap, mire az óramutató elérte a tizenkettőt, megszüle­tett a határozat: Elfogadjuk a batykiak versenyfelhívását és vállaljuk, hogy tizennyolca­dikára C-jegyre 61 mázsa ku­korica1 gyűjtünk he, ezenkívül fav a 8,i i s zer z ö désk ö t é s ü n k e t 130 százalékra emeljük.” Megfogadjuk a megyei tanácsülés határozatait A határozat jelszóként ha­tott. Kiss János, a tanács el­nöke egy ideig nézte a papír­ra vetett betűket, aztán meg­jegyezte. — Ez kötelez, és elsősorban nekünk, tanácstagodnak kel példát mutatnunk. Én C-vételi jegyre még egy mázsa kuko­ricát ajánlok fel. Most Lugosi Imre vág köz be. - Én tegnap este is szá­molgattam. hogy monuyil tu­dok beadni. Kiszorítok még 2 egy mázsát, a béke nagy ügye megkívánja ezt tőlem. Mint tanácsiagnak, elsők között kell lennem, példát kell mutatnom. Erről voü szó a megyei tanács­it] é sen is! A tanácstagok egymásután ajánlották fel a nélkülözhető kukoricájukat és egyben vál­lalták, bogy jó politikai fel­világosító munkával sikerre viszik a begyűjtést. Példát mutatnak a kommunista parasztok Megindultak a Párt népne­velőivel az élen a tanácstagok és a tömegszervezetek aktívái. Megindult a községben a nép­nevelő munka a 61 mázsa ku­korica beadásának eléréséért. A Párt és a tanács tagjainak példáját egymásután követték a község dolgozó parasztjai. Ezek között is első volt Éri Horváth János, aki maga is egy mázsa kukoricával járult hozzá a felajánlás teljesítésé­hez. — Nem sok ez az egy mázsa kukorica — mondotta —, de sok-sok egy múzsával emelke­dik ám a megyei állag és clő- i rányzat u nk túlteljesítésével a mi községünk is méltóképen veszi ki a részét a békénkért folyó harcból. Ez is kemény csapás Tito és az egész, nyíl­tan háborút hirdető imperia­lista banda felé. Füle Amandus dolgozó kis- parasat is felajánlott egy má­zsa kukoricát. Arról beszélt, amikor a népnevelők felkeres­ték, hogy ő minden áldozatra hajlandó a békéért. Azért az igazi békéért, amit Sztálin elv- társ vezetésével a Szovjetunió dicső hadserege nagy vér áldo­zatok árán hozott meg szá­munkra, Kukorica rejtegető kulákokat itélí eí a bíróság Geiger József türjei kulák felesége 165 kilogram kukori­cát elrejtett. Ezzel is meg akarta károsítani a dolgozó­kat- A terve azonban nem si­került, mert leleplezték aljas cselekedetét. Hasonlóképpen cselekedett Molnár Károly zalavégi kulák aki 32 mázsa burgonyái. 360 kilogram kukoricát és 3 zsák lisztet akart elvonni a dolgo­zóktól. Geiger Józsefnél ezer forint pénzbüntetésre, mig Molnár Károlyt 8 havi börtönre, 1500 forint vagyoni elégtételre és 600 forint pénzbüntetésre Ítélte a bíróság. Dolgozat a békéről A púm sokat beszélt az ő ^ gyermekkoráról, amikor még az iskola csak álom és el­érhetetlen vágy volt a dolgozók gyermekei számára, a munká­sok és a dolgozó parasztok gyer­mekéi csak inasnak, vagy ka­násznak mehettek a kizsákmá­nyolok gyáraiba, földjeire. A visszago.ndolás is elibénk tárja a imát, a népelnyomás bűneitől szennyes társadalmi rendel, amelyben apám is az elnyomot­tak soraiban harcolt. Iffen, igy volt ez regen, amikor a szovjet katonái: még nem jöt­tél: el hozzánk, hagy országim, kai végre, egyetlen jogos tulaj­donosának, a dolgozó népnek adják át. Most már előliünk, munkás- és dolgozó purasztyye- rcl:ek élőit is ill van -a lehetőség, Imgg elsajátítsuk a különféle la gományokal. l\l tip1 d/m ml ráció tik titkain 1 ' ki hutai ma a srqdr.éqgl nyújt ahhoz, hogy tanulmányai­mat rendesen folytathassam. Leg­nagyobb az, hogy diákotthonba helyeztek, ahol a tanulás minden lehetősége biztosítva van szá. inamra. Tanulni pedig kölelessé- ' gém, mert dolgozd népünk sok Z áldozata ezt tőlünk, úttörőktől nemcsak megkívánja, de meg is követeli. Azt, hogy jó munkál végezhessünk, a 'tanulópóri és tanulóköri foglalkozások leszik lehetővé. A tanulókörökön adjuk át egymásnak azokat a tapaszta­latokat, amelyekkel a gyengébb pajtásak is könnyebben megértik a leckét. A szakkörök nemcsak a tanu­lásban adnak segítséget, hanem gyakorlatilag is előkészítenek életpályánkra tízek a szakkörök is minél a dolgozó nij). a: Ullörö Mozgalom és a drága I{élkosi pajtás ajándékai. Igy járhatok #n in Sul. fii.di pafiáitól ggip'ifl iinkkörén balul gyakorlati okai­Emlékek a Román Népköztársaságból Nyáron, egy hónapon át Bulgá­riában táboroztunk. Ötven magyar úttörő. Átutaztunk a Román Nép- köztársaságon. Nem tehet vonat­ablakból megismerni egy országot, de még így, felületesen is láttuk Románia hatalmas fejlődését. Erdély. Világos-sárgás, zöld dom­bok, a végtelen erdőségek sötétzöld fenyői, amelyek szinte elkékültek a felhők árnyékától. Tűlevelű és lomboserdők váltogatták egymást. Hatalmas, csipkésszélű sziklák ol­dalából sokhelyütt kis vízesés, he­gyipatak tör elő. Mintha a Román Népköztársaság címerét látnánk, csak a búzakoszorú hiányzik be­lőle. A havasokat és az erdőket ke­resztülszeli a magasfeszültségű villamos távvezeték. Hatalmas vil­lamosítási terven dolgoznak a ro­mán elvtársak. Az első román határállomás előtt virágágy, kis szökőkútfal és az ál­lomás végig vörös és nemzetiszínű zászlókkal. Kétoldalt, népköztársa­ságaink címerei alatt kétnyelvű feliratok: „Éljen a magyar és a ro­mán nép barátsága!‘‘ Ez a kép Bu­karestig majd minden állomáson megismétlődik.,. Nyoma sincs a nemzeti gyűlölködésnek. EzclőH „jó uraink“ erőszakkal szitálták a sovinizmust a két nép dolgozói kö­zött, hogy eltereljék a figyelmet a saját gazságaikról. A Szovjetúnió felszabadította mindkét népet. Mint jó barátok ha­ladunk most nagy tanítónk nyom* dókáin. Szocializmust építenek a román és a magyar dolgozók. A két nép egymásra talált és soha többé nem lehet hazúg propagandái val éket verni közénk. Nagyon sokan tudnak magyarul. Többek között beszéltünk egy vas­esztergályossal. Négy évig élt Bu­dapesten — „A Vörös Csepelen" — mondta. — Mi figyelemmel kí­sérjük a magyar elvtársak fejlődé­sét és örülünk sikereiknek, Bukarestben úttörők fogadlak bennünket. A szeretet megnyílva• nulása leírhatatlan volt. Meghatot­tam éltettük egymás üdvözlése köz­ben vezéreinket. akiknek szabad, boldog életünket köszönhetjük és, hogy a szabad népek nagy család­jába, a Béketáborba tartozhatunk'. Gheorghiu Dei-t, Rákosi Mátyást és mindnyájunk hőn szeretett taní­tóját, Sztálin elvtársat. A. T, A megyei népművelési bizottság kulturverseny-közleménye Jól folynak a kulturverseny előkészületei a letenyei járás­ban. A beérkezett nevezések arról tanúskodnak, hogy ez a járás értette meg legjobban a kulturverseny politikai je­lentőségét. s legjobb volt a járási népművelési bizottság és a járási tanács szervező munkája. Vegyen példát a letenyei járástól a nagykanizsai járás, ahol a legsúlyosabb a lemara­dás a kulturverseny szervezé­sének a munkájában. ★ Kulturcsoportjaink figyel­mébe! Nem elszigetelt, egye­dülálló jelenség, hogy az egyes községekben arra való hivatkozással, hogy ninefi megfelelő kulturcsoport. nem foglalkoznak a verseny kérdé­sével. nem neveznek be a ver­senybe. Ugyanakkor azonban 3 fel- vonasos színdarab próbái foly­nak, azt akarják előadni. Leg­utóbb Szentmargitfalvával történt meg ez az eset, ami elvonja a kulturcsoportokat, a versenytől, öncélúvá teßzi a kulturmunkát. Alaposan meg kell vizsgálni ezeket az esete­ket, vájjon nem az ellenség huzódik-e meg mögötte. Vagy pedig a kulturverseny jelen­tőségének, céljának a tudato­sítása nem volt ezekben a köz.- ségekben kellő. A kanizsai városi tanács közbenjár: Változtassanak a szervsstrágyagyiijtés jelenteni médián! Számos vélemény és ellenvéle mény hangzott el a csütörtöki kanizsai tanácsülésen a Szerves- trágyagyüjtő- és Kereskedelmi Vállalat munkájával kapcsolat­ban. A vélemények azonban egy­ben megegyeztek; mégpedig ab­ban, hogy a jelenlegi tisztítási el­járáson sürgősen változtatni kell, mert ez káros az egészségre, mi­vel a tisztítás jelenlegi módja — tisztátlsnsággal jár. Hangzott el javaslat arra nézve, hogy a város szerezzen be egy u. n, szippantó­kocsit, aminek segítségével alap­jában lehetne válk>zt?tni az eddi. gi gyakorlaton. Mivel azonban a vállalat nem tartozik a városhoz, a t-nács nem is szerezhet be szá. mára sem sz ippan tó-kocsit, sem egyéb felszerelést. A városi ta­nács azonban közben fog járni, hogy a vállalat szerezzen be ilyen kocsit, hogy a kanizs.j dolgozó­kat meg lehessen szabadítani a tisztítással és a keveréssel járó minden kellemetlenségtől. tásra, amelyen munkás elvtársak segítenek és nevelnek bennünket, zók az eredmények, ame­lyeket az új tanulási mód- szerekkel elérünk, mind hatal­mas csapást jelentenek a béke ellenségeire. A jobb tanulásban segítségünkre vannak nevelőink­akik meginnia!jak. milyen erővel és öntudattal kell bevennünk a tudás várát. Az ő irányításukkal válunk hazánkhoz és a béke ügyéhez hű szgcialista embe­rekké. A tisztelet nevelőinkkel szemben nemcsak látszólagos, mert munkájuk értékességét néz­ve becsüljük őket, mint legjobb pajtásokat. A mai időkben kemény harc folyik a béke és a háború erői között. Az imperialisták meg akarják semmisíteni a békéért harcoló emberiségei. de a népek keményen küzdenek embertelen terveik és cselekedeted: (dien, libben a harcban nekünk, üllő rőkru”):. is meg kell állnunk a Íiílgünkrd 4 mi fegyverünk a jó- lüjiúlé$ unni szembe yen fordí­tanunk az életünkre törő gyilko­sokkal. A béketábor bátor harco­sainak erejét semmi sem gyengít­heti. mert igaz ügyért, a dolgozók jobbléiéért, a békéért küzdenek. A tanulásban és a munkában ott állnak előttünk példaképeink, akik a dolqozók életének bol­doggá léteiéért tanultak és har­coltak egész életükön át: Lenin. Sztálin és Rákosi pajtás. A; ő példájuk nevel minket szocialista, békeszerető emberekké. jyekünk munkás- és paraszt- 1 ' fiataloknak meg kell is­merkednünk a magasabbfoku tu­dományokkal, hogy jó vezetői legyünk hazánknak. Ezért aka­rok én is épitcszeli iskolába menni, hogy lakóházakat, gyára­kat, erőmüveket tervezhessek, amelyek hirdetik majd a szo­cializmust. a békét. Orbán Ernő úttörő. \<*gyk<uXi: ?!íí cinun Aliktól áll, oil. iskola \}ji nsihUt) ? /< rtrhi.it, I*)!íí), l ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom