Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

harccsoport, melynek Tyimet dél felől megkerülve Sztarij Oszkolba, majd a Don folyó vonaláig kellett előretörnie.

A 9. könnyű hadosztály zászlóaljai június 30-án új csoportosításban kezdték meg támadásukat. A 17. gyalogezred parancsnokának csoportja a 47/1., 34/L, 17/1. és az eddig tartalékban volt 47/II. zászlóaljakból állt, s az 5/II. és a 24/11. fogatolt közepes tarackos tüzérosztály működött velük együtt. A 17/11. zászlóalj parancsnokának csoportjába saját zászlóalján kívül a 17/III. zászlóalj tartozott, s a 9/II. könnyű tüzérosztály 4 ütegből álló csoportja támogatta. E kettő harccsoportnak aznap a Tyimtől délnyugatra levő, jól kiépített „harckocsiárok-állást" kellett leküzdeniük, holott zászlóaljaik egy része még harcban állt Gnyilojén és Gnyi- linszkije Dvoritól keletre.

Gnyilojén és közvetlen közelében a 17/11. zászlóalj egész délelőtt erős tűzharcot vívott az ellenséges csapatokkal. A Csáktornyái csapattest a reggeli órákban a falu szélén fejlődött fel a támadásra, melyről dr. Viczián Antal címzetes zászlós, zászlóalj vezető orvos az alábbiakat írta kötetében: „Hatalmas rozstábla terült el előttünk, amelynek a végét nem lehetett látni, mert egy dombvonulat akadályozta a kilátást. A magas rozs nagyrészt eltakarta a katonákat, azonban sötét foltokként mégis látszottak, amint csatárláncban mozogtak a világos gabonában. Ez volt a vesztük, mert amint a dombtetőn túl lefelé ereszkedtek, erős akna-, tüzérségi és géppuskatüzet kaptak. A visszavonuló utóvédek a következő dombról zúdítottak rájuk gyilkos tüzet. Jöttek a sebesültek saját lábukon, vagy hozták őket egymás után.'45 A falu környékén, az ellenséges csapatok visszavonulása után, csak déltájban csitultak el a harcok. A 17/11. és a 17/ III. zászlóaljak Sztanovoje irányában vonultak tovább. Miután ezen település közelébe értek, Sztanovojéból és az attól északabbra húzódó dombhátról erős tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverekből leadott tüzet kaptak, mely megállásra kényszerítette alosztályaikat. A rozstáblában történt előrenyomulás során javarészt a 17/6. puskásszázad állománya tizedelődött meg. Századparancsnokuk, Tóth Jenő tartalékos főhadnagy, valamint szakaszparancsnokaik is megsebesültek.

A 17. gyalogezred parancsnokának csoportja június 30-án a kora délutáni órákra birtokba vette a Gnyilinszkije Dvoritól keletre levő magaslatokat. Miután a tüzérségi támogatásra hivatott tüzérütegek a felázott talajon nem tudták követni a gyalogzászlóaljakat, a további támadást be kellett szüntetni. A 9. könnyű hadosztály csapattestei estére a tyimi műút, Sztanovoje, és a Tyimtől északra 5 kilométerre levő Sabelkoje község vonaláig jutottak előre. Székely László vezérkari őrnagy, a III. hadtestparancsnokság hadműveleti osztályának vezetője esti jelentésében a 9. könnyű hadosztály pihentetését kérte a hadsereg-parancsnokszámú híradó- és egészségügyi részleget osztottak be a Major-harccsoportba. HL Tgy. 3383. Perjés Antal százados, hadiakadémiai hallgató frontnaplója, 1942. VI. 18. - IX. 13.

45 Dr. Viczián Antal 103-104. p.

25