Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig

minden volt, amire a hadosztálynak szüksége van. A vonat beérkezése után 3 órán belül el kell szállítani, mert ellenkező esetben fekbért fizet Magyarország! Ez a Latnaja Voronyezs irányában, tőlünk északra feküdt, a németek sávjában. Az oroszok gyakran bombázták, még foszforos bombákkal is támadták. Szerencsénkre sűrű köd ült a tájon. A kirakás érthető okokból, nagyon gyorsan folyt le, és amelyik 4-5 kocsi megrakodott, azonnal indítottam, hogy a zsúfoltságot az állomáson és az úton is megelőzzem. Sok élményem volt ezen a napon. Az első mindjárt a kirakodásból adódott. Zsidó munkásszázad végezte a vagonok kiürítését. A mi embereink csak a kocsikon helyezték el. Amint a lisztes kocsi kiürült, a zsidók a tenyerükkel összesöpörték a padlón lévő lisztet, és marékszám ették, csak nyersen. A kihullott babszemeket felszedték még a földről is, és azt is megették. Hogy ízletesebb legyen, átléptek a sósvagonhoz, és nedves tenyerüket végighúzva a kiszóródott sóban, lenyalták. Az ilyen dolgok rám rendkívüli mértékben hatottak. Mindjárt arra gondoltam, ha én egyszer ilyen nyomorra kerülnék...! Úgy látszik, a dolgok előrevetik árnyékukat, és jól megéreztem, mert néhány év múlva és négy évig ugyanezt a sorsot hordoztam.

Amint irányítom a kocsisok rakodását, egy álló kocsi mellett a következő jelenetnek vagyok a szemtanúja:

Egy muszos a ló hátsó lába mögé kapkod, amire a sárga minden mozdulatra éktelenül felrúg. De a játék nem szűnik. A ló már annyira ideges, hogy nem is kell egészen odahajolnia, már a mozdulatra rúgja a saroglyát. Mit művel ez az ember ezzel a lóval, még valami bajt csinál. Úgy állok, hogy odalássak. A ló lába mögött egy eldobott cigarettacsikk fekszik a hóba beágyazva és belefagyva. Azt próbálja felvenni, de a csikk lefagyott, nehéz felvenni. A ló meg erre a zaklatásra rúgással felel. Egy elszánt mozdulattal, szinte nem sajnálva testi épségét, odakap, és boldogan magáénak tudja a csikket. Hát ez a teljes lesüllyedés; de mi ennek az oka?

Odahívom magamhoz és jelentkezik:- Hadnagy úr, Weisz N. munkaszolgálatos, alázatosan jelentkezem!- Honnan való? - kérdezem, hogy bizalmat keltsek.- Csepelről. - Megérzi gondolatomat, rögtön hozzáteszi:- Nem ám a gyáros! Én kérem, egy szegény zsidó vagyok. A gazdagok otthon vannak.

Újabb ismerettel gyarapodtam. Hát itt is így van?!- Láttam az előbb, hogy tette kockára épségét egy eldobott csikkért. Hogyan lehet ilyen meggondolatlan? Nem akar hazakerülni?- Mi nem kapunk dohányt, nem tudok lemondani róla. Nagyon rossz sorsunk van. Az étkezésünk silány, nincs erőnk. Két hónapja hozták ki a Hutter és Lever Szappangyár egyik igazgatóját, aki akkor 126 kg volt. Tegnap lemérték a keret tagjai: el tetszik hinni, 83 kg volt...! Van, aki annak érdekében, hogy magának va164