Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
14-én volt az „utolsó kéjutazás" Siófokra, majd Tihanyba, 15-én hivatalosan is véget ért a fürdőidény (Jókait idézve: „A végzetes szeptember 15-e közelít, naponkint. Csimborasszóit a bőröndöknek és kalapskatulyáknak szállítja a Kisfaludy a Balatonon át."150), abban az évben utoljára fordult a „Kisfaludy" Szántód és Füred között és a kapitány „[...] a fürdői utazásnak utolsó napján gálába öltözött mert, többé az idén utasokat nem szállít a gőzhajó."151 16- án elhagyták Füredet az utolsó nevezetesebb vendégek is: Ürményi József és Jósika Miklós. Távozásuk jelentőségét mutatja, hogy Ecsy fürdőigazgató, valamint Orzovenszky és Huray fürdőorvosok elkísérték őket. Azonban még mindig akadnak vendégek, mivel sem a hideg, sem a meleg fürdőt nem zárják be, lehet savanyúvizet kapni, csupán savót nem s „[...] a csintalan szemű savós leánykára hasztalanul gondol vissza a távollevő akárki."152 17- ével kapcsolatosan már az is hír, hogy jött egy férfi- és két hölgyvendég: „[...] kevés a vendég, - nem igen válogatnak egymás közt, élnek halnak egymásért minden rang különbség nélkül."153 - írja a Balaton-Füredi Napló, ami viszont azt mutatja, hogy a főidényben ez aligha volt így, bármit is írt korábban a lap, vagy maga Jókai. 20-án elhagyta Füredet Bizay „báró" is, majd 23-án még Füredre érkezik pár napra „North Frigyes angol parlamenti tag", aki Tihanyt is felkeresi, de 24-én bezárták a hideg és meleg fürdőt egyaránt, valamint: „A főorvos és Huray alorvos urak téli szállásukra utaztak. A fürdőszolgák és lányok mind eltávoztak. - Elutazott Pestre Drexler Máté fürdői borbély és köpürakó alsebész ur is."154 Egy nappal később elhagyta Füredet és Triesztbe utazott Écsy fürdőigazgató és megszüntették a savanyúvíz árusítását. Az idény véget ért. Összefoglalás A fürdő kínálta szórakozási lehetőségeket tekintve feltűnő, hogy napjaink balatoni nyara inkább formai, mintsem tartalmi szempontból különbözik 1861 füredi nyarától. Már nem a gyógyhatás adta akkor sem Füred jelentőségét, hiszen a Balaton-Füredi Napló is szomorúan jegyzi meg szeptemberben, hogy a még Füreden levők nagy része ekkor már csak a gyógyulást keresők közül kerül ki. Nem véletlen az sem, hogy a csúcsidény mindössze mintegy másfél hónapig tartott, hiszen a szórakozási lehetőségek folytonos ismétlődése egy idő után unalmassá 150 Jókai Mór: Utolsó napjai a fürdöidénynek. In: Lipták Gábor: Jókai Balatonfüreden. Budapest, 1960. 66. p. 151 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/17.136. p. '52 Uo. 153 Uo. 137. p. '5* Uo. 229
