Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861

biak jelentenek a palettán). Lássunk néhány példát, hogy viszonyul a lap ehhez a vezető réteghez. Az, hogy kiemelten foglalkozik velük, teljesen természetes, egy fürdőn pedig különösen az, hiszen a vezető rétegek ténylegesen afféle „sztárjai" voltak a fürdői életnek, programokat szerveztek, megnyilvánulásaikkal erősen kihatottak a fürdő hangulatára, mindennapjaira. A Balaton-Füredi Napló viszont közvetlenségüket igyekszik kiemelni: „A vendégek száma nagy s meglepő látvány az, midőn a rendes séta órák alatt a savanyúviz körüli sétatéren [...] az oly sok, az annyira szép és fesztelen nagyjainkat s a többi osztálynak is nagyobbrészt kitűnő egyéniségeit s másokat nyájas, vidám arczczal, barátságos kedély ömlengései között látja az ember majd egy kebelben olvadni össze egy czél, egy ok s egy ut vezérli őket s vont össze a különös találkozás társaságába, úgy érezzük magunkat ilyenkor, mintha egy roppant világvárosnak legnépesebb, legélénkebb részében volnánk."41 Fia ezt az idézetet összevetjük Jókai három évvel korábbi híres útleírása, A magyar Tempevölgy egy részletével, akkor meglepő hasonlóságra figyelhetünk fel: „[...] hanem van Balaton-Fürednek még egy ollyan tulajdona is, ami egyenesen a beteg szívnek tesz jót, s amit eddig az orvosok s vegyészek kifeledtek az analysisből: nem a vas, nem az alkálik, nem a savak, nem a langy lég, nem a szép táj, hanem egy derék, becsületre méltó, hazafias érzelmű közönség. [...] Öreg zászlós urak, régi hangzatos időkből nagyrabecsült nevek, országos capacitások a megyei világból, deli úrhölgyek, fiatal mágnások, lelkészek, tanárok minden felekezetből, kisebb nagyobb nevek mind egy barátságos ismerős körré alakulva, melly egymást szívesen üdvözli, a közbeszéd tárgyából ki nem fogy, sem nagyságát, sem kicsinységét nem érezteti a másikkal, minden élvezetet megoszt mindenkivel, az első szóra kész és előzékeny bármily okos indítvány felkarolására s iparkodik óráit kellemessé tenni: ezekből áll Balaton-Fü- red fürdőközönsége."42

A valóság nem volt ilyen idilli. Térjünk vissza a Balaton-Füredi Naplóhoz, amely Jókaihoz hasonlóan a felsőbb körök leereszkedő magatartását dicséri. Ugyanaz a lap tudósít egy augusztus végi bálon történt kellemetlenségről. Ameny- nyire kiderül a lap utalásaiból, az egyik táncestélyen egy arisztokrata hölgyet táncra kért fel az egyik vendég (ha már jelen volt a bálon, nagyon „alulról" nem jöhetett) s a kisasszony a felkérést elutasította. Mármost vagy az történt, hogy az illető modortalan volt és az elutasítás így jogosnak mondható, vagy a hölgy csupán nem akart már táncolni (ennek oka azonban egyszerű fáradtság is lehetett). Bárhogy is volt, az elutasított táncos levélben fordult sérelmével a Balaton-Füredi Naplóhoz. Ami számunkra érdekes, az a lap reagálása a panaszra (s e szempontból mindegy, hogy az jogos volt-e, avagy nem): „Egy valaki beküldött czikkben panaszkodott bizonyos táncz közbeni kosár osztogatások ellen, - a czikket, miu41 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/2.15. p.

42Jókai Mór: A magyar Tempevölgy. Vasárnapi Újság, 1858/19. 221. p.

203