Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
Andrássy a javaslatot letegye".135 Végül annak kidolgozására és beterjesztésére csak 1872. február végén került sor, s bár éles vita után március 5-én elfogadták általánosságban, de a részletes vitát az ellenzék által most először alkalmazott obstrukció miatt befejezni már nem tudták. A javaslat szerint a választójogot évi jövedelemadó összeghez kötötték, de az, akinek adóhátralékja volt, nem gyakorolhatta jogát. A honorácioroknak viszont egységesen biztosította a választójogot. Állandó választói névjegyzék összeállítását rendelte el, amellyel kapcsolatban a panasztételi fórum a belügyminisztérium helyett a királyi kúria lett. Lónyay tervei között szerepelt emellett a választási ciklus öt évre való meghosszabbítása is.136 Lónyay a minisztertanács 1871. december 12-i ülésén kijelentette, a választójogi törvényjavaslatot elő kell készíteni a párton belül is, „...mert maga Deák Ferenc sincs pozitív ezen törvényjavaslat mellett, többen pedig a párt tekintélyesebb tagjai közül azt ellenzik..."137 Hogy mi volt Deák pontos véleménye, egyetlen vonatkozásban ismerjük. Halász Imre ugyanis visszaemlékezett arra, hogy Deák kijelentette, a törvényjavaslatot nem tartja kidolgozottnak, statisztikai adatokat nem tanulmányoztak előtte, azaz nem mérték fel a változtatások politikai hatását.138 Jókai Mór 1872-ben egyenesen azt állította választói előtt, hogy Deáknak a közéletből való kivonulása mindenekelőtt saját pártjának a választójogi kérdésben tanúsított álláspontjának köszönhető, s Deák ezt nyilvánosan nem cáfolta.139 Tény az, hogy február 21. és az országgyűlés berekesztése, április 15. között Deák egyetlenegy alkalommal sem szólal meg a képviselőházban. Március 5-én azonban részt vesz a választójogi törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadó név szerinti szavazáson, s igennel szavaz. Ezután azonban a szélsőbal a balközép támogatásával sikeres obstrukcióba kezdett, s hosszadalmas vita után meghiúsította a törvényjavaslat elfogadását. Deák minden bizonnyal nem helyeselte az obstrukciót, hiszen az a törvényhozó testület munkájának kudarcba fullasztásával a parlamentarizmus működésének súlyos zavarát idézhette elő. Ráadásul éppen ő volt az - ahogy azt már a Ghyczy interpellációjának hosszúságáról folytatott vita kapcsán is láthattuk -, aki korábban a képviselőházi kisebbség jogainak védelmében több ízben is felszólalt, egy alkalommal a méltányosság elve mellett azt is kifejtve: „A formák nem a többség, hanem a kisebbség oltalmára vannak megállapítva..." - s most a kisebbség visz135 Lónyay Menyhért naplója, Buda, 1869. márc. 25., Pöstyén, 1870. júl. 3. 136 A választójogi törvényjavaslat vitáját ismerteti: Gerő András: Az elsöprő kisebbség 39-55. p. 137 A minisztertanácsi ülés jegyzőkönyvét ismerteti: Kondor Viktória 83. p. 138 Halász Imre: Egy letűnt nemzedék 424. p. 139 A Baloldal az igazi reformpárt. Képviselői jelentés Pest-Terézváros polgáraihoz Jókai Mórtól. Pest, 1872. April 8-án. 32., 38. p., idézi Csizmadia Andor: A polgári államépítés 348. p. 294
