Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

gorú alkalmazására az adott körülmények között nincsen mód. Ellene szól annak a 48-as törvények részben ideiglenes és hiányos volta, illetve a meghozataluk óta bekövetkezett változások. A törvények felfüggesztése rendezett viszonyok között nem megengedhető, de az 1848 után kialakult rendkívüli időszakban igen - sugallta Apponyi. Kifogásait megfogalmazva a trónbeszéd és a válaszfelirat valóban „ki nem egyeztethető" föltételeiről beszélt, és fölvetette a dietalis tractatusok felfüggesztésének lehetőségét is.25 26 Kimondatlanul bár, de az 1861. évi országgyűlés feloszlatására emlékeztette a bizottságot. Apponyi véleménye szerint tárgyalások megszakadása esetén az országgyűlést terhelné a felelősség a jogfolytonossághoz való, úgymond merev, ragaszkodás miatt: „félek, hogy ez aut-aut gyanánt vétetik és ismét megszakad minden, s minket vádolni fognak ily szándékkal."25

Deák ezen az ülésnapon a kiegyezés alapvető kérdéseit tisztázó, nagy jelentőségű beszédet mondott Apponyi György módosító indítványaira és azok indoklására válaszolva. Apponyi beszédét többször is pontosításaival megszakította, azután az általa képviselt kiegyezési alapelveket és tárgyalási rendszert valójában gyökeresen átalakítani szándékozó módosító javaslatokat ritkán tapasztalt indulattal s az érvek özönével utasította vissza. „Apponyiék addig kerülgették a tigriseket [a balközép politikusait - E. J.], míg az oroszlányra bukkantak." - jellemezte a helyzetet Jókai.27

Deák szerint, ha az uralkodó a mindent vagy semmit, tehát az aut-aut elvét vallva a jogfolytonosság elismerésének igényét a tárgyalások megakasztásának tekinti, annak nem a magyar fél lesz az oka. „Jogfolytonosság nélkül nincs törvényhozás. A törvény felfüggesztése minden alkotmányosság eszméjével ellenkezik."28 Az országgyűlés (ahogyan 1861-ben is) a törvényesség talaján áll, és kész a tárgyalásokra az uralkodóval. Deák cáfolta, hogy jogszerű lenne a fejedelem és a nemzet által elfogadott törvények felfüggesztése. Az alkotmányosságon és a törvényességen esett sérelmeket sorolva kijelentette: a nagyhatalmi állás biztosítása érdekében nem az 1848-as törvények egynéhány pontját függesztették fel, hanem mindegyikét, sőt a Pragmatica Sanctiót és az 1790. évi törvényeket is. Vajon a protestáns pátens, a sajtócenzúra vagy a Horvátországban és Erdélyben

25 Csengery, 1928. 43. p.

26 A 30-as bizottság tárgyalásairól Tisza Kálmán jegyzeteit közli: Kónyi, 1903. 3.536. p.

27 Deák bizottsági beszédéről a jelenlévők közül többen nyilatkoztak úgy, hogy abban a nagyhatású szónok önmagát múlta felül. Jókai Mór találó bon mot-ját Szász Károly idézi: Szász K., 1866-67.124. p.

28 Deák Ferenc 1866. február 5-i beszéde. Vö. Csengery, 1928. 41. p. Deák sodró lendületű beszédét csak kivonatolva, töredékesen tudta lejegyezni Csengery Antal, Lónyay Menyhért és Tisza Kálmán. A jogfolytonosság Deák által az 1861. évi országgyűlésen és a 1860-as évek elején képviselt politikájáról: Schlett István: „Jogfolytonosság és opportunitás" - Deák pozíciójának kialakulása a kiegyezéshez vezető úton. In jöjj el szabadság! Bihari Mihály egyetemi tanár 60. születésnapjára készült ünneplő kötet. Szerk. Pesti Sándor-Szabó Máté. Bp., 2003. 40-92. p.

233