Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

A képviselőház 1866. január 27-én a válaszfelirati javaslat elkészítésére bizottságot hozott létre Deák javaslatára.7 A harminctagú bizottságba (ún. 30-as bizottság) az országgyűlés minden politikai csoportosulásából kerültek be képviselők. A tagok névsorát többszöri módosítás után véglegesítették. A Deák körül tömörülő, vagyis az 1861. évi felirati pártból formálódó Deák-párthoz, a volt határozati pártból születő balközéphez, és a (határozati) szélbalhoz tartozó képviselők mellett konzervatív politikusok is helyet kaptak a bizottságban.8

Deák, még mielőtt a bizottság megkezdte volna a munkáját, bizalmasan megismertette válaszfelirati javaslattervezetét az országgyűlés néhány mérvadó politikusával. Kettős cél késztette e lépés megtételére: egyrészt a képviselőház egységes föllépésének, másrészt az ellenvetések előzetes orvoslásának igénye. Az országgyűlési képviselőválasztásokon alulmaradt balközép vezető politikusai közül Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán és Nyáry Pál nem emelt kifogást a tervezet ellen. A legnagyobb meglepetést kétségtelenül az okozata, hogy Andrássy Gyula ugyan csak egy, de igen lényeges ponton Deákkal szemben foglalt állást: hiányolta a javaslatból az uralkodó által igényelt, a monarchia nagyhatalmi állásának biztosításáról szóló kitételt. Andrássy szerint nem elég a Pragmatica Sanc- tióba foglalt kölcsönös védelmi kötelezettséghez a birodalom „közös biztosság"-át társítani, amint azt javaslattervezetében Deák tette.

Deák a vitatott kérdés megtárgyalására megbeszélést javasolt a két nagy képviselőházi tömörülés vezető politikusainak részvételével. A január 28-án és 29-én lefolytatott tanácskozáson Andrássy, Bezerédj, Gorove és Lónyay, illetve a balközép részéről Tisza, Ghyczy és Nyáry volt jelen. Utóbbiak az Andrássy által javasolt módosítás ellen, míg a Deák-pártiak kivétel nélkül a monarchia nagyhatalmi állása biztosításának kinyilvánítása mellett, vagyis Deákkal szemben foglaltak állást. Az első tárgyalási nap után Andrássy a következőket írta Gorove Istvánnak: „Úgy amint ma elkezdted, a lehető legjobban össze fog vágni működésünk. Én azt hiszem, hogy az öreg úr is át kezdi látni a dolgok állását."9 Az „öreg úr" valóban kezdte átlátni a dolgok állását, csak éppen nem úgy, ahogyan azt And7 A 30-as bizottság megválasztásának körülményeiről: Szász Károly: Egy képviselő napló-jegyzetei az 1865. december 10-kén megnyílt országgyűlés alatt. l-II. Kiadja Ráth Mór. Pest, 1866., 1867.97-100. p. (A továbbiakban: Szász K., 1866-67.)

8 A 30-as bizottság tagja volt Deák Ferencen kívül Andrássy Gyula gróf, Apponyi György gróf, Bartal György, Bezerédj László, Bónis Sámuel, Csáky László gróf, Csengery Antal, Csemovich Péter, Eötvös fózsef báró, Fest Imre, Ghyczy Kálmán, Gorove István, Hollán Ernő, Horvát Boldizsár, Ivánka Imre, Joannovics György, Jókai Mór, Kandó Kálmán, Kemény Zsigmond báró, Klauzál Gábor, Kubi- cza Pál, Lónyay Menyhért, Nyáry Pál, Podmaniczky Frigyes báró, Somssich Pál, Széli József, Szent- királyi Mór, Tisza Kálmán, Várady Gábor. A szélbalhoz Csemovich Pétert és Várady Gábort sorolták. A 30-as bizottság névsorát közli: Csengery, 1928.41. p. és Ferenczi Zoltán: Deák élete. III. köt. MTA Bp., 1904. 54. p. (A továbbiakban: Ferenczi, 1904).

9 Andrássy Gyula levele Gorove Istvánhoz. Pest, 1866. január 28. Közli: Kónyi, 1903. 3. 508. p.

226