„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
pert visszaadni éppen nem akarók ellen pedig a tiszti ügyésznek felperessége alatt minden károk megtérítésén kívül hallgatásbéli büntetés is kérettessék. 6-or. A nehezebb kifejtésű gyökeres jussokat tárgyozó ügyeknél, s általában mindazoknál, melyek az országos kirendeltség ezen munkájának első szakaszában a 4., 5., 6., 7. és 8. §-okban elő nem számlábainak, vagy az ott előszámláltakhoz nem hasonlók, a kifogások előadására szolgáló béírásoknak számát meg lehetne törvény által határozni oly móddal, hogy mind a szám, mind a béiktatásra szolgáló időhaladék két- annyira tétessék, mint amennyi az említett rövidebb folyamatai perekre nézve hatá- roztatott. De már ezen pereknek felette fontos, és gyakran bő tartalmú érdemét sem bizonyos számú békásokra, sem általános törvény által szorosan kiszabott időre határozni nem lehet, mert az öszveszőtt jussoknak nehezebb védelme gyakran igen számos, éspedig régiebb okleveleket kíván, melyeknek megszerzése néha felette nagy időbe kerül. Nehogy azonban az ilyen perek is sok perlekedőknek nyomorúságára majdnem örökösek legyenek, az első szakasznak 2. és 3. §-ait ezekre is ki lehetne terjeszteni, s egyenesen azt határozni, hogy ha valamelyik fél az ellenfélnek békására két terminus, és két törvényszünet alatt éppen semmi újat nem felel, a másik fél a bemondottak szerint hozandó ítélet által vethessen véget ügyének; ezen rendelés által az fog legalább meggátoltatni, ami ez ideig igen számos példák szerint gyakran megtörtént, hogy tudniillik sok, gyökeres jussokat tárgyazó perekben, de másokban is, tíztizenöt esztendőkig sem adnak elő az alperesek egyebet puszta megjelenéseik ismé- telésénél. Továbbá nem csekély hamarítására szolgálna ezen pereknek az is, ha a kifogásbeli kérdéseknek a határozott időhaladék lefolytéval következő elítélése után a perben járó bíróság tekéntetbe vévén a felperesi követelésnek a per felvétele után tüstént előadott alapját és minden próbáit, a per útját és annak tulajdon nehézségeit, az ellenpróbák gyors megszerzésének akadályait, egyszóval az ügynek minden kör- nyülállásait, egy bizonyos, habár egypár esztendőre terjedő határidőt szabna, mely alatt az alperes minden védelmére szolgáló próbairományait, mentségeit és okait előadni köteleztetnék, s ezen meghatározott időn kívül, egy másik beírásban csak akkor volna jussa az alperes félnek újabb okleveleket felhozni, amidőn a felperes maga válaszában olyan új oklevelet mutatna elő, mely az előbbi beírásnak alkalmával a perhez csatolva nem volt; ezen határidőt pedig a felperesnek megegyezésén kívül a bíróság maga is csak igen fontos okoknál fogva terjeszthetné későbbre, s ezen kiterjesztés is minden pernél csupán csak egyszer történhetnék meg. Elháríttatnék ezen most említett mód által azon ellenvetés, mely igen alapos volna akkor, ha minden ilyes hosszabb folyamatú perekre bizonyos általános, és állandó zsinórmérték, a béírásoknak egyforma száma, s egyforma időhaladék volna határozva, mert itt a beírások számát, s az idő hosszabb vagy rövidebb voltát mindenkor a bíróság a pernek környülállásai- hoz szabva határozná meg, nem lehetne tehát az igazságot elölő hirtelenkedéstől tartani, a perek folyamatának hamarítása azonban mégis eszközöltetnék, mert habár 3 esztendőre telnék is a bíró által kiszabott, és egyszer elhalasztott időhatár, még ez 113
