A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

kötődött a magyarországi polgárosodásért folytatott küzdelem lezárása”.80 Nemkülönben találónak mondható Fekete Sándor megjegyzése arról, hogy Deák szolidaritásból vállalt rebellisi pályát. „Azzal, hogy Deák vállalta 48-at, s még 49-cel szemben sem bontott zászlót, megőrizte a lehetőségét annak, hogy a továbbra is polgári átalakulást és nemzeti függedenséget óhajtó nemesi, polgári, sőt részben népi tömegek változadanul bizalmat táplálhassanak iránta. Azzal viszont, hogy a forradalom radi- kalizálódásának szakaszában csupán a csendes támogató, majd szemlélő pozíciójába vonult, egy későbbi szakaszban tárgyalóképessé tette magát a győztesek szemében is”.81

A forradalom leverése után Deákról is különböző hírek terjedtek el. 1849. augusztus 26-án Lichtenstein György egy Magyarországról érkező levél alapján arról a hírről számolt be Pulszky Ferencnek, hogy Deák az osztrák kormányban magyar miniszter, míg Franz (Franjo) Kulmer horvát miniszter lesz.82 A börtönében naplóját emlékirattá kerekítő Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok „szerencséden prófétának” nevezte.83 Szilágyi Sándor 1850-es jellemrajzában idézte a közvélekedést: eddig Magyarország deák (latin nyelvű) volt, „s most Deák lett Magyarország”.84 Egykori minisztertársa, Szemere Bertalan azt írta róla, hogy Deák magányában olyan, mint egy eltiltott orákulum, akihez senki sem mer közelíteni, hogy tőle a

80 Takács Péter 25. p. Ugyanakkor hozzáteendő, hogy Takács monográfiája éppen a címében szereplő első évszámmal kapcsolatban hagy jogos hiányérzetet az olvasóban. Deák 1849-es szerepléséről áttételesen csupán annyit említ meg, hogy „1849-től 1860 decemberéig Deák leveleiből hiányzik a politika”. Takács Péter 45. p. Ez a megállapítás azonban csak részben fedi a valóságot, hiszen pld. 1852. november 6-án Szőgyény-Marich Lászlóhoz intézett levelében Deák kérte a birodalmi tanács tagjának közbenjárását Csertán Sándor zalai képviselő és 1849-es kormánybiztos ítéletének enyhítéséért, ez pedig akkor nem csupán humanitárius, de politikai gesztus is volt. Közli Kiss Gábor - Molnár András 37-38. p.

81 Fekete Sándor 80-81. p.

82 Waldapfel IV. 341. p.

83 Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok levelei és naplója. (In:). Katona Tamás szerk.: Az aradi vértanúk. Bp., 1979. I. k. 107. p. A Deák körüli legendáriumra jellemző a kommentár alapjául szolgáló történet, amelyet Leiningen-Westerburg 1849 március közepén hallott „egy szavahihető személytől”. Eszerint amikor az országgyűlés és az OHB távozásakor a koronát Pestre szállították, Kossuth, azt hívén, hogy egyedül van, felpróbálta azt. Azonban egy hölgy (talán Pázmán- dyné), aki ekkor Kossuth feleségénél volt, látta ezt, és észrevette. Amikor a történetet Deáknak elmesélték, állítólag szomorúan fölkiáltott: „Jaj annak az országnak, ahol proletár próbálja magára a koronát!”. Jellemző Leiningen utólagos kommentárja is: „Nemes, szerencsétlen próféta, mennyire igazad volt!”

84 Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/49-ből. 2. átdolgozott kiadás. Pest, 1850. 248. p.

220