A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

Nem tudjuk pontosan, hogy Deák mikor távozott a fővárosból. 1849 február vége után nincs hiteles információnk arról, hogy a fővárosban lett volna, s ottani tartózkodásáról nem szólnak a Buda ostroma alatt keletkezett kormánybiztosi és rendőri jelentések sem. A főváros felszabadítása és az országgyűlés visszaköltöztének elhatározása után természetszerűen vetődött fel az a lehetőség is, hogy Deák visszatér a politikai életbe. Windisch-Grätz leváltása és a cs. kir. csapatok kiűzése lényegében tárgytalanná tette azt a Deáktól követelt ígéretet, hogy rábeszéli a képviselőket a megadásra. Deákot az országgyűlés nem fosztotta meg képviselőségétől, s Deák nem kompromittálta magát a cs. kir. megszállás alatt, mint pld. Pázmándy vagy Ghyczy. Somogyi Antal, a Radical Párt tagja június 2-án már arról beszélt Hunfalvynak, hogy a párt elnökévé Deákot akarják választani.67 Ugyanakkor Kossuth március közepi megjegyzése arra mutat, hogy ő maga nem tartotta kívánatosnak Deák visszatérését a politikai életbe.

Június elején Deák megjelent Pesten.68 Sinkay János képviselő visszaemlékezése szerint június 4-kén, Kossuth ünnepélyes bevonulásának napján találkozott vele az Űri utcában. „Tehát megérkeztetek Debrecenből? — kérdezte Deák — én is elmentem volna oda veletek, ha akkor itthon (ti. nem a békeküldöttséggel) lettem volna”. Sinkay megkérdezte Deáktól, látta-e Kossuth bevonulását, amely őt Cola di Rienzi vagy Jan van Leyden pünkösdi királyságára emlékezteti. Deák nemmel válaszolt. Sinkay ezután elmondta neki a debreceni eseményeket, a békepárt kísérleteit, a függetlenség a trónfosztás szabálytalan körülményeit. Deák erre a következőket mondta volna: „Ez túlbecsülése jogainknak és erőnknek; az itteni némely körökben tudni akarják, hogy Kossuthot erre, csakhogy az orosz intervenció indokolható legyen, bécsi emisszáriusok beszélték rá, ami persze aligha úgy van; a békepártnak a bicskei 'non possumus' és a debreceni függetlenségi nyilatkozat után nincs értelme; de jővén az oroszok, ne is legyen”. Sinkay erre rezignáltan megjegyezte: „Tehát jönnek az oroszok, s velük Jeruzsálem pusztulása”. „Igenis, Jeruzsálem pusztulása; csakhogy azért mi nem költözünk szerteszét a világba, mint a zsidók, hanem itthon maradunk és helyt állunk; aztán kommt Zeit, kommt Rath” — válaszolta Deák, s ezzel kezet adott, és elbúcsúzott.69

megegyező szavakkal írta le, ld. Jókai Mór: Emléksorok. (In:) Elbeszélések (1850). Sajtó alá rendezte. Győrffy Miklós. 2/B. k. Bp., 1989. 207-208. p. Hasonló szöveget idéz Jókai Mór: Az én életem regénye. Jókai Mór hátrahagyott művei V. Bp., 1912. 36. p.

67 Hunfalvy 287. p.

68Laveleye 35. p. szerint „Mikor a magyarok a hadiszerencse fordultával, visszafoglalták Pestet és Budát, ő akkor sem lépett ki elvonultságából. Forradalomban sem jellemével, sem eszméivel nem használhatott hazájának; job szeretett homályban maradni”. Törzs Kálmán: Deák 89. p. szerint Deák „1849 tavaszán visszatért Zalába, s a szomorú éveket egész 1854-ig Kehidán töltötte”.

69Ferenczi II. 219-220. p., Ferenczi alapján Király Béla 129. p.

215