A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig
A 426 képviselőből, a március 1-jei névsor szerint 78 nem jelent meg, s nem igazolta távollétét. A képviselőháztól kapott engedélyben megadott időn túl maradt távol 26 személy; köztük 14 olyan kormánybiztos, akik megbízatása időközben megszűnt. Igazoltnak tekintett a bizottmány 35 személyt. Köztük volt Batthyány Lajos és Deák Ferenc, mint a törvényhozás kiküldöttjei.63 Ez a határozat lehetővé tette, hogy Deák a körülmények változtával visszatérjen a képviselőházba. Kossuth ellenzéke, az úgynevezett Békepárt lényegében vezér nélkül volt Debrecenben, s azzal töltötte idejét, hogy kényes közjogi kérdésekre igyekezzen Kossuth- tól feleletet nyerni. Természetes lett volna, hogy e képviselők Deákot akarják vezérüknek. Nagy ellenfelük, Madarász László visszaemlékezése szerint Pálffy János, korábban az OHB tagja 1849 márciusában írt is Deáknak Pestre, „hogy kössön békét, Madarásznak nincs pártja”.64 A történettel kapcsolatban legfeljebb az ad némi kételyre okot, hogy Kemény Zsigmond haditörvényszéki védőirata szerint az említett cédulát Pálffy nem Deáknak, hanem Pázmándynak írta, azzal, hogy „Windisch-Grätz herceg most könnyen kibékíthetné az országot, mert a képviselő urak meghőkültek”; ám ezt a cédulát végül mégsem küldte el.65 Március közepén, a honvédsereg Cibakháza térségében végrehajtott támadási kísérlete idején, Kossuth felszólította a hadsereg mellett tartózkodó Vukovics Sebő teljhatalmú országos biztost, hogy állítson össze egy jegyzéket, „miképp gondolnám a minisztériumot összeszerkeszthetőnek”. Röviddel ezután még egyszer kérte erre Vukovicsot, aki ekkor megkérdezte, „hogy Deák és Pulszky posszibilisek-é”, mire Kossuth nemmel felelt.66 63 Beér — Csizmadia 848., 850. p. 64 Madarász László Madarász Józsefnek, Decatur City, 1867. október 20.; Decatur City, 1871. február 11. MOL R 131. Madarász József iratai. 1. cs. 3. tét. d. sz. 65Beksics 75-76. p. 66 Vukovics 26-27. p. Pulszky 1848 december végén máig tisztázadan körülmények között hagyta el az országot, s noha utólag azt állította, hogy Kossuthtól kapott diplomáciai megbízatást, erre utaló ténynek nem vagyunk birtokában. Vukovics szerint a közel egy hónap múlva kinevezett minisztérium majdnem úgy alakult, ahogy ő azt magában elmélkedve megalkotni gondolta. - Kossuth kijelentése mindenesetre ellentétben áll azzal, amit Jókai szerint 1849 február 11-én mondott volna: „Ami engemet illet, szólt Kossuth, én borzadok attól a gondolattól, hogy mi lesz velem, ha e nemzet győzni fog? Ez a nép képes lesz lelkesedésből, hálából engemet koronájával megkínálni; mitől Isten őrizze meg az én fejemet. Ön lát szívembe, hogy erre nem vágytam soha. Ha győz e nemzet, én visszavonulok. Akkor szükség lesz egy higgadt államférfira, minő Deák, egy organizáló főre, minő Szemere, egy adminisztráló tehetségre, minő Nyáry; rám, a nép szószólójára többé semmi! Én, hogy népszerűségem útjában ne legyen az újjáalkotásnak; még csak polgára sem maradhatok ennek az országnak, ha fegyvereink győztek”. Jókai Mór forradalom alatt írt művei. Bp., 1875. 82. p., újabb közlése Jókai Mór: Cikkek és beszédek. (1849. február 9 — 1849. július 6). Összeállította és sajtó alá rendezte Szekeres László. III. k. Bp., 1980. 678. Jókai ezt az esetet már 1850-ben is szinte 214
