Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről

is tagolt védelmi rendszer jött létre, amely mesterséges tavakkal, út- és terepakadályokkal, őrházak, palánkok és erődök sorával állt ellen a törökök portyáinak és adóztatási törekvéseinek.6 Tervezőjének, Andreas Kielman von Kielmansegg kanizsai főkapitánynak (1577-1580) elképzelései között már ugyanekkor szerepelt a Zala és Rába folyók gyepűjének elkészítése is.7 1580-ra azonban csak öt kis Zala-völgyi erősség végvári rendszerbe kapcsolása történt meg.8

1585-ben az oszmánok további térnyerésük következtében létrehozták Ba- bócsa, Berzence, Segesd és Szörény szandzsákját. Ezek erejének összefogásával a Kanizsa felé való terjeszkedést akarták biztosítani. A frontvonalban lévő erősségek ellátására a babócsai bégnek szinte kizárólag a kanizsai fantom náhije alá eső, ténylegesen még be nem hódolt falvakkal szúrták ki a szemét.9 A portyák és rablások ezért fokozatosan erősödhettek a területen. A következő években Zala vármegye közgyűlése is kiemelt fontosságot tulajdonított Kanizsa erősítésének s határozatot hozott, miszerint a törököktől való félelem miatt a birtokba iktatásokat a várakban és biztosabb véghelyeken végezzék.10

A tizenötéves háború kirobbanása után a fent vázolt védelmi rendszert további erősségekkel bővítették. Ekkor már nemcsak a Zala völgyét védő erődöket, hanem egyre északabbra kúszva a Zala és Rába köztieket is a kanizsai végvidéki főkapitányság alá rendelték. 1595-ben, Babócsa visszafoglalásakor már rendelkeztek Nádasd, Magyarósd és Egervár gyalogsága felett.11 Az 1590-es évek végétől pedig már bőven értesülhetünk a Zala megye területén végzett védelmi munkálatokról is. 1598-ban határozatot hozott a vármegye a folyók melletti töltések lerombolására, abból a célból, hogy a környéket vízzel elárasztva megnehezítsék az oszmánok hadmozdulatait.12 A következő évből is híreket kapunk Nádasdy Ferenc dunántúli kerületi főkapitány (1598-1604) Batthyány Ferenchez írt leveléből: a „Warmegiekben Giwlest tetetek az Raba be Vagásarul es önzéséről.”13 A védelem észak felé való kiterjesztése tehát egyre sürgetőbb feladat lett az oszmán betörések hatására.

6 Ke leniki 995. 171. p.

7 Vándor 1994. 321. p.

8 Ezek: Csány, Bér, Szentgrót, Kemend, Lövő.

9 Dávid Géza: Szigetvár 16. századi bégjei. In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. Pécs, 1993, 170. p.

10 Bükéi Irén - Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555-1771.1. köt., Zalaegerszeg, 1989. (Bilkei- Turbuly: Regeszták) 33. p. (116.), és 34. p. (135.).

11 Vándor 1994. 352. p.

12 Tantalics Béla: Lenti története 1849-ig. Lenti, 1993, 47. p.

13 Magyar Országos Levéltár (MOL) P 1314. Batthyány család levéltára Missiles No. 31 997.

63