Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Varsányi Péter István: Egy protestáns "Nagytanoda" a változó hazában. A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914
Mihály ebben a „közfelfogás átalakulásának” egyik jelét látja: azt nevezetesen, hogy „...intéző köreink, az autonómia falai mögé vonulva, nem nézik többé oly féltékeny bizalmatlansággal az alkotmányos kormány tanügyi rendelkezéseit”.30 Ami az államsegélyre vonatkozik: a református egyház és az állam 1894-ben kötött szerződést az évi segély ügyében. A vásárhelyi gimnázium ennek következtében 1895-re nyolcezer, 1896-ra már tizenkétezer forint támogatást kapott. Nem járt nagyobb nehézséggel az „állami behatóbb felügyelet” elfogadása sem, bár az igazgató az 1885. június 21-én elmondott beszámolójában nem hallgathatta el, miszerint felekezeti iskoláink életébe az 1883:30. törvénycikk egyes paragrafusaival „...talán kelleténél erősebben is belenyúl”. A tanárok A gimnázium arculatának változását természetszerűleg követtek a tanárok számának, oktatómunkájának alakulása is. 1851 előtt (az Entwurf rendelkezéseit megelőzően) 3-4 tanár oktatta a tanintézet hét osztályát (hozzávetőlegesen száz tanulót).31 1851-ben még mindig az osztálytanítás (egy osztály - egy tanító) rendje dívott, az akkori hat osztállyal viszont csak négy tanár foglalkozott: az alsó négy osztályt két tanár, az ötödiket egy, a hatodikat maga az igazgató tanította. Az Entwurf intézkedése következtében a gimnázium tantestülete hat főre emelkedett, és kezdetét vette a szakosodás is. A korabeli tanári jegyzékeket, jegyzőkönyveket szemlélve megállapítható, hogy e tanintézet egyik — nem elhanyagolható — gyengéje a tanárok gyakori változása, a fluktuáció volt. A terhelés nagysága nem állt arányban a helyi élet drágaságával, a javadalmazás szintjével, pontosabban csekélységével. Következésképpen akit sorsa szorosan a városhoz nem kötött, rendszerint megragadta az első kínálkozó alkalmat a távozásra. Akit sorsa szorosan ide nem kötött... Hódmezővásárhelyen él egy család, amelyben — immár másfél százada — az a hagyomány öröklődik, hogy az egyik gyermekük pedagógus, egy másik orvos lesz. E család első, városunkban ismert, nagy köztiszteletnek örvendő egyénisége Imre Sándor (1820-1900) volt. A debreceni kollégiumban — Arany János tanulótársaként — bölcseleti, jogi és teológiai tanulmányokat folytató fiatal tanár először 1843-ban, majd 1848-ban jött a vásárhelyi középiskolába irodalmat és nyelvtant tanítani. A nyelvújítás, nyelvtörténet és népköltészet avatott kutatója valódi iskolateremtő egyéniség 30 Futó Mihály: i. m. 194. o. 31 Uo. 96. o. 286
