A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)
A Vág menti hadjárat (1849. május 28.—június 27.) Görgei Artúr hadügyminiszter és fővezér 1849. május 25-én, a budai főhadiszálláson adta ki intézkedéseit a főseregnek a Vág és a Duna közötti felvonulására. Eszerint az I., II. és III. hadtestek 1849. május 27-től kezdve fokozatosan foglalják el állásaikat a következő hadműveletekhez. A diszpozíció értelmében a II. hadtest május 28-án Vörösvárra, 29-én Dorogra, 30-án Esztergomba és Párkányba, 31-én Köbölkútra, június 1-én pedig Perbetére vonul. A II. hadtestnek a Klapka tábornok által kidolgozott, s a minisztertanács által irányelveiben május 20-án elfogadott haditerv szerint az a feladat jutott volna, hogy (a minisztertanácsi határozat szerint az I., a haditerv szerint a III. hadtesttel együtt) a Duna bal partján, a Nyitra folyó mentén foglaljon állást, majd ott különcsapatok kiküdése által lépjen összeköttetésbe a Dembiiíski altábornagy vezette IX. hadtesttel; s mindaddig védekező állásban várjon, amíg a Bem altábornagy vezette magyar—erdélyi hadtest (a VI. hadtest egy része) és a Perczel vezette IV. hadtest fele oda nem érkezik, s így megkezdődhetnek a támadó hadműveletek. Klapka azonban a haditervet tudató levelében ehhez még hozzátette, hogy igényt tart a II. hadtest gyalogságának egy részére is a saját parancsnoksága alá rendelt I., VII. és VIII. hadtesteken kívül. Görgei kiadott diszpozíciójából világos volt, hogy nem helyesli az erők nagy részének Komáromban és környékén tétlen hagyását, hanem mielőbb támadó hadműveletekbe kíván kezdeni. Május 30-án Görgei kiadta intézkedéseit a június 2—3-i menetekre. Ezek szerint a II. hadtest június 2-án Érsekújvárra megy, s másnap is ott marad. E pozíciójában jobbszárnyán érintkezésben marad a III. hadtesttel, s táborát a Szeredre vezető út és a Nyitra folyó között állítja fel; előőrseit a Vág-vonal irányába terjeszti ki. A pótlólag kiadott utasítás szerint a hadtestnek egy erős figyelőcsapatot kellett küldenie Szemőre, hogy ott a hídverési lehetőségeket megvizsgálja. Június 4-én a II. hadtestnek erős járőröket kellett kiküldenie Farkasd felé. Június 5-én előző állásában kellett maradnia, 6-án pedig Tótmegyerre vonulnia, s előőrseit Negyed irányába ki kellett küldenie a Vág folyóig. A II. és III. hadtest hidászainak és ácsainak Gutára kellett menniük, hogy ott egy híd építésébe kezdjenek a Vág-Dunán; e hídépítést a II. hadtest egy zászlóalj gyalogságból, egy század huszárságból és egy fél 12 fontos ütegből álló különítményének kellett fedeznie. Június 6-án Bayer ezredes, a Központi Hadműveleti Iroda főnöke arra utasította Asbóthot, hogy az utászok tegyék meg az előkészületeket arra, hogy Gutánál az érsekújvári Dunán is hidat építsenek; de a kivitelezéshez csak akkor kezdjenek, ha a Vág-Dunán építendő híd már készen van. A II. hadtest ezeket a meneteket pontosan teljesítette. Június 1-én a Perbetén kelt harcrend szerint az 56. zászlóalj (825 fővel) a 9497 főnyi, 45 löveggel rendelkező hadtest Szekulits ezredes vezette hadosztályában, Kisfaludy dandárjában szolgált a 60. zászlóaljjal (778 fő), két század 17. (Bocskai) ezredi huszárral (254 fő), egy század kun lovassal (65 fő) és egy hatfontos gyalogüteggel (151 fő, 6 löveg) együtt. Létszámát és tüzérségét tekintve ez volt a hadtest leggyengébb dandára; ugyanakkor az 56. zászlóalj volt a hadtest második legerősebb zászlóalja a 61. (1018 fő) zászlóalj után. Ezen a
