Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Cseby Géza: Dukai Takács Judit kéziratos vers-füzetei

De bár mégy — 's vágyásid messzebbre haliadnak 'A halni nem szokott érdemek maradnak Örökösi helyednek. Áldozni fog Keszthely hives ernyejében *A hála 's barátság szentebb érzésében Oltárán emlékednek. Im Maecenásunk 'a dicsőek példánnyá Keszthelynek bérezi köztt hangozni kivánnya Későbbre is Nevedet. Hűség és fáradni nem tudó munkásság Hazafiúi láng bölcs eleme nyájasság Koszorúzták tettedet. 'S valamint Apolló bájjoló Lantjának Zengzetét bevették falai Thrójának Fel emeltetésével. 'S midőn az Istenség onnét el távozott Hajdani lététől minden kő hangozott Csuda szer erejével. Úgy nemes Lelkednek szép szüleménnyei 'A Georgiconnak erős talp kövei Mind utánnad Zengenek. Bár 'a nagy sziveket esmérni tanuljuk Valódiságokban csak akkor bámuljuk Ha már többé nincsenek. Felejthetetlen lész Chittoni nagy Lélek lm' a rósás ajkú Ifjúság! hogy vélek Miket tevéi hirdeti. Itt maradnak munkád sokféle nemei Itt szép Virtusidnak édes emlékei 'S utad könnyünk követi. Hányszor láttad? Keszthely Tempe vidékein 'A viruló tavaszt illatos berkein Ki kelni mély álmából. Hányszor meg sárgulni Ceres kalászszait Tegzes Diánnának jönni Vadászszait Az Erdők vadonjából.