Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
VI. Molnár András: Csány utolsó levelei
A konzervatívok „halállístája", amely név szerint felsorolta a forradalom egész vezérkarát, Csányt a második csoportban tüntette fel. 4 A császáriak által 1849 tavaszán kiadott körözőlevél a felségsértés vétkében és a fegyveres lázadásban bűnös vezetők között így jellemezte: „Csányi László 55—60 éves, Zala megyei születésű, r. cath. nőtelen, előbb cs. kir. kapitány, azután követ, utoljára magyar kormánybiztos, nagyotska, sovány, hosszúkás képű, barnás arczszínezetű, gömbölű homlokú, szürkével kevert hajú, nagy fekete szemű, széles szemöldökű, nagy, egy kevéssé hajlott orrú, rendessen alkotott szájú, barna fogú, hegyes ajkú, nagy bajuszú, fejét egy kevéssé lehajtva, a földfelé viseli, mellén egy cs. kir. hadi kereszt 1813ból, egy kevéssé kélt tekintetű, és phisicailag szenvedőén néz ki, beszél németül, magyarul, tótul, közönségessen kék posztó felső ruhában jár." 5 1849. július elsején Haynau táborszernagy proklamációban adta tudtul a katonai törvényszékek felállítását. A proklamáció 1. §-a kimondta, hogy 1848. október 8-tól „minden bűntettek és vétségek, melyek a magyar pártütéssel összeköttetésben vannak, habár polgári személyek által követtettek is el, haditörvényi eljárás alá esnek". Ilyenformán a 2. § c. pontja szerint a „haditörvényszéki eljárásnak különösen alávettetnek": „A pártütő kormány által kinevezetett minden kormánybiztosok". 6 Miután Csány a proklamációban felsorolt szinte valamennyi „bűnt és vétséget" elkövette, nem lehettek kétségei affelől, mi vár rá, ha Haynau kezére kerül, „ö nem áltatá magát a jövendő iránt" — írta róla minisztertársa, Horváth Mihály. „Föl fognak akasztani." — mondta Kászonyi Dánielnek. 1849. augusztus 11-én Aradon búcsúzott el Horváth Mihálytól és Vukovics Sebőtői 7 , másnap a világosi Bohus-kastélyben Irányi Dánieltől. (Ekkor már lázas beteg volt, és Görgey ágyba parancsolta). 8 Augusztus 13-án, a fegyverletétel napjának reggelén Kászo4 Steier Lajos: Haynau és Paskievics Bp. 1926. 2. köt. 252—256. o. (Csányról 256. o.), Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848— 49-ben. II. kötet. Bp., 1952. 199—210. o. (Csányról 207. és 210. o.). 5 Balatoni Múzeum (Keszthely) Történeti Adattára : „Ismertető jeleik Azon személyeknek, mellyek részint a felségsértés vétkében, részint a magyarországi fegyveres lázadásban, mint résztvevők ismertetnek" (nyomtatvány). A személyleírás ráillik Csányra, de az életrajzi adatok kissé pontatlanok, Csány akkor 59 éves volt, tudomásunk szerint hadnagyként lépett ki a cs. kir. hadseregből. A reformkorban nem volt országgyűlési követ, csupán 1849. júntius 15-én választották Keszthely pótképviselőjévé a népképviseleti országgyűlésre. 6 Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumnak és szózatoknak. Budán, 1849. I. füzet. 96—98. o. Az aradi vértanúk. (Szerk. Katona Ta^ más) Bp. 1979. II. köt. 7—9. o. vö. Böhm. 275—276. o. 7 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849ben. Genf, 1865. III. köt. 496. o. vö. Nóvák Mihály: Zalavármegye az 1848/49-es szabadságharcban 2. bőv. kiad. Zalaegerszeg, 1906. 312. o. 8 Irányi Dániel — Charles-Louis Chassin: A magyar foradalom politikai története 1847—1849. Bp., 1989. 2. köt. 363. o., vö. Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások Bp., 1888. III. köt. 584, 598—599. o., Nóvák 313. o. Nóvák munkájának a 313—321. oldalak közötti szakasza rövidített változatban ,,Csány László utolsó napjai. Világostól az akasztófáig" címmel megjelent: Csány-emlékkönyv (Szerk. Borbély György) II. bőv. kiad. Zalaegerszeg, 1907. 96—103. o. A továbbiakban ez utóbbira nem hivatkozunk, az 1906-ban megjelent bővebb változatot idézzük.
