Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)

ból valószínűnek tűnik, hogy október 26-án reggel (?) 9 órakor összeült egy újabb haditanács. Az ezen elhangzottakról szinte semmit nem tudunk; Móga és Kollmann ezután készített memorandumából arra lehet következtetni, hogy ismét ellenezték a bevonulást, s Kossuth felszólította őket, hogy írásban is adják be ellenérveiket. Maga Kossuth elkészíttette az Ausztriába vonulás tervét, de hogy Mógáék érveit nem hagyta eleve figyelmen kívül, arra mutat aznapi levelének azon kitétele, hogy „holnap vagy Ausztriába megyünk, vagy téli szállásokra". Az előnyomulás feltételeit volt hivatva megteremteni több tiszti kinevezés, amely elsősorban a lemondott tisztek pótlását szolgálta.

37 Móga és Kollmann tehát írásban közölték ellenérveiket Kossuthtal. Elsősorban az ellenség számbeli és minőségi fölényét és lovasságának nagy számát emelték ki; ugyanakkor élénk színekkel ecsetelték a magyar hadsereg fegyverzeti, ruházati és kiképzésbeli hiányait. Az október 27-én összeült újabb haditanácsot ismét Kossuth nyitotta meg. Azzal érvelt, hogy „ügyünk Bécs ügyéhez kötve európai ügy — attól elválasztva senki által nem fog figyelembe vétetni". Csány korábbi érveit ismételve utalt arra, hogy Bécs bevétele után Magyarországnak egyedül kell megmérkőznie az ellenséggel. Ha a sereg téli szállásra vonul, a most még használható népfelkelő és nemzetőr csapatok elhagyják a tábort. Ha pedig ezáltal nyíltan bevallják azt, hogy nem mernek megmérkőzni az ellenséggel, ez lehangoló hatással lesz a sereg szellemére. Beszédében ezután utalt arra, hogy az ellenség elfogatta a magyar parlamentert, Ivánkát, s ez maga elég ok lenne a támadásra. Majd hozzátette: ,,ha mindezek mellett seregünk vezérei mind azt mondják, hogy előnyomulás esetében ármádiánk elvész, én stratégiai lehetetlenséget parancsolni nem fogok, s azt fogom mondani: legyen Isten átka azokon, kik, midőn Jellacic futott, el hagyták veszni a győzelem biztos alkalmát". Ha azonban akad olyan törzstiszt és táborkari tiszt, aki nem osztja Móga és Kollmann nézeteit, ,,s ha nem is a győzelmet, de legalább azt valószínűnek hiszik, hogy csatavesztés esetében seregünket el nem vesztjük, hanem jó részben Pozsonyba hazahozhatjuk" — akkor ő, Kossuth, kész azokra bízni a sereg vezérletét, s „a roppant fontosságú politikai okokat a stratégiai lehetséghez mérlegbevetve azt parancsolom, hogy előre". Ezután Móga és Kollmann szóban is megismételték ellenérveiket. Kollmann azt is kijelentette, hogy „ő is ismeri a hadjáratok történetét, de azt sohasem hallotta, sehol sem olvasta, hogy csupán morális kötelességből valamely hadjárat a megveretés biztos kilátásával indíttatott meg." Kossuth kikötését a sereg visszahozataláról pedig teljesíthetetlennek ítélte. Egy másik emlékezés szerint Móga és Kollmann a Morvaországból betört Simunich-féle hadosztály elleni akciót ajánlották, mint ami biztosabb sikerrel kecsegtet. Tiltakozott Pázmándy is. Őket követte Pusztelnik Henrik őrnagy, táborkari tiszt. Elmondta, hogy Csány jelentését ld. KLÖM XIII. 282—283. o. Kossuth a táborban: W II. 236— 237. és 241. o., Mezősy 25. o., Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek Bp. 1887. II. k. 260. o., Zámbelly 186. o., GA I. 210. o., Gl I. 19. o. Degré i. m. 239. o., Katona Tamás szerk: Az aradi vértanúk. 1. kiad. Bp. 1979. II. k. 146. o. (Schweidel József vallomása) és a Marczius Tizenötödike október 27-i számának vezércikke. Görgei idézett szavai: Tompa Mihály október 22—26-i levele Fáy Miklósnak. Tompa Mihály levelezése. S. a. r. Bisztray Gyula I. k. 1839—1862. Bp. 1964. 86. o. A lemondott tisztek: ÖL Csány BA Ikv. 254., 255., 257., 274., 292. Kossuth szavai: KLÖM XIII. 289. o. A kinevezésekre ld. uo. 278., 282., 290—292. és 300. o.