Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

Sándor ezredes és Mikó Mihály csíkszéki kormánybiztos fáradozásainak, rezet bőségesen kapott a kézdivásárhelyi üzem. ként pedig hosszú időn keresztül Moldvából tudtak becsempészni. (Maga Gábor Áron is többször járt Moldvában, és beszámolt az orosz csapatok mozdulatairól is.) A főkormánybiztos érezte, milyen nehézség, hogy Kolozsvár távol van a csatatértől, és gondolt is rá, hogy legalább Marosvásárhelyre áttelepül. Ez azonban a kolozsvár—nagyvárad—debreceni összeköttetési útvonalat veszélyeztette volna. így minden maradt a régiben. A Csány tervezte kolozsvári ágyúöntő műhelyből végül nem lett semmi, sőt a debreceni elképzelések Gábor Áron kézdivásárhelyi működését is le akarták állítani. Elsősorban Esterházy Mihály gróf, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a fegyver- és lőszergyártás országos kormánybiztosa tiltakozott. Ezt írta Csánynak: „Ezeket légy szíves Bem tábornok úrnak is megmondani •— kit nagyra becsülvén, és kedvében eljárni kívánván, jó lesz lebeszélni, hogy, amint írja, Háromszéken minden felsőbb tüzért felügyelés nélkül ágyúöntést állítson.'"

12 Elméletileg és a technikai megítélés szempontjából Esterházynak igaza volt, Csány azonban átlátta, milyen jelentősége van a Székelyföld fegyverbe állítása és önbizalmának megszilárdítása miatt Gábor Áron tevékenységének. Nem nézte jó szemmel a kézdivásárhelyi gyártást Láhner György vezérőrnagy, a honvédség fegyverzeti és felszerelési felügyelője, a nagyváradi nagyszerű ágyúgyár megteremtője sem, aki minden ágyút Nagyváradon kívánt elkészíttetni. Maga Kossuth is ezt írta március 24-én Eötvös Tamás ungi kormánybiztosnak. „Ágyúk öntését csak ott látom célravezetőnek, hol azok egyszersmind furattathatnak is.'"

111 Erdélybe azonban nem küldött semmiféle tiltó határozatot, így Csány követhette saját legjobb meggyőződését, vagyis minden támogatást megadott Gábor Áronnak pénzben és anyagban. A hadi helyzet március elején megint romlott: a Beszterce alól visszatérő Bem Medgyesnél vereséget szenvedett a március 2—3-i kétnapos ütközetben, sőt Puchner megkezdte úttalan hegyi utakon — vezérkari főnökének, a hallatlanul tehetséges Maroicic őrnagynak tanácsára — Bem seregének átkarolását. Csány joggal aggódhatott tehát ezekben a napokban. Mire azonban erről szóló beszámolóját megfogalmazhatta volna, látványosan változott a helyzet. Bem kivárta, hogy az átkaroló erők túlhaladjanak a magyar vonalakon, majd egyenesen Nagyszeben ellen indult. Március 11-én a város falai alatt megverte az orosz helyőrséget és a szász nemzetőrséget, éjjel 11 óra után rohammal elfoglalta a várost is, és joggal kezdte Csánynak szóló levelét ezekkel a büszke szavakkal: „Ezt a levelet Puchner vezénylő tábornok nagyszebeni lakásából írom. Nagyszebent ma éjjel egy fertályórával 11 után rohammal bevettem, 5000 orosz ellen harcoltam, a város kapui előtt megvertem őket, több ágyút, lőszereskocsit és mintegy 100 fegyvert elvettem az ellenségtől, és néhány orosz foglyot is ejtettem."

44 Bem Nagyszebenben is a szokott módon viselkedett. Egy-kettőre leállí42 Idézi Bözödi i. m. 236—237. 43 Kossuth — Eötvös Tamás. Debrecen, 1849. március 24. OL H 2. OHB 1849:3479. Közli KLÖM XIV. 712. 44 Bem József — Csány. Nagyszeben, 1849. március 11. OL H 2. OHB 1849:3443. Másolat: eredetije német.