Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

kel muszka képében akarják az öregurat ijesztegetni — eddig fixa ideája volt a muszka intervenció, de mai napon vett leveléből már látom, hogy más nézetre tér."

33 A március 11-i nagyszebeni összecsapás aztán végleg eldöntötte a vitát: Bem meggyőződésének és Kossuth félelmének volt igaza, nem Csány önáltatásának. Sokkal helyesebben foglalt állást Csány egy másik kényes kérdésben. Bem tábornok ugyanis Urban februári támadásának hatására elhatározta, hogy katonai biztonsági okokból székely határőröket fog arra a területre telepíteni, amelyen mindaddig román határőrök laktak a Bukovinából Erdélybe vezető hágók mentén. Bemet nem valamiféle földosztó buzgalom vezette, hanem a határ megbízható védelmének gondolata. Ez azonban politikai szempontból a lehető legszerencsétlenebb volt. Fenn akarta tartani azt a határőri szervezetet, amelyet a magyar kormány a Székelyföldön fel akart számolni, ráadásul a kiosztandó földet román határőröktől kellett volna elvenni. Bem eképpen érvelt: „Mindenekelőtt nekünk azon kell igyekeznünk, hogy Bukovina felőli határszéleinket biztosítsuk, mert az oláh egy hűségtelen nép [. . .] Nekünk arra kell törekednünk, hogy egy másodszori beütését az ellenségnek, ha őt visszavertük, lehetlenné tegyük, és ezen határszélekre oly férfiakat telepítni, kikben bízhatunk, és ilyen férfiak ti vagytok, székelyek! Ezt kívánja a jogosság s saját fenntartásunk kötelessége. Felszólítom tehát minden székely családfőket 26—40 évig, hogy azonnal Marosvásárhelyen jelenjenek meg, hol négy zászlóaljba felosztva, s a föld és birtok elfoglalhatásába seregeink által gyámolítva, valóságos birtokukba ünnepélyesen be is fognak vezettetni."

34 Bem Medgyesen, 1849. február 22-én kiadott kiáltványával kapcsolatban először Asztalos Pál foglalt állást február 24-én, amikor Csány Désen volt. „Tisztelet Bemnek, de ez alig eszélyes, mert az egyikben elveszi a földet az oláhtól a katonavidéken, adja a székelynek, ez szikra a puskapor közé, s már a háborúmulatságot unt s csendesedő oláh faj újra fölzúdul, s életre-halálra küzd földjéért" — írta Kossuthnak. Ebben a levélben megírta azt is, hogy fél : Csány és Bem, „a két öreg majd úgy nekiszelesíti egymást".

35 A kormánybiztos és a tábornok besztercei találkozója azonban békésen zajlott le. Nem mintha Csány egyetlen pillanatra is helyeselte volna Bem telepítési elgondolását. Gál ezredest utasította is, hogy „mennyire -lehet, Bemnek bosszontá sa nélkül" hagyjon fel a telepítéssel. Keserűen írta Kossuthnak: „A zavar kikerülhetetlen, ha Gál ezredes hozzá intézett utasításom folytán a kolonizációja eszméjével fel nem hágy — a tábornok intézkedése tanúságul szolgál arra, mi nagy baj van az avatatlan idegenekkel, kik, viszonyainkat nem ismervén, megbízás nélkül diktátornak vetik fel magukat."

36 Ebben a március 10-e körül írt levélben még egy szomorú passzus olvasható. „Asztalos, a becsületes, jeles ember igen beteg, igen beteg" — írja 33 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. március 10. körül. OL H 2. OHB 1849:3391. 34 Bem 'kiáltványa a székelyekhez. Medgyes, 1849. február 22. OL H 2. OHB 1849:2590. Közli: Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848—1849. 2. köt. Pest, 1869. 350—351. ^Asztalos Pál — Kossuth. Kolozsvár, 1849. február 24. OL H 2. OHB 1849:2590. 36 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. március 10. körül. OL H 2. OHB 1849:3205.