Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
tosítja, mivel Pozsony megtarthatatlan pont, ,,és kevés időn sírjává leend hadseregünknek". Kossuth véleménye ellenben az volt, hogy minden átengedett terület veszteséget jelent az újoncozásban és az ellátásban, ezért a határszélt mindenáron védeni kell; a védelem módja azonban Görgeitől függ. Ennek a véleménynek végül Görgei is alávetette magát azzal, hogy erős ellenséges támadás esetén Lázár hadosztálya és Guyon dandára Pozsonyt védik, majd a Csallóközön át Komáromba vonulnak; Ordódy dandára részben Lipótvárba, részben Komáromba vonul; a többi dandár Görgei vezetésével Győrt tartja. Megjegyzendő, hogy eleinte Kossuth és Nyáry is a hadsereg hátrébb történő koncentrálását helyeselték, s Kossuth csak később, november végén, a várt ellenséges támadás elmaradása után kérte egyre határozottabban Görgeit a határ védelmére. 142 Kossuth november 27-én Csányhoz írott levelében még vagy Pozsonyt, vagy Győrt javasolta okvetlenül tartani, mondván, hogyha Győrnél és Komáromnál a magyar sereg feltartia az ellenséget, a Muraközből Perczel, Eszékről Batthyány Kázmér, a Délvidékről pedig 15 000 főnyi erősítés érkezhet az ellenség megállítására. November 29-én azonban — az ellenséges támadás elmaradására hivatkozva — már azt tanácsolta Görgeinek, mindenáron tartsa Pozsonyt, mert az előnyomuló ellenség nem fog jelentős erőt maga mögött hagyni, s ha a Duna jobb partját fel kell adni, a Pozsonynál elvágott erő ne a bal parton, hanem az ellenség hátában, a jobb parton vonuljon vissza. Emellett aktív határvédelemre biztatta a tábornokot. A javasolt haditervek mindegyike illuzórikus volt. A Délvidékről december végéig nem érkezett meg az ígért 15 000 ember; Batthyány Kázmér csapatai nem hagyhatták ott Eszéket, mert onnan is támadás fenyegetett : Perczel csapatainak visszavonulásával a Perczelhadtest erejével egyenlő ellenséges haderő betörésével is számolni kellett. Az ellenség hátában való visszavonulás pedig a kétszeres túlerővel szemben meglehetősen kétes eredményű vállalkozás lett volna. Görgei tehát maradt Pozsonyban, s közölte Kossuthtal, hogy a várost tartani fogja, ,,míg csak seregeim meg nem futamodnak, mint Schwechat alatt". Az egész határvédelmet meglehetősen gyenge lábakon állónak tartotta, de engedett Kossuthnak, valószínűleg azért, mert ő is bízott az ellenséges támadás elmaradásában. 143 Maga Csány nemigen vett részt a haditervek kialakításában, csupán rendszeresen értesítette Görgei nézeteiről Kossuthot. Voltak ugyan aggályai, mondván, hogy ..Pozsonyt elhagyva elhagyandjuk a bányavárosokat, el a hegyes megyéket, honnan az ellenséget kiverni Isten tudja mikor és bírandja-é a haza". De Görgei erre azt felelte, hogy „ha mindent meg akarunk tartani, mindent veszthetünk", s ebben Csány is megnyugodott. „Övé a felelősség, mondám nékie, övé a dicsőség is, fiatal ember jövendője az ország jövendője, én bele v ' 2 Görgei és Kossuth megállapodása: GA I. 233—234. o. Görgei véleménye: Steier 154—155., 158—159. o. KLÖM XIII. 376.. 446—447., 494. és 502. o. A követendő haditerve ld. KLÖM XIII. 583. és Gl I. 64—65. o. Nyáry véleménye: KLÖM XIII. 336—337. o. (Komáromot javasolja); Kossuthé: KLÖM XIII. 355. és 435. o. (Győrt javasolja, Görgei nézete alapján). 143 Görgei december 29-én is Kossuth rendeletével indokolta a határszél védelmét: HL Az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc iratai. 7/114/1/2. Közli Steier 265—266. o. w:í KLÖM XIII. 569—570., 581. o. Görgei levele: Steier 191. o.
