Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás - Zalai Gyűjtemény 24. (Zalaegerszeg, 1986)

Mutató

MUTATÓ Összeállította: RÓNAI BÉLA A mutató készítésében az eddig megjelent földrajzi névi adattárak gyakorlatát követtük. Alapelvünk a mutató szerepéből következett : az adattárba fölvett minden név (akár történeti, akár élőnyelvi, népi) pontosan visszakereshető legyen. Ezért megtalálható benne az adattárban közölt valamennyi egy- és többelemű név (Beretvás 1/24, Alsó-Kis-kúti-hegy 21/3). A két- és többelemű földrajzi név mellett minden névelem külön-külön is szerepel a mutatóban. Az összetett földrajzi neveket felbontottuk (határpatak 5/81, patak; halásztanya 22/353, tanya). Felbontottunk továbbá néhány elhomályosult, de ismert etimologiájú összetételt (Csetemála, Csetemáié 19/31, mala, málé). Nem bontottuk fel viszont automatikusan az összetett községneveket (pl. Alsópáhok, Felsőpáhok, Várvölgy). Ha azonban bármelyik eleme önállóan is használatos, természetszerűen belekerült a mutatóba (Balatongyörök, Györk, Győrök 25). Nem bontottuk fel továbbá az olyan állandósult összetételeket, mint a kórház, őrház, közbirtokosság. Egyszer és teljes alakjukban szerepelnek a többelemű személynevek és a szentek nevei (Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Nepomuki Szent János stb.). Ehhez kapcsolódik az a megjegyzés, hogy az utcanevek az esetek túlnyomó többségében hivatalos alakjukban kerültek be a mutatóba; népi változatuk csak akkor, ha valóban használatos. Ebből adódhatnak ilyen különbségek, mint a Jókai Mór utca, de: Jókai utca; Rákóczi Ferenc utca, de: Rákóczi utca. A régies és az idegen eredetű családnevek írásmódját az adattár határozta meg. Ha az Őrfi csapás (25/191) népi név után ez állt 'Őrffy nevű egykori tulajdonosáról', akkor a mutatóba így került bele: Őrffy csapás. Ilyen még a Reischl-kastély, Schultzhegy, Sélley-kereszt stb. Ellenben ha a Fisli-kereszt (20/31) név után csak ez állt : „állíttatójáról", akkor nem éreztük felhatalmazva magunkat a különben nagyon is valószínűsíthető Fischl névváltozat feltüntetésére. A mutató készítésének másik alapelve a nevek köznyelvi vagy kikövetkeztethető köznyelvi alakban való közlése. Ez az elv főként az ún. alaki vagy alak szerinti tájszavakat érinti. E szerint lesz az adattári Tölös-ből Tölgyes, a Csollányos-ból Csalános, az Agácás-bcA Akácos. Úgy véltük, hogy ez az ún. köznyelviesítés sem végezhető nyakló nélkül, ezért a Récés-kút (29/95) és jónéhány azonos előtagú társa változatlan maradt; nem alakítottuk át köznyelvi Kacsás-sá. Ugyanígy nem változtattunk a Horgos tulajdonnéven, sem a horgos köznéven, mert az egyik tájszó helyébe egy másik került volna. Meggyőződésünk, hogy ezek a megokolható engedmények nem akadályozzák a mutató használóját abbéli törekvésében, hogy egy-egy általa keresett nevet azonosítani tudjon adattári megfelelőjével. Nemzetiségi nyelvi nevekkel nem kellett számolnunk. Csupán a régi térképek (C, KI.) őriznek néhány német nevet. A viszonylagos teljesség megkívánta, hogy ezek is bekerüljenek a mutatóba a maguk betűrendi helyére a német helyesírás meg-