Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

3. A majorság munkaerői

akkor is, ha ezekért a munkákért pénzt vagy terményt fizettek. A munkaöszszefonódás más formáival is megismerkedhetünk az uradalmak gyakorlatában - különösen a cséplő munkások esetében. A cséplést szerencsés helyzetben rögtön a betakarítás után, de méginkább október—november hónapban kezdték, és egész télen vagy éven át folytatták, hiszen a munkát zárt helyen — pajtában, csépiőszinben — végezték. Számos cséplőmunkás tehát egész évben az uradalom szolgálatában állt, s bár részért dolgoztak, munkaviszonyuk időtartama mégis nagyon hasonló volt a hónapos cselédekéhez, ezért valósággal konvenciós cselédnek tartották őket. (85) Elvárták tőlük, hogy a gabonát olcsóbban csépeljék, mint a bejáró munkások, szabad idejükben, vagy ha a sürgős munka úgy kívánta, kaszáljanak, arassanak, kapáljanak, béreskedjenek, vagy éppen fát vágjanak. (86) A balatonkeresztúri .uradalom négy ízben — 1780, 1781, (1782), 1783, 1784 - kötött szerződést ,,Sz. Györgyi Strukker Mátyás, Strukker György, Palim Páll Kránicz cséplők"-kel. Igaz ugyan, hogy a kontraktus nem magáról a cséplésről szól, csupán arról, hogy Balatonszentgyörgyön szentgyörgyi Varga házának felét — „mivel az Robotra alkalmatlanok" — évi 12 forintért bérbe vehetik. Mégis a nemzetiségüket jelölő szó mellett ott találjuk a cséplő kitételt. Bérmunkás jellegüket támasztja alá a „robotra alkalmatlanok" megjegyzés is, amellyel a számtartó mintegy igazolja az árenda évi öszszegének magasságát. Nem lehet tehát kétségünk afelől, hogy valóban cséplőkről van szó. Az idénymunkákra - szénakaszálásra, aratásra - érkező vándormunkások között már megemlékeztünk a kránicokról. Csondor János, aki 34 esztendőt töltött a Festeticsek különböző uradalmaiban mint számadó, gazda és számvevő tiszt, gazdag tapasztalatait könyvbe gyűjtötte össze. Ö írta a cséplőkről, s a kránic cséplőkről: ,, . . . á*midőn beállanak á'tséplők, azonnal meghitezteti őket (a számadó tiszt), hogy tisztán tsépelnek, és semmit élnem tulajdoníttanak. E mellett ha külső emberek a tséplők, azonnal lakó helyeket, és neveket felírja, vagy külső Országiak, mint a Dunán lévő Vármegyékbe szoktak a Kránitzok lejönni (kiemelés-P. K.) Paszus Leveleiket elveszi tőlök, és tsak akkor adja vissza, ha betsületessen eleresztetnek. Ez arra való, hogy így nem olly könnyen szöknek el, vagy ha lopást tévén, elszöknének is, ezen Paszusok útmutatása szerént... lehetne az elégtételt sürgetni." (87) Csondor János nagyon sok figyelmet és szót szentelt a cséplésre, mindenféle óvintézkedést, próbacséplést írt elő, és ajánlott a gazdatiszt figyelmébe, hogy előre hozzávetőleges számítást végezhessen a várható gabonamenynyiségről. T. i. a gabonacséplők igen sok módon tudtak csalni, lopni a kicsépelt magból, amely tetemes kárt is okozhatott az uradalomnak, hiszen legfőbb kereskedelmi terméke éppen a gabona volt. (88)