Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

legjobb írásai még mindig azt a Tóth Lászlót idézik, aki 1954-ben a Verekedők című novellájával robbant be a hazai irodalmi életbe, s később is néhány nagy vihart kavart. (Fegyencek szabadságon. Apostolok utóda). Kamondy írói pályája csúcspontjának a Fekete galambok című írással kezdődő időszakot érzem, amely Az utolsó játszmával és a Fegyencek szabadságon című novellákkal folytatódik, majd a Hazatérő garabonciással és az Apostolok utóda című kisregénnyel lezárul. Ezután is alkot nagyokat (pl. A tilalom sorompói, A harmadik angyal jelentése), de egyenletesen kimagasló színvonalon nem képes maradni. Klasszikusokkal mérhető társadalmi ihletésű ábrázolástechnikai bravúrok után (pl. Az utolsó játszma) elmerül a hétköznapi élet morális kérdéseiben. Ez még önmagában nem lenne baj, de csalódása a közéleti cselekvés lehetőségében odáig vezeti, hogy írásai közéleti-politikai tartalmát is egyre áttételesebben fogalmazza meg, s eszköztárában egyre jelentősebb szerepet kap a groteszk ábrázolásmód, írói világa beszűkül, s ez magában hordozza novellisztikájának beszűkülését is. Néhány írásában a rá jellemző drámai feszültségteremtő erő megcsappanása is megfigyelhető, novelláinak terjedelme indokolatlanul megnő; s amiből kezdetben drámai tömörségű novellát szerkesztett, az most közepes kisregénnyé kerekedik. Pedig Kamondy továbbra sem enged az önmaga elé állított magas mércéből. Talán éppen az önmagával való elégedetlenség miatt rakja ismét gyűjteményes kötete élére költőien szép. de pesszimista kicsengésű Hazatérő garabonciást. Kamondy írásainak elkomorulását, majd fokozódó eljelentéktelenedését igazságtalanság lenne csak a történelmi események miatti csalódásával magyarázni. Része van ebben annak is, hogy észrevette: a témaválasztás sokszínűsége önmagában nem elég ahhoz, hogy az emberekkel kapcsolatos általános érvényű mondanivalóját megfogalmazza. Ez is közrejátszott abban, hogy érdeklődése fokozatosan az etikai kérdések felé fordult, ami aztán tragikus módon az imént vázolt beszűkülő folyamatba csapott át. Ábrázolástechnikai merevsége viszont megakadályozta abban, hogy bűvös köréből kitörjön; nem vállalta a váltás kockázatát, s mint ahogy B. Nagy László egyik megemlékezésében helyesen kifejti: így vált nyűggé, ami kezdetben diadalát hozta: az analitikus próza kísérleti helyzeteinek teremtése.

55 Utolsó évek Kamondy tragikusan rövid életének utolsó éveiről, gondolatairól, 1968 végétől vezetett naplójából, s a kiadatlanul maradt Tisztelet a kivételnek című kéziratgyűjteményéből értesülhetünk,

56 hiszen ő maga nem tartozott azok közé az írók közé, akik műveikben sokat árulnak el saját életükről. Naplója számadásából kiderül: rádöbben arra, hogy szétszórta tehetségét, s sokszor hiábavaló dolgok emésztették fel energiáit. Elégedetlen önmagával, de csak önmagát okolja azért, hogy nem sikerült kitűzött céljait megvalósítania. Elkeseredéséhez B. Nagy László: „Az első fecske" Kamondy Lászlóról. Űj írás, 1973. 1. sz. 93—96. p. Kamondy László halálát megelőző néhány év eseményeiről hitelesen szól Márkus Béla tanulmánya (A válság évei. Kamondy László utolsó alkotói periódusáról. Tiszatáj, 1978. 11. sz. 59—69. p.) így én csak érintőlegesen szólok róla.