Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

Zsedényi más taktikát ajánlott a politikai ügyek, illetőleg vétségek teljes mellőzése helyett. Szerinte azt kell keresztülvinni, hogy a kódex politikai vonatkozású előírásait semmiképp' se lehessen az uralkodót támogató, az arisztokratikus—monarchicus kormányzás feltételeit éppen közreműködésükkel biztosító szervek és személyek ellen fordítani, ebből kifolyóan meg kell akadályozni, hogy az anarchiára hajló erők és törvényhatóságok az új büntetőrendszerben fegyvert kapjanak a statust képviselő központi hatalom gyengítését célzó terveikhez, az uralkodói és kormányzati jogkör pedig csorbulást szenvedjen. Ezért Zsedényi azt indítványozta elvbarátainak, hogy egyrészt óvakodjanak az elaborátum oly paragrafusainak vitatásától vagy bővítő-magyarázó kiegészíttetésétől, amelyek az eljáró hatóságok számára úgyis módot adnak jelen szövegüknek a kormányra kedvező értelmezésére, másrészt teljes erőbedobással küzdjenek azoknak a fejezeteknek vagy fejezetrészeknek a törléséért, illetőleg meghatározásoknak módosításáért, amelyek pozitív megállapításaikkal egyeseknek vagy hatóságoknak őket nem illető jogokat szándékoznak átjátszani, illetőleg fejedelmi jogkörbe vagy kormányzati alapelvbe vágnak be. A veszély e vonatkozásban ugyanis — hangsúlyozta Zsedényi — nem abban van, ami a tervezet egyik vagy másik fejezetéből kimaradt, mert ez még lehet értelmezés kérdése, hanem abban, amit a kódex tételesen tartalmaz, mert annak ellentétes magyarázatára vagy tagadására a gyakorlatban aligha nyílik törvényes lehetőség. Példaként egyfelől a felségsértést, másfelől a törvénytelen adóztatást és újoncozás! tárgyazó passzusokat idézte: az előbbi esetben a perbefogó bíróság keze nincs teljesen megkötve abban, hogy a tervezetben tételesen fel nem sorolt cselekményeket is e bűnkategóriába soroljon; az utóbbi viszont a főhatalmat a rendek szeszélyének és önkényének szolgáltatja ki, meggátolva abban, hogy jogszerűen teljesítse uralkodói és kormányzói kötelességét, ha az állam legmagasabb érdekeit a rendek oktalan makacssága keresztezi. Nem tudható, hogy a konzervatívok — vagy tekintélyeik — a részleteket illetően is egybehangolták-e a tervezet vitája alatt eljárásukat. Tény, hogy magatartásuk alapjában véve a Zsedényi-ajánlotta taktikához igazodott. Megtámadták ugyan az elaborátum több olyan elvét és javaslatát is, amelyek éppen általánosságuk miatt látszólag távol álltak minden politikumtól, de ellenzésük e kérdéseknél elsődegesen ugyancsak a kifogásolt elv vagy javaslat politikai kihatásainak szólt, még akkor is, ha más jellegű érvekkel vették ostrom alá. A felszínes szemlélő oly csatározásnak minősítheti a plénum vitáit, amelyben rendiség és központi hatalom csaptak újra meg újra össze; a valóságban viszont a rendi alkotmányosságot védpajzsul használó polgári liberalizmus küzdelme folyt az egyéni és kollektív szabadságjogokért egy olyan központi hatalom képviselői és védelmezői ellen, amely önmaga számára az abszolutizmus felé vezető utat is szabadon akarta tartani. Sőt e hatalom exponense — az elnöklő Majláth — egyre jobban megtáltosodott: a pártatlanságnak már látszatával sem törődve irányította saját táborát, az ellenzéket pedig nem egyszer idő előtti szavaztatással gátolta meg érvei részletes vagy ismételt kifejtésében. így Deákék munkálatának vitája terjedelméhez képest rövid idő — kereken egy hónap —- alatt, február 18-ára véget is ért. Pedig a felek már az elaborátum első paragrafusánál, a tárgyalás első napján összekülönböztek. Deákék a választmány plénumának korábbi elvi dönté-