Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

Miket is csinált? Az első szoba, az mindig tiszta volt, ragyogott, A konyhát a maga módján ki így, ki úgy rendben tartotta, a hátsó szobára már kevesebb gondot fordított. Az ágyakat ritkán vetették be, törülgetésrc, porolásra megint ritkán került sor. A sütés-főzés az ő dolguk volt. Itt a mama irányította a fiatalasszonyokat. A kenyérsütést felváltva végezték az asszonyok. Idősebb aszszonyt — így a mamát is —, mikor már hatvan év felé járt, kihagyták a dagasztásból. Télen áztatták, párúták a kendert, fontak, gombolyítottak, szőttek, ilyenkor foltozták, varrták az elszakadt ruhadarabokat. A nagy, vastag vászonholmik mosását télen is a tokában végezték. Mezítláb álltak ott a keresztbe tett deszkadarabon, s a kifröccsenő jéghideg víz folyt végig a lábukon. A férfiak néha meleg vizet vittek, s azt öntötték lábukra, hogy egy kis időre felmelegedjenek. Keményebbek vótak ám a mi asszonyaink, mint a maiak. A majorság nevelése, etetése, eladása is az ő feladatuk volt. A mama irányította ezt is. A telkeken is az asszonyok szorgoskodtak. Ebbe sem avatkozott bele a férfinép. Többször segítettek a férfiaknak az istállóban is. Nyári időben déltájban dobtak az állatoknak, este meg — ha nem jött haza időre a férfinép — nekiláttak az etetésnek. Az itatásnál rendszeresen segítettek. 1914-ig a kerti tokáról hordák a vizet az állatoknak, utána meg a házuk előtt levő kútról. Mivel a kút messze volt az istállótól, egy nagy edényt öntöttek tele vízzel, s azt két személy vitte be a vállán. A férfi esetleg még a kezében is vitt egy vödör vizet. A mezőre is rendszeresen eljártak. Vetésnél vitték a magot a férfiak után, hantot törtek, szedték a földben maradt kukoricaszár-végeket, a réten a vakondtúrást terítették.. A kapálást zömmel az asszonyok végezték. Jó munkás férfinak köllött lenni, aki fovëttë a versenyt ëgy asszonnyá. Tüskebökködés, szénaforgatás, gyűjtés is az ő feladatuk volt. Behordásnál ők rakták föl a szekérre a szénát. Aratásnál markot szedtek, kepét raktak, volt, aki kötözött is. Gabonahordáskor a mezőn ők rakták föl a szekérre a kévéket, asztagrakásnál meg a szekérről emelgették fel férjüknek. Cséplésnél pelyvát hordtak, aratás után ők gráblátak. Sok asszony — künlönösen a háborúk alatt — egyedül szántott, kaszált. Ősszel a krumpli-, a kukorica- és a répaszedésnél, valamint a szüretnél is sokat segítettek az asszonyok. A szőlő kapálását is nagyrészt ők végezték. Télen nagyon sok asszony ment a férjével az erdőre gallyazni, ölfát hordani, tavasszal sarabolni, mikor milyen munka volt. Többnyire a mama mondta meg, hogy ki mit csinál, hova megy. ő osztotta be a pénzt is, ő vett ruhát, cipőt a családnak. Az ő tudta nélkül alig történhetett valami a családban. Emlékszem, ëgy alkalommá gyütt hozzánk az eggyik aszszon, és aludttejet kért. A mama nëm vót itthon, és idesapám odaadta a kamrába levő köcsög aludttejet neki. Miko a mama meg'gyütt, mondták neki. Millen nagy patálicit csapott.. . Egyébként jószívű asszon vót. Disznóöléskor vagy jelëssebb napokon az ebédmaradványbu tányérra rakott ëgy kevesset, a köténye alá csapta, és vüttö a Kati lányának. Kóstód mëg, hoztam ëgy kis hazait — mondta. Ezt nem bánták az anyósok sem. — Miko a Kati Mnyai születtek, a mama ëgy hétig minden nap ment, és vüttö a kosárba az összepakót élelmet. Van példa a famíliában a jószívűség ellenkezőjére is. Jancsi bácsi lánya a faluba került férjhez. Férjét elvitte a háború, s máris idegen és fölösleges volt férje házában, ezért visszajött a szüleihez. Kati néni sem került pél-